{"id":{"repo_id":"debrecen","oai_identifier":"oai:dea.lib.unideb.hu:2437/335803"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/debrecen/oai:dea.lib.unideb.hu:2437/335803","repository":{"repo_id":"debrecen","name":"University of Debrecen","base_url":"https://dea.lib.unideb.hu/server/oai/request"},"display":{"title":"Reziliencia vizsgálat a Csongrád-Csanád megyei utógondozói ellátásban","abstract":"A reziliencia fogalmának meghatározása maga is ellentmondásos, ahogyan arra Ungar és munkatársai ökológiai szempontú szakirodalmi összefoglalójukban felhívják a figyelmet. (32) A reziliencia tettenérése tehát nem egyszerű feladat, a jelenség operacionalizálása és mérhető konstruktummá alakítása szempontjából. Háttér és célkitűzések: A reziliencia az újabb szemléletekben egy komplex adaptív rendszer, (32) ezért a komplexitásnak megfelelően a jelenség elemzése több szinten történik. Jelen kutatásban arra kerestük a választ, hogy a reziliencia milyen összefüggésben áll a gyermekvédelmi ellátásban megjelenő és felnövő utógondozásban lévő fiatal felnőttek körében. Célunk reziliencia-szintjük felmérése és a reziliencia-háttértényezők vizsgálata, azon pszichés és szociális tényezők azonosítása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a megterhelő életesemények dacára a szakellátásban élő fiatalok pozitív életutat járjanak be. Módszer: A kutatás célpopulációja a Csongrád-Csanád megyei gyermekvédelmi szakellátás keretében utógondozásban élő fiatalok. (n=131). A vizsgálat egy kérdőíves előméréssel indult, mely a résztvevők reziliencia-szintjének a leírására szolgált, továbbá megvizsgáltuk még a reziliencia és a szociodemográfiai tényezők összefüggését az előmérő kérdőív alapján, keresztmetszeti vizsgálati elrendezésben. Az alacsony és magasan reziliensek csoportjába tartozók közül félig-strukturált kvalitatív interjút készítettünk a sikeres, illetve a kevésbé sikeres alkalmazkodás hátterében álló tényezők feltérképezése érdekében. A kutatásban 51 fő vett részt a vizsgálati minta átlagéletkora 20,7 év (SD: 1,56) volt. Nemek tekintetében 33% lány, 67% fiú. A kutatásban alkalmazott módszerek: Gyermek-és Ifjúsági Reziliencia Skála 28-itemes verziója (20) valamint az ahhoz kapcsolódó demográfiai adatlap és egy általunk szerkesztett élig strukturált interjú. Eredmények: A válaszadó fiatalok eredeti reziliencia vágóértékekkel számolva 11,8% alacsonyan reziliens, 80,4% közepesen, 7,8% magasan reziliens. A gondozási hely tekintetében magasabb iskolai végzettség is szignifikánsan jósolta be a magasabb rezilienciát. A magas reziliencia középpontjában az interjúk alapján elsősorban az egyén életkora, a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája állt. A reziliens fiatalok fele kisgyermekkorban kerül gondozásba és az áthelyezések száma fordítottan volt arányos a magas rezilienciával valamint majdnem 90% nevelőszülőknél él. Fontos különbség volt a két csoport között társas támasz megléte, illetve az együtt nevelkedőkkel való kapcsolat, a magasan reziliens csoport 90% jó kapcsolatról számolt be az együtt nevelkedőkkel, nevelőkkel, tanáraikkal és 62% említ társas támaszt nehézségekkel való megküzdésben, 88%-a sportolt, 50%-nak a sport kiemelten fontos volt az életükben. Következtetések: Az eredményeink alapján elmondható, hogy a vizsgált változók közül a reziliencia hátterében a mintán az életkor a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája áll. Más nemzetközi kutatásokkal összhangban megerősítik, hogy az iskolázottság (4) fizikai aktivitás, társas támasz pozitívan befolyásolja a rezilienciát. (28) A támogató szociális kapcsolatok erőforrásként funkcionálnak, és hozzájárulnak az egyéni rezilienciához. (24) A minta alacsony elemszáma miatt messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni, ezek tisztázásához a minta további bővítése szükséges.","abstract_html":"A reziliencia fogalmának meghatározása maga is ellentmondásos, ahogyan arra Ungar és munkatársai ökológiai szempontú szakirodalmi összefoglalójukban felhívják a figyelmet. (32) A reziliencia tettenérése tehát nem egyszerű feladat, a jelenség operacionalizálása