{"id":{"repo_id":"debrecen","oai_identifier":"oai:dea.lib.unideb.hu:2437/265593"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/debrecen/oai:dea.lib.unideb.hu:2437/265593","repository":{"repo_id":"debrecen","name":"University of Debrecen","base_url":"https://dea.lib.unideb.hu/server/oai/request"},"display":{"title":"Antipszichotikumok hatása autistákon","abstract":"A tudomány jelenlegi állása szerint, minél korábban ismerik fel a gyermekgyógyászok az autizmusra utaló jeleket, annál hamarabb tudják a megfelelő kezelést nyújtani, valamint felkészíteni a gyermek gondviselőjét a szükséges intézkedésekre és lehetőségekre, hogy a gyermek fejlődési folyamatát minél kevesebb komplikáció zavarja meg. Rendkívül fontos a gyermek szellemi állapotának a folyamatos mérése az erre specializálódott gyermekpszichológussal vagy gyermekpszichiáterrel. Ezáltal a gondviselő meg tudja teremteni a gyermek fejlődéséhez szükséges optimális környezetet, valamint speciális nevelési és tanítási metódusokat, melyek elsősorban a gyermek mentális képességeit óhajtják fejleszteni, másodsorban az autizmusra jellemző viselkedési anomáliákat (pl.: hiperaktivitás, kényszeres mozgások és viselkedések, ritualisztikus és repetitív szokások, érdektelenség, apátia stb.) minimális szinten tarthatók, csökkentve a súlyosbodás kockázatát. Sokszor azonban szükséges a gyógyszeres terápia alkalmazása, ha a tünetek intenzitása oly mértékben megnőtt, hogy a kezelő pszichológus vagy pszichiáter indokoltnak ítéli valamely konvencionális (haloperidol), vagy atípusos (riszperidon, olanzapin, aripiprazol, ziprazidon, klozapin, kvetiapin) antipszichotikum terápiás használata. Hatásukat a dopaminerg és szerotoninerg rendszeren fejtik ki, ezáltal csökkentik a hiperaktivitást, az agresszivitást, mely irányulhat környezetük, embertársaik és saját maguk felé. Egyes esetekben fejleszthetik a szociális és kommunikációs képességeiket is. Mellékhatásaik viszont eltérőek lehetnek. Általánosan jellemző a szedáció, álmatlanság, szorongás és hízás. A konvencionális antipszichotikumok egyik jellemző mellékhatása az EPS, melyet a D2 receptorok gátlása okozza. Manifesztálódhat izommerevségben, dyskinesiában, dystoniában vagy parkinsonizmusban, ezért inkább alkalmazzák az atípusos neuroleptikumokat, melyek jóval kevesebb EPS kockázattal járnak. A mellékhatásokból adódó komplikációk miatt szükséges a páciensek monitorozása a gyógyszeres terápia alatt. A kezelés hatékonyságát figyelembe vételével megszakítható vagy váltható a terápia más antipszichotikum alkalmazására, amennyiben indokolt. Ez idő alatt is folynak a kutatások a legmegfelelőbb terápia kifejlesztéséért, mely a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelést tudja nyújtani az autizmusban szenvedők számára.","abstract_html":"A tudomány jelenlegi állása szerint, minél korábban ismerik fel a gyermekgyógyászok az autizmusra utaló jeleket, annál hamarabb tudják a megfelelő kezelést nyújtani, valamint felkészíteni a gyermek gondviselőjét a szükséges intézkedésekre és lehetőségekre, hogy a gyermek fejlődési folyamatát minél kevesebb komplikáció zavarja meg. Rendkívül fontos a gyermek szellemi állapotának a folyamatos mérése az erre specializálódott gyermekpszichológussal vagy gyermekpszichiáterrel. Ezáltal a gondviselő meg tudja teremteni a gyermek fejlődéséhez szükséges optimális környezetet, valamint speciális nevelési és tanítási metódusokat, melyek elsősorban a gyermek mentális képességeit óhajtják fejleszteni, másodsorban az autizmusra jellemző viselkedési anomáliákat (pl.: hiperaktivitás, kényszeres mozgások és viselkedések, ritualisztikus és repetitív szokások, érdektelenség, apátia stb.) minimális szinten tarthatók, csökkentve a súlyosbodás kockázatát. Sokszor azonban szükséges a gyógyszeres terápia alkalmazása, ha a tünetek intenzitása oly mértékben megnőtt, hogy a kezelő pszichológus vagy pszichiáter indokoltnak ítéli valamely konvencionális (haloperidol), vagy atípusos (riszperidon, olanzapin, aripiprazol, ziprazidon, klozapin, kvetiapin) antipszichotikum