{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:527"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:527","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Tejsavó nano- és diaszűrésének vizsgálata = Investigation of nano- and diafiltration of whey","abstract":"Évente Földünkön becslések szerint 185-190 millió tonna tejsavó képződik, és ez a mennyiség a következő években várhatóan tovább fog emelkedni. Nagy szárazanyag-tartalma miatt a tejsavó jelentős biokémiai oxigénigénnyel rendelkezik, ezért az élelmiszeripar egyik legkörnyezetszennyezőbb mellékterméke lenne, ha szennyvízként tekintenénk rá. A környezetvédelmi okon túl a savó hasznosításának szükségességét alátámasztja, hogy alkotórészei közül több is rendelkezik az emberi szervezet számára kedvező élettani hatással. A savófeldolgozás egyik lépése a vízelvonás, ugyanakkor a termékminőség javítás szempontjából szükséges a savó ásványianyag-tartalmát, elsősorban NaCl-tartalmát is csökkenteni. Ez a két művelet egyszerre megvalósítható, ha a tejsavót nanoszűrő membrán segítségével koncentráljuk, hiszen a membrán az egy vegyértékű ionok számára részben átjárható. A nanoszűrés számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sótalanítási eljárásokkal, az ioncserével és az elektrodialízissel szemben. Diaszűrés alkalmazása során a savósűrítményhez ionmentes dializáló vizet adagolnak, a víz mennyiségétől függően a membrán által csak részben visszatartott ionok tetszőleges mértékben eltávolíthatók a sűrítményből, míg a teljesen visszatartott komponensek koncentrációját a víz adagolása nem befolyásolja. A műveleti paraméterek kiválasztása után édes és savanyú savót is besűrítettem nanoszűrő membrán segítségével egy laboratóriumi berendezésen. A savó alkotórészeinek besűrítés alatti viselkedését tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a klorid kivételével a savóban megtalálható főbb elemeket a membrán kevésbé tartotta vissza a savanyú savó szűrésekor. A sótalanítás hatékonyságát fokozandó, a nanoszűréses besűrítést különböző diaszűréses eljárásokkal kombináltam. Mind többlépcsős szakaszos diaszűrést, mind változó térfogatú diaszűrést alkalmazva jelentősen növekedett az egy vegyértékű ionok sótalanítási foka, miközben a tejcukor vesztesége elenyésző maradt. A változó térfogatú diaszűrést választva folyamatosan valósítható meg az egy vegyértékű ionok eltávolítása és az értékes összetevők koncentrálása a végső sűrítési arány felé haladva. A transzmembrán nyomáskülönbség emelésével a tejsavót nagyobb sűrítési arányig lehet betöményíteni, azonban a túlzottan nagy nyomás használata nem ajánlott, mert a szűrletfluxus egy idő után nem növekszik tovább, és az ionok visszatartásának növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a sótalanítás hatékonyságát. A soros ellenállás modell megfelelően leírja a szűrletfluxus változását a besűrítés során, ha a retentátum összes mólkoncentrációját a laktóz mólkoncentrációjával helyettesítjük. A Kovács és munkatársai által kidolgozott matematikai modell segítségével a szakaszos diaszűrés adatai alapján nagyon jól előrejelezhető a retentátum koncentráció-változása a változó térfogatú diaszűrések alatt.","abstract_html":"Évente Földünkön becslések szerint 185-190 millió tonna tejsavó képződik, és ez a mennyiség a következő években várhatóan tovább fog emelkedni. Nagy szárazanyag-tartalma miatt a tejsavó jelentős biokémiai oxigénigénnyel rendelkezik, ezért az élelmiszeripar egyik legkörnyezetszennyezőbb mellékterméke lenne, ha szennyvízként tekintenénk rá. A környezetvédelmi okon túl a savó hasznosításának szükségességét alátámasztja, hogy alkotórészei közül több is rendelkezik az emberi szervezet számára kedvező élettani hatással. A savófeldolgozás egyik lépése a vízelvonás, ugyanakkor a termékminőség javítás szempontjából szükséges a savó ásványianyag-tartalmát, elsősorban NaCl-tartalmát is csökkenteni. Ez a két művelet egyszerre megvalósítható, ha a tejsavót nanoszűrő membrán segítségével koncentráljuk, hiszen a membrán az egy vegyértékű ionok számára részben átjárható. A nanoszűrés számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sótalanítási eljárásokkal, az ioncserével és az elektrodialízissel szemben. Diaszűrés alkalmazása során a savósűrítményhez ionmentes dializáló vizet adagolnak, a víz mennyiségétől függően a membrán által csak részben visszatartott ionok tetszőleges mértékben eltávolíthatók a sűrítményből, míg a teljesen visszatartott komponensek koncentrációját a víz adagolása nem befolyásolja. A műveleti paraméterek kiválasztása