Antipszichotikumok hatása autistákon

A tudomány jelenlegi állása szerint, minél korábban ismerik fel a gyermekgyógyászok az autizmusra utaló jeleket, annál hamarabb tudják a megfelelő kezelést nyújtani, valamint felkészíteni a gyermek gondviselőjét a szükséges intézkedésekre és lehetőségekre, hogy a gyermek fejlődési folyamatát minél kevesebb komplikáció zavarja meg. Rendkívül fontos a gyermek szellemi állapotának a folyamatos mérése az erre specializálódott gyermekpszichológussal vagy gyermekpszichiáterrel. Ezáltal a gondviselő meg tudja teremteni a gyermek fejlődéséhez szükséges optimális környezetet, valamint speciális nevelési és tanítási metódusokat, melyek elsősorban a gyermek mentális képességeit óhajtják fejleszteni, másodsorban az autizmusra jellemző viselkedési anomáliákat (pl.: hiperaktivitás, kényszeres mozgások és viselkedések, ritualisztikus és repetitív szokások, érdektelenség, apátia stb.) minimális szinten tarthatók, csökkentve a súlyosbodás kockázatát. Sokszor azonban szükséges a gyógyszeres terápia alkalmazása, ha a tünetek intenzitása oly mértékben megnőtt, hogy a kezelő pszichológus vagy pszichiáter indokoltnak ítéli valamely konvencionális (haloperidol), vagy atípusos (riszperidon, olanzapin, aripiprazol, ziprazidon, klozapin, kvetiapin) antipszichotikum terápiás használata. Hatásukat a dopaminerg és szerotoninerg rendszeren fejtik ki, ezáltal csökkentik a hiperaktivitást, az agresszivitást, mely irányulhat környezetük, embertársaik és saját maguk felé. Egyes esetekben fejleszthetik a szociális és kommunikációs képességeiket is. Mellékhatásaik viszont eltérőek lehetnek. Általánosan jellemző a szedáció, álmatlanság, szorongás és hízás. A konvencionális antipszichotikumok egyik jellemző mellékhatása az EPS, melyet a D2 receptorok gátlása okozza. Manifesztálódhat izommerevségben, dyskinesiában, dystoniában vagy parkinsonizmusban, ezért inkább alkalmazzák az atípusos neuroleptikumokat, melyek jóval kevesebb EPS kockázattal járnak. A mellékhatásokból adódó komplikációk miatt szükséges a páciensek monitorozása a gyógyszeres terápia alatt. A kezelés hatékonyságát figyelembe vételével megszakítható vagy váltható a terápia más antipszichotikum alkalmazására, amennyiben indokolt. Ez idő alatt is folynak a kutatások a legmegfelelőbb terápia kifejlesztéséért, mely a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelést tudja nyújtani az autizmusban szenvedők számára.

Department dc:contributor.department

DE--Gyógyszerésztudományi Kar

Author dc:creator

• Pearl, Ben

Advisor dc:contributor.advisor

• Lekli, István

• antipszichotikum autizmus

Language dc:language.iso

hu

Handle dc:identifier.uri

http://hdl.handle.net/2437/265593

OAI identifier oai:identifier

oai:dea.lib.unideb.hu:2437/265593