és mérhető konstruktummá alakítása szempontjából. Háttér és célkitűzések: A reziliencia az újabb szemléletekben egy komplex adaptív rendszer, (32) ezért a komplexitásnak megfelelően a jelenség elemzése több szinten történik. Jelen kutatásban arra kerestük a választ, hogy a reziliencia milyen összefüggésben áll a gyermekvédelmi ellátásban megjelenő és felnövő utógondozásban lévő fiatal felnőttek körében. Célunk reziliencia-szintjük felmérése és a reziliencia-háttértényezők vizsgálata, azon pszichés és szociális tényezők azonosítása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a megterhelő életesemények dacára a szakellátásban élő fiatalok pozitív életutat járjanak be. Módszer: A kutatás célpopulációja a Csongrád-Csanád megyei gyermekvédelmi szakellátás keretében utógondozásban élő fiatalok. (n=131). A vizsgálat egy kérdőíves előméréssel indult, mely a résztvevők reziliencia-szintjének a leírására szolgált, továbbá megvizsgáltuk még a reziliencia és a szociodemográfiai tényezők összefüggését az előmérő kérdőív alapján, keresztmetszeti vizsgálati elrendezésben. Az alacsony és magasan reziliensek csoportjába tartozók közül félig-strukturált kvalitatív interjút készítettünk a sikeres, illetve a kevésbé sikeres alkalmazkodás hátterében álló tényezők feltérképezése érdekében. A kutatásban 51 fő vett részt a vizsgálati minta átlagéletkora 20,7 év (SD: 1,56) volt. Nemek tekintetében 33% lány, 67% fiú. A kutatásban alkalmazott módszerek: Gyermek-és Ifjúsági Reziliencia Skála 28-itemes verziója (20) valamint az ahhoz kapcsolódó demográfiai adatlap és egy általunk szerkesztett élig strukturált interjú. Eredmények: A válaszadó fiatalok eredeti reziliencia vágóértékekkel számolva 11,8% alacsonyan reziliens, 80,4% közepesen, 7,8% magasan reziliens. A gondozási hely tekintetében magasabb iskolai végzettség is szignifikánsan jósolta be a magasabb rezilienciát. A magas reziliencia középpontjában az interjúk alapján elsősorban az egyén életkora, a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája állt. A reziliens fiatalok fele kisgyermekkorban kerül gondozásba és az áthelyezések száma fordítottan volt arányos a magas rezilienciával valamint majdnem 90% nevelőszülőknél él. Fontos különbség volt a két csoport között társas támasz megléte, illetve az együtt nevelkedőkkel való kapcsolat, a magasan reziliens csoport 90% jó kapcsolatról számolt be az együtt nevelkedőkkel, nevelőkkel, tanáraikkal és 62% említ társas támaszt nehézségekkel való megküzdésben, 88%-a sportolt, 50%-nak a sport kiemelten fontos volt az életükben. Következtetések: Az eredményeink alapján elmondható, hogy a vizsgált változók közül a reziliencia hátterében a mintán az életkor a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája áll. Más nemzetközi kutatásokkal összhangban megerősítik, hogy az iskolázottság (4) fizikai aktivitás, társas támasz pozitívan befolyásolja a rezilienciát. (28) A támogató szociális kapcsolatok erőforrásként funkcionálnak, és hozzájárulnak az egyéni rezilienciához. (24) A minta alacsony elemszáma miatt messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni, ezek tisztázásához a minta további bővítése szükséges.","abstract_has_math":false,"creators":["Kelecsényi, Karolina Mária"],"institution":null,"degree_name":null,"degree_level":null,"degree_discipline":null,"degree_department":"DE--Általános Orvostudományi Kar","school":null,"contributors":[],"advisors":["Kovács-Tóth, Beáta","Oláh, Barnabás"],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":null,"date_issued":"","date_published":null,"updated_at":"2026-07-27T19:13:46Z","subjects":["reziliencia","gyermekvédelem"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":"http://hdl.handle.net/2437/335803","outbound_label":"Handle","outbound_source":"dc:identifier.uri"},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:contributor.advisor","label":"Advisor","values":["Kovács-Tóth, Beáta","Oláh, Barnabás"]},{"key":"dc:contributor.department","label":"Department","values":["DE--Általános Orvostudományi Kar"]},{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Kelecsényi, Karolina