Az élettartam-kockázat modellezése = Modeling longevity risk

Empirikus tény, hogy az emberi élettartam átlagos hossza − mind Magyarországon, mind a fejlett országokban általában − az elmúlt évszázadok során rendkívül gyorsan növekedett, melynek hátterében elsősorban az orvostudomány fejlődése és az élelmiszer-ellátás javulása állnak. A növekedés viszonylag rövid távon is érzékelhető. A javuló élettartam-kilátások örvendetes jelenségének másodlagos hatása az aktuáriusi élettartam-kockázat, amely abból a problémából ered, hogy a folyó finanszírozású állami nyugdíjrendszerek, a nyugdíjpénztárak és a járadéktermékeket értékesítő életbiztosítók egy adott pillanatban a jelenbeli halandósági statisztikák alapján csupán meglehetősen pontatlanul jelezhetik előre az intézmény jövőbeli bevételeit és kiadásait, így komoly tervezési hibát követnek el, és jelentős veszteségre számíthatnak a jövőben. Ezt a dolgozatomban bemutatott esettanulmányok az állami nyugdíjrendszer, illetve a nyugdíjpénztárak és biztosítók példáján illusztrálják. Az élettartam-kockázat kifejezés az aktuárius szakmában magyar nyelven is meghonosodott "longevity risk" kifejezés Májer–Kovács [2011] cikkében bevezetett fordítása. A jelenség, amely egyebek mellett a biztosítók és nyugdíjpénztárak kockázatkezelését szabályozó, a gyakorlatban 2016. január 1-én hatályba lépett Szolvencia II keretrendszerben is kitüntetett szereppel bír, szükségessé teszi a kifinomult, modern halandóság-előrejelző módszerek alkalmazását.

Name dc:type.qualificationname

phd

Level dc:type.qualificationlevel

doctoral

Grantor dc:publisher.institution

Budapesti Corvinus Egyetem

Year dc:date.issued

2017

Author dc:creator

• Vékás, Péter

• Társadalombiztosítás, szociálpolitika, egészségügy
• Közgazdasági elméletek

Language dc:language

hu, en