terápiás használata. Hatásukat a dopaminerg és szerotoninerg rendszeren fejtik ki, ezáltal csökkentik a hiperaktivitást, az agresszivitást, mely irányulhat környezetük, embertársaik és saját maguk felé. Egyes esetekben fejleszthetik a szociális és kommunikációs képességeiket is. Mellékhatásaik viszont eltérőek lehetnek. Általánosan jellemző a szedáció, álmatlanság, szorongás és hízás. A konvencionális antipszichotikumok egyik jellemző mellékhatása az EPS, melyet a D2 receptorok gátlása okozza. Manifesztálódhat izommerevségben, dyskinesiában, dystoniában vagy parkinsonizmusban, ezért inkább alkalmazzák az atípusos neuroleptikumokat, melyek jóval kevesebb EPS kockázattal járnak. A mellékhatásokból adódó komplikációk miatt szükséges a páciensek monitorozása a gyógyszeres terápia alatt. A kezelés hatékonyságát figyelembe vételével megszakítható vagy váltható a terápia más antipszichotikum alkalmazására, amennyiben indokolt. Ez idő alatt is folynak a kutatások a legmegfelelőbb terápia kifejlesztéséért, mely a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelést tudja nyújtani az autizmusban szenvedők számára.","abstract_has_math":false,"creators":["Pearl, Ben"],"institution":null,"degree_name":null,"degree_level":null,"degree_discipline":null,"degree_department":"DE--Gyógyszerésztudományi Kar","school":null,"contributors":[],"advisors":["Lekli, István"],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":null,"date_issued":"","date_published":null,"updated_at":"2026-07-27T19:13:32Z","subjects":["antipszichotikum autizmus"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":"http://hdl.handle.net/2437/265593","outbound_label":"Handle","outbound_source":"dc:identifier.uri"},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:contributor.advisor","label":"Advisor","values":["Lekli, István"]},{"key":"dc:contributor.department","label":"Department","values":["DE--Gyógyszerésztudományi Kar"]},{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Pearl, Ben"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date.accessioned","label":"Dc Date Accessioned","values":["2019-04-16T09:26:06Z"]},{"key":"dc:date.available","label":"Dc Date Available","values":["2019-04-16T09:26:06Z"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["antipszichotikum autizmus"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language.iso","label":"Language (ISO)","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["http://hdl.handle.net/2437/265593"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A tudomány jelenlegi állása szerint, minél korábban ismerik fel a gyermekgyógyászok az autizmusra utaló jeleket, annál hamarabb tudják a megfelelő kezelést nyújtani, valamint felkészíteni a gyermek gondviselőjét a szükséges intézkedésekre és lehetőségekre, hogy a gyermek fejlődési folyamatát minél kevesebb komplikáció zavarja meg. Rendkívül fontos a gyermek szellemi állapotának a folyamatos mérése az erre specializálódott gyermekpszichológussal vagy gyermekpszichiáterrel. Ezáltal a gondviselő meg tudja teremteni a gyermek fejlődéséhez szükséges optimális környezetet, valamint speciális nevelési és tanítási metódusokat, melyek elsősorban a gyermek mentális képességeit óhajtják fejleszteni, másodsorban az autizmusra jellemző viselkedési anomáliákat (pl.: hiperaktivitás, kényszeres mozgások és viselkedések, ritualisztikus és repetitív szokások, érdektelenség, apátia stb.) minimális szinten tarthatók, csökkentve a súlyosbodás kockázatát. Sokszor azonban szükséges a gyógyszeres terápia alkalmazása, ha a tünetek intenzitása oly mértékben megnőtt, hogy a kezelő pszichológus vagy pszichiáter indokoltnak ítéli valamely konvencionális (haloperidol), vagy atípusos (riszperidon, olanzapin, aripiprazol, ziprazidon, klozapin, kvetiapin) antipszichotikum terápiás használata. Hatásukat a dopaminerg és szerotoninerg rendszeren fejtik ki, ezáltal csökkentik a hiperaktivitást, az agresszivitást, mely irányulhat környezetük, embertársaik és saját maguk felé. Egyes esetekben