Tejsavó nano- és diaszűrésének vizsgálata = Investigation of nano- and diafiltration of whey

Évente Földünkön becslések szerint 185-190 millió tonna tejsavó képződik, és ez a mennyiség a következő években várhatóan tovább fog emelkedni. Nagy szárazanyag-tartalma miatt a tejsavó jelentős biokémiai oxigénigénnyel rendelkezik, ezért az élelmiszeripar egyik legkörnyezetszennyezőbb mellékterméke lenne, ha szennyvízként tekintenénk rá. A környezetvédelmi okon túl a savó hasznosításának szükségességét alátámasztja, hogy alkotórészei közül több is rendelkezik az emberi szervezet számára kedvező élettani hatással. A savófeldolgozás egyik lépése a vízelvonás, ugyanakkor a termékminőség javítás szempontjából szükséges a savó ásványianyag-tartalmát, elsősorban NaCl-tartalmát is csökkenteni. Ez a két művelet egyszerre megvalósítható, ha a tejsavót nanoszűrő membrán segítségével koncentráljuk, hiszen a membrán az egy vegyértékű ionok számára részben átjárható. A nanoszűrés számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sótalanítási eljárásokkal, az ioncserével és az elektrodialízissel szemben. Diaszűrés alkalmazása során a savósűrítményhez ionmentes dializáló vizet adagolnak, a víz mennyiségétől függően a membrán által csak részben visszatartott ionok tetszőleges mértékben eltávolíthatók a sűrítményből, míg a teljesen visszatartott komponensek koncentrációját a víz adagolása nem befolyásolja. A műveleti paraméterek kiválasztása után édes és savanyú savót is besűrítettem nanoszűrő membrán segítségével egy laboratóriumi berendezésen. A savó alkotórészeinek besűrítés alatti viselkedését tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a klorid kivételével a savóban megtalálható főbb elemeket a membrán kevésbé tartotta vissza a savanyú savó szűrésekor. A sótalanítás hatékonyságát fokozandó, a nanoszűréses besűrítést különböző diaszűréses eljárásokkal kombináltam. Mind többlépcsős szakaszos diaszűrést, mind változó térfogatú diaszűrést alkalmazva jelentősen növekedett az egy vegyértékű ionok sótalanítási foka, miközben a tejcukor vesztesége elenyésző maradt. A változó térfogatú diaszűrést választva folyamatosan valósítható meg az egy vegyértékű ionok eltávolítása és az értékes összetevők koncentrálása a végső sűrítési arány felé haladva. A transzmembrán nyomáskülönbség emelésével a tejsavót nagyobb sűrítési arányig lehet betöményíteni, azonban a túlzottan nagy nyomás használata nem ajánlott, mert a szűrletfluxus egy idő után nem növekszik tovább, és az ionok visszatartásának növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a sótalanítás hatékonyságát. A soros ellenállás modell megfelelően leírja a szűrletfluxus változását a besűrítés során, ha a retentátum összes mólkoncentrációját a laktóz mólkoncentrációjával helyettesítjük. A Kovács és munkatársai által kidolgozott matematikai modell segítségével a szakaszos diaszűrés adatai alapján nagyon jól előrejelezhető a retentátum koncentráció-változása a változó térfogatú diaszűrések alatt.

Name dc:type.qualificationname

phd

Level dc:type.qualificationlevel

doctoral

Grantor dc:publisher.institution

Budapesti Corvinus Egyetem

Year dc:date.issued

2011

Author dc:creator

• Román, András

• Élelmiszertudomány, élelmiszervegyészet
• Kémia

Language dc:language

hu, en