után édes és savanyú savót is besűrítettem nanoszűrő membrán segítségével egy laboratóriumi berendezésen. A savó alkotórészeinek besűrítés alatti viselkedését tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a klorid kivételével a savóban megtalálható főbb elemeket a membrán kevésbé tartotta vissza a savanyú savó szűrésekor. A sótalanítás hatékonyságát fokozandó, a nanoszűréses besűrítést különböző diaszűréses eljárásokkal kombináltam. Mind többlépcsős szakaszos diaszűrést, mind változó térfogatú diaszűrést alkalmazva jelentősen növekedett az egy vegyértékű ionok sótalanítási foka, miközben a tejcukor vesztesége elenyésző maradt. A változó térfogatú diaszűrést választva folyamatosan valósítható meg az egy vegyértékű ionok eltávolítása és az értékes összetevők koncentrálása a végső sűrítési arány felé haladva. A transzmembrán nyomáskülönbség emelésével a tejsavót nagyobb sűrítési arányig lehet betöményíteni, azonban a túlzottan nagy nyomás használata nem ajánlott, mert a szűrletfluxus egy idő után nem növekszik tovább, és az ionok visszatartásának növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a sótalanítás hatékonyságát. A soros ellenállás modell megfelelően leírja a szűrletfluxus változását a besűrítés során, ha a retentátum összes mólkoncentrációját a laktóz mólkoncentrációjával helyettesítjük. A Kovács és munkatársai által kidolgozott matematikai modell segítségével a szakaszos diaszűrés adatai alapján nagyon jól előrejelezhető a retentátum koncentráció-változása a változó térfogatú diaszűrések alatt.","abstract_has_math":false,"creators":["Román, András"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2011,"date_issued":"2011-03","date_published":"2011-03","updated_at":"2026-07-24T01:49:23Z","subjects":["Élelmiszertudomány, élelmiszervegyészet","Kémia"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Román, András"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2011-03-03"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2011-03"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Élelmiszertudományi Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Élelmiszertudomány, élelmiszervegyészet","Kémia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/1/roman_andras.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/2/roman_andras_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/3/roman_andras_thu.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Évente Földünkön becslések szerint 185-190 millió tonna tejsavó képződik, és ez a mennyiség a következő években várhatóan tovább fog emelkedni. Nagy szárazanyag-tartalma miatt a tejsavó jelentős biokémiai oxigénigénnyel rendelkezik, ezért az élelmiszeripar egyik legkörnyezetszennyezőbb mellékterméke lenne, ha szennyvízként tekintenénk rá. A környezetvédelmi okon túl a savó hasznosításának szükségességét alátámasztja, hogy alkotórészei közül több is rendelkezik az emberi szervezet számára kedvező élettani hatással. A savófeldolgozás egyik lépése a vízelvonás, ugyanakkor a termékminőség javítás szempontjából szükséges a savó ásványianyag-tartalmát, elsősorban NaCl-tartalmát is csökkenteni. Ez a két művelet egyszerre megvalósítható, ha a tejsavót nanoszűrő membrán segítségével koncentráljuk, hiszen a membrán az egy vegyértékű ionok számára részben átjárható. A nanoszűrés számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sótalanítási eljárásokkal, az ioncserével és az elektrodialízissel szemben. Diaszűrés alkalmazása során a savósűrítményhez ionmentes dializáló vizet adagolnak, a víz mennyiségétől függően a membrán által csak részben visszatartott ionok tetszőleges mértékben eltávolíthatók a sűrítményből, míg a teljesen visszatartott komponensek koncentrációját a víz adagolása nem befolyásolja. A műveleti paraméterek kiválasztása után édes és savanyú savót is besűrítettem nanoszűrő membrán segítségével egy laboratóriumi berendezésen. A savó alkotórészeinek besűrítés alatti viselkedését tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a klorid kivételével a savóban megtalálható főbb elemeket a membrán kevésbé tartotta vissza a savanyú savó szűrésekor. A sótalanítás hatékonyságát fokozandó, a nanoszűréses besűrítést különböző diaszűréses eljárásokkal kombináltam. Mind többlépcsős szakaszos diaszűrést, mind változó térfogatú diaszűrést alkalmazva jelentősen növekedett az egy vegyértékű ionok sótalanítási foka, miközben a tejcukor vesztesége elenyésző maradt. A változó térfogatú diaszűrést választva folyamatosan valósítható meg az egy vegyértékű ionok eltávolítása és