fejleszthetik a szociális és kommunikációs képességeiket is. Mellékhatásaik viszont eltérőek lehetnek. Általánosan jellemző a szedáció, álmatlanság, szorongás és hízás. A konvencionális antipszichotikumok egyik jellemző mellékhatása az EPS, melyet a D2 receptorok gátlása okozza. Manifesztálódhat izommerevségben, dyskinesiában, dystoniában vagy parkinsonizmusban, ezért inkább alkalmazzák az atípusos neuroleptikumokat, melyek jóval kevesebb EPS kockázattal járnak. A mellékhatásokból adódó komplikációk miatt szükséges a páciensek monitorozása a gyógyszeres terápia alatt. A kezelés hatékonyságát figyelembe vételével megszakítható vagy váltható a terápia más antipszichotikum alkalmazására, amennyiben indokolt. Ez idő alatt is folynak a kutatások a legmegfelelőbb terápia kifejlesztéséért, mely a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelést tudja nyújtani az autizmusban szenvedők számára."]},{"key":"dc:description.degree","label":"Dc Description Degree","values":["egységes, osztatlan"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Antipszichotikumok hatása autistákon"]}]}],"canonical_facts":{"dc:contributor.advisor":["Lekli, István"],"dc:contributor.department":["DE--Gyógyszerésztudományi Kar"],"dc:creator":["Pearl, Ben"],"dc:date.accessioned":["2019-04-16T09:26:06Z"],"dc:date.available":["2019-04-16T09:26:06Z"],"dc:description.abstract":["A tudomány jelenlegi állása szerint, minél korábban ismerik fel a gyermekgyógyászok az autizmusra utaló jeleket, annál hamarabb tudják a megfelelő kezelést nyújtani, valamint felkészíteni a gyermek gondviselőjét a szükséges intézkedésekre és lehetőségekre, hogy a gyermek fejlődési folyamatát minél kevesebb komplikáció zavarja meg. Rendkívül fontos a gyermek szellemi állapotának a folyamatos mérése az erre specializálódott gyermekpszichológussal vagy gyermekpszichiáterrel. Ezáltal a gondviselő meg tudja teremteni a gyermek fejlődéséhez szükséges optimális környezetet, valamint speciális nevelési és tanítási metódusokat, melyek elsősorban a gyermek mentális képességeit óhajtják fejleszteni, másodsorban az autizmusra jellemző viselkedési anomáliákat (pl.: hiperaktivitás, kényszeres mozgások és viselkedések, ritualisztikus és repetitív szokások, érdektelenség, apátia stb.) minimális szinten tarthatók, csökkentve a súlyosbodás kockázatát. Sokszor azonban szükséges a gyógyszeres terápia alkalmazása, ha a tünetek intenzitása oly mértékben megnőtt, hogy a kezelő pszichológus vagy pszichiáter indokoltnak ítéli valamely konvencionális (haloperidol), vagy atípusos (riszperidon, olanzapin, aripiprazol, ziprazidon, klozapin, kvetiapin) antipszichotikum terápiás használata. Hatásukat a dopaminerg és szerotoninerg rendszeren fejtik ki, ezáltal csökkentik a hiperaktivitást, az agresszivitást, mely irányulhat környezetük, embertársaik és saját maguk felé. Egyes esetekben fejleszthetik a szociális és kommunikációs képességeiket is. Mellékhatásaik viszont eltérőek lehetnek. Általánosan jellemző a szedáció, álmatlanság, szorongás és hízás. A konvencionális antipszichotikumok egyik jellemző mellékhatása az EPS, melyet a D2 receptorok gátlása okozza. Manifesztálódhat izommerevségben, dyskinesiában, dystoniában vagy parkinsonizmusban, ezért inkább alkalmazzák az atípusos neuroleptikumokat, melyek jóval kevesebb EPS kockázattal járnak. A mellékhatásokból adódó komplikációk miatt szükséges a páciensek monitorozása a gyógyszeres terápia alatt. A kezelés hatékonyságát figyelembe vételével megszakítható vagy váltható a terápia más antipszichotikum alkalmazására, amennyiben indokolt. Ez idő alatt is folynak a kutatások a legmegfelelőbb terápia kifejlesztéséért, mely a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelést tudja nyújtani az autizmusban szenvedők számára."],"dc:description.degree":["egységes, osztatlan"],"dc:identifier.uri":["http://hdl.handle.net/2437/265593"],"dc:language.iso":["hu"],"dc:subject":["antipszichotikum autizmus"],"dc:title":["Antipszichotikumok hatása autistákon"]},"updated_at":"2026-07-27T19:13:32Z"}