Mária"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date.accessioned","label":"Dc Date Accessioned","values":["2022-07-07T10:57:48Z"]},{"key":"dc:date.available","label":"Dc Date Available","values":["2022-07-07T10:57:48Z"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["reziliencia","gyermekvédelem"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language.iso","label":"Language (ISO)","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["http://hdl.handle.net/2437/335803"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A reziliencia fogalmának meghatározása maga is ellentmondásos, ahogyan arra Ungar és munkatársai ökológiai szempontú szakirodalmi összefoglalójukban felhívják a figyelmet. (32) A reziliencia tettenérése tehát nem egyszerű feladat, a jelenség operacionalizálása és mérhető konstruktummá alakítása szempontjából. Háttér és célkitűzések: A reziliencia az újabb szemléletekben egy komplex adaptív rendszer, (32) ezért a komplexitásnak megfelelően a jelenség elemzése több szinten történik. Jelen kutatásban arra kerestük a választ, hogy a reziliencia milyen összefüggésben áll a gyermekvédelmi ellátásban megjelenő és felnövő utógondozásban lévő fiatal felnőttek körében. Célunk reziliencia-szintjük felmérése és a reziliencia-háttértényezők vizsgálata, azon pszichés és szociális tényezők azonosítása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a megterhelő életesemények dacára a szakellátásban élő fiatalok pozitív életutat járjanak be. Módszer: A kutatás célpopulációja a Csongrád-Csanád megyei gyermekvédelmi szakellátás keretében utógondozásban élő fiatalok. (n=131). A vizsgálat egy kérdőíves előméréssel indult, mely a résztvevők reziliencia-szintjének a leírására szolgált, továbbá megvizsgáltuk még a reziliencia és a szociodemográfiai tényezők összefüggését az előmérő kérdőív alapján, keresztmetszeti vizsgálati elrendezésben. Az alacsony és magasan reziliensek csoportjába tartozók közül félig-strukturált kvalitatív interjút készítettünk a sikeres, illetve a kevésbé sikeres alkalmazkodás hátterében álló tényezők feltérképezése érdekében. A kutatásban 51 fő vett részt a vizsgálati minta átlagéletkora 20,7 év (SD: 1,56) volt. Nemek tekintetében 33% lány, 67% fiú. A kutatásban alkalmazott módszerek: Gyermek-és Ifjúsági Reziliencia Skála 28-itemes verziója (20) valamint az ahhoz kapcsolódó demográfiai adatlap és egy általunk szerkesztett élig strukturált interjú. Eredmények: A válaszadó fiatalok eredeti reziliencia vágóértékekkel számolva 11,8% alacsonyan reziliens, 80,4% közepesen, 7,8% magasan reziliens. A gondozási hely tekintetében magasabb iskolai végzettség is szignifikánsan jósolta be a magasabb rezilienciát. A magas reziliencia középpontjában az interjúk alapján elsősorban az egyén életkora, a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája állt. A reziliens fiatalok fele kisgyermekkorban kerül gondozásba és az áthelyezések száma fordítottan volt arányos a magas rezilienciával valamint majdnem 90% nevelőszülőknél él. Fontos különbség volt a két csoport között társas támasz megléte, illetve az együtt nevelkedőkkel való kapcsolat, a magasan reziliens csoport 90% jó kapcsolatról számolt be az együtt nevelkedőkkel, nevelőkkel, tanáraikkal és 62% említ társas támaszt nehézségekkel való megküzdésben, 88%-a sportolt, 50%-nak a sport kiemelten fontos volt az életükben. Következtetések: Az eredményeink alapján elmondható, hogy a vizsgált változók közül a reziliencia hátterében a mintán az életkor a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája áll. Más nemzetközi kutatásokkal összhangban megerősítik, hogy az iskolázottság (4) fizikai aktivitás, társas támasz pozitívan befolyásolja a rezilienciát. (28) A támogató szociális kapcsolatok erőforrásként funkcionálnak, és hozzájárulnak az egyéni rezilienciához. (24) A minta alacsony elemszáma miatt messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni, ezek tisztázásához a minta további bővítése szükséges."]