az értékes összetevők koncentrálása a végső sűrítési arány felé haladva. A transzmembrán nyomáskülönbség emelésével a tejsavót nagyobb sűrítési arányig lehet betöményíteni, azonban a túlzottan nagy nyomás használata nem ajánlott, mert a szűrletfluxus egy idő után nem növekszik tovább, és az ionok visszatartásának növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a sótalanítás hatékonyságát. A soros ellenállás modell megfelelően leírja a szűrletfluxus változását a besűrítés során, ha a retentátum összes mólkoncentrációját a laktóz mólkoncentrációjával helyettesítjük. A Kovács és munkatársai által kidolgozott matematikai modell segítségével a szakaszos diaszűrés adatai alapján nagyon jól előrejelezhető a retentátum koncentráció-változása a változó térfogatú diaszűrések alatt."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Tejsavó nano- és diaszűrésének vizsgálata = Investigation of nano- and diafiltration of whey"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Román, András"],"dc:date":["2011-03-03"],"dc:date.issued":["2011-03"],"dc:description.abstract":["Évente Földünkön becslések szerint 185-190 millió tonna tejsavó képződik, és ez a mennyiség a következő években várhatóan tovább fog emelkedni. Nagy szárazanyag-tartalma miatt a tejsavó jelentős biokémiai oxigénigénnyel rendelkezik, ezért az élelmiszeripar egyik legkörnyezetszennyezőbb mellékterméke lenne, ha szennyvízként tekintenénk rá. A környezetvédelmi okon túl a savó hasznosításának szükségességét alátámasztja, hogy alkotórészei közül több is rendelkezik az emberi szervezet számára kedvező élettani hatással. A savófeldolgozás egyik lépése a vízelvonás, ugyanakkor a termékminőség javítás szempontjából szükséges a savó ásványianyag-tartalmát, elsősorban NaCl-tartalmát is csökkenteni. Ez a két művelet egyszerre megvalósítható, ha a tejsavót nanoszűrő membrán segítségével koncentráljuk, hiszen a membrán az egy vegyértékű ionok számára részben átjárható. A nanoszűrés számos előnnyel rendelkezik a hagyományos sótalanítási eljárásokkal, az ioncserével és az elektrodialízissel szemben. Diaszűrés alkalmazása során a savósűrítményhez ionmentes dializáló vizet adagolnak, a víz mennyiségétől függően a membrán által csak részben visszatartott ionok tetszőleges mértékben eltávolíthatók a sűrítményből, míg a teljesen visszatartott komponensek koncentrációját a víz adagolása nem befolyásolja. A műveleti paraméterek kiválasztása után édes és savanyú savót is besűrítettem nanoszűrő membrán segítségével egy laboratóriumi berendezésen. A savó alkotórészeinek besűrítés alatti viselkedését tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a klorid kivételével a savóban megtalálható főbb elemeket a membrán kevésbé tartotta vissza a savanyú savó szűrésekor. A sótalanítás hatékonyságát fokozandó, a nanoszűréses besűrítést különböző diaszűréses eljárásokkal kombináltam. Mind többlépcsős szakaszos diaszűrést, mind változó térfogatú diaszűrést alkalmazva jelentősen növekedett az egy vegyértékű ionok sótalanítási foka, miközben a tejcukor vesztesége elenyésző maradt. A változó térfogatú diaszűrést választva folyamatosan valósítható meg az egy vegyértékű ionok eltávolítása és az értékes összetevők koncentrálása a végső sűrítési arány felé haladva. A transzmembrán nyomáskülönbség emelésével a tejsavót nagyobb sűrítési arányig lehet betöményíteni, azonban a túlzottan nagy nyomás használata nem ajánlott, mert a szűrletfluxus egy idő után nem növekszik tovább, és az ionok visszatartásának növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a sótalanítás hatékonyságát. A soros ellenállás modell megfelelően leírja a szűrletfluxus változását a besűrítés során, ha a retentátum összes mólkoncentrációját a laktóz mólkoncentrációjával helyettesítjük. A Kovács és munkatársai által kidolgozott matematikai modell segítségével a szakaszos diaszűrés adatai alapján nagyon jól előrejelezhető a retentátum koncentráció-változása a változó térfogatú diaszűrések alatt."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/1/roman_andras.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/2/roman_andras_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/3/roman_andras_thu.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Élelmiszertudományi Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/527/"],"dc:subject":["Élelmiszertudomány, élelmiszervegyészet","Kémia"],"dc:title":["Tejsavó nano- és diaszűrésének vizsgálata = Investigation of nano- and diafiltration of whey"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:23Z"}