},{"key":"dc:description.degree","label":"Dc Description Degree","values":["MSc/MA"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Reziliencia vizsgálat a Csongrád-Csanád megyei utógondozói ellátásban"]}]}],"canonical_facts":{"dc:contributor.advisor":["Kovács-Tóth, Beáta","Oláh, Barnabás"],"dc:contributor.department":["DE--Általános Orvostudományi Kar"],"dc:creator":["Kelecsényi, Karolina Mária"],"dc:date.accessioned":["2022-07-07T10:57:48Z"],"dc:date.available":["2022-07-07T10:57:48Z"],"dc:description.abstract":["A reziliencia fogalmának meghatározása maga is ellentmondásos, ahogyan arra Ungar és munkatársai ökológiai szempontú szakirodalmi összefoglalójukban felhívják a figyelmet. (32) A reziliencia tettenérése tehát nem egyszerű feladat, a jelenség operacionalizálása és mérhető konstruktummá alakítása szempontjából. Háttér és célkitűzések: A reziliencia az újabb szemléletekben egy komplex adaptív rendszer, (32) ezért a komplexitásnak megfelelően a jelenség elemzése több szinten történik. Jelen kutatásban arra kerestük a választ, hogy a reziliencia milyen összefüggésben áll a gyermekvédelmi ellátásban megjelenő és felnövő utógondozásban lévő fiatal felnőttek körében. Célunk reziliencia-szintjük felmérése és a reziliencia-háttértényezők vizsgálata, azon pszichés és szociális tényezők azonosítása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a megterhelő életesemények dacára a szakellátásban élő fiatalok pozitív életutat járjanak be. Módszer: A kutatás célpopulációja a Csongrád-Csanád megyei gyermekvédelmi szakellátás keretében utógondozásban élő fiatalok. (n=131). A vizsgálat egy kérdőíves előméréssel indult, mely a résztvevők reziliencia-szintjének a leírására szolgált, továbbá megvizsgáltuk még a reziliencia és a szociodemográfiai tényezők összefüggését az előmérő kérdőív alapján, keresztmetszeti vizsgálati elrendezésben. Az alacsony és magasan reziliensek csoportjába tartozók közül félig-strukturált kvalitatív interjút készítettünk a sikeres, illetve a kevésbé sikeres alkalmazkodás hátterében álló tényezők feltérképezése érdekében. A kutatásban 51 fő vett részt a vizsgálati minta átlagéletkora 20,7 év (SD: 1,56) volt. Nemek tekintetében 33% lány, 67% fiú. A kutatásban alkalmazott módszerek: Gyermek-és Ifjúsági Reziliencia Skála 28-itemes verziója (20) valamint az ahhoz kapcsolódó demográfiai adatlap és egy általunk szerkesztett élig strukturált interjú. Eredmények: A válaszadó fiatalok eredeti reziliencia vágóértékekkel számolva 11,8% alacsonyan reziliens, 80,4% közepesen, 7,8% magasan reziliens. A gondozási hely tekintetében magasabb iskolai végzettség is szignifikánsan jósolta be a magasabb rezilienciát. A magas reziliencia középpontjában az interjúk alapján elsősorban az egyén életkora, a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája állt. A reziliens fiatalok fele kisgyermekkorban kerül gondozásba és az áthelyezések száma fordítottan volt arányos a magas rezilienciával valamint majdnem 90% nevelőszülőknél él. Fontos különbség volt a két csoport között társas támasz megléte, illetve az együtt nevelkedőkkel való kapcsolat, a magasan reziliens csoport 90% jó kapcsolatról számolt be az együtt nevelkedőkkel, nevelőkkel, tanáraikkal és 62% említ társas támaszt nehézségekkel való megküzdésben, 88%-a sportolt, 50%-nak a sport kiemelten fontos volt az életükben. Következtetések: Az eredményeink alapján elmondható, hogy a vizsgált változók közül a reziliencia hátterében a mintán az életkor a gondozásba vétel idején, az áthelyezések száma és az elhelyezés formája áll. Más nemzetközi kutatásokkal összhangban megerősítik, hogy az iskolázottság (4) fizikai aktivitás, társas támasz pozitívan befolyásolja a rezilienciát. (28) A támogató szociális kapcsolatok erőforrásként funkcionálnak, és hozzájárulnak az egyéni rezilienciához. (24) A minta alacsony elemszáma miatt messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni, ezek tisztázásához a minta további bővítése szükséges."],"dc:description.degree":["MSc/MA"],"dc:identifier.uri":["http://hdl.handle.net/2437/335803"],"dc:language.iso":["hu"],"dc:subject":["reziliencia","gyermekvédelem"],"dc:title":["Reziliencia vizsgálat a Csongrád-Csanád megyei utógondozói ellátásban"]},"updated_at":"2026-07-27T19:13:46Z"}