{"id":{"repo_id":"debrecen","oai_identifier":"oai:dea.lib.unideb.hu:2437/309693"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/debrecen/oai:dea.lib.unideb.hu:2437/309693","repository":{"repo_id":"debrecen","name":"University of Debrecen","base_url":"https://dea.lib.unideb.hu/server/oai/request"},"display":{"title":"Fejlesztési lehetőségek az utánpótlás labdarúgók számára a profi sportolóvá váláshoz","abstract":"A különböző csapatsportok, köztük a futball rövid és hosszú távú célja a sikeres, kiegyensúlyozott és sérülésmentes versenyzés, ezért fontos, hogy a csapat körül dolgozó szakemberekből álló gárda megfelelő lehetőséget biztosítson az erő, az állóképesség és a technikai fejlesztések, valamint a sérülések megelőzése és a rehabilitáció terén. Az egyes játékosok fizikai állapota gyakran nem megfelelő, a kontakt) és a nem-kontakt sérülések (pl. elülső keresztszalag szakadás) száma és prevalenciája magas lehet a rendszeres edzés ellenére. Az aszimmetria, a diszkinézia, a kompenzációs mozgások, a korlátozott mozgástartományok, a sportra specifikus mozgások hiányosságai gyakran állnak ennek a hátterében. Ezek a funkcionális rendellenességek könnyen felismerhetők a fizikai erőnlét felmérésében használt tesztekkel és eszközökkel. A funkcionális tesztek átlagos és egy átlag alatti kategóriát mutattak a vizsgálatunkban elemzett két csoportban. Az SLS teszt fejleszthetősége a térd dinamikus stabilizálóitól függ. Az SLS helyzet kiegészítése olyan instabil felülettel, mint a TOGU Jumper, megnehezítheti ennek a helyzetnek a fenntartását. Ezt a tesztpozíciót jelentősen befolyásolja az egyensúly és a propriocepció. A helyzet fenntartása koncentrációt és fokozott izomaktivitást igényel. Az SLS egy gyakran használt funkcionális feladat a mozgásminták felmérésére. Csípő addukcióval, kirotációjával és térdabductioval végezhető. A térdízület dinamikus valgusának mértéke jelentősen befolyásolja, megjósolja a térd sérülésének kockázatát. Az SLWS-ben a junior játékosok átlag alatti eredményt értek el, míg a professzionális labdarúgók átlagos szintet mutattak a minősítési kategóriákhoz viszonyítva. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az utánpótláskorú játékosok „core” izmai meglehetősen gyengék, és nem képesek a megfelelő erőt az alsó végtag irányába biztosítani. A „core” gyengeség kompenzálása esetén olyan mozgások voltak láthatók, mint a medence elmozdulása, forgása és oldalra dőlése az alsó végtag fáradása kapcsán. A wall sit teszt (kettős és egylábú) alkalmazható progresszív edzésre, amely leginkább a hasizmok transversus és az obliquis internus részeinek fejlesztésére használható. Vizsgálatunk során a combhajlító izmok nyújthatósága korlátozottnak bizonyult a junior játékosok körében, különösen a nem domináns alsó végtagok esetén. Mivel a futball nagy mozgástartományban jelentős izomerő kifejtését igényli, a játékosok körében sport-specifikus izomsérülés gyakran figyelhető meg. A két csoport FMS-pontszámainak elemzése betekintést nyújt a labdarúgók mozgásdeficitjébe.Munkánk során az juniorok átlagosan kevesebb, mint 14 pontot teljesítettek FMS felmérés során. A junior labdarúgók nagyobb hiányosságokat mutattak a funkcionális mozgásmintákban, mint a professzionális játékosok. Az átlépéses teszt pontszáma magasabb volt a professzionális játékosoknál, ami a medence-ágyék-csípő komplexum egyéb vizsgálatok által is igazolt jobb stabilizálásával magyarázható. Hasonló pontszámokat lehetett kimutatni a spirális kinetikus lánc által meghatározott kitörés és rotációs stabilitás tesztekben, így a két csoportban hasonló törzsstabilizációs szintet feltételezhetünk. Ezen eredményeink alapján mind a junioroknak, mind pedig a professzionális sportolóknak fejleszteniük kell a törzsstabilizációt, de a junioroknak jó alapjaik vannak ennek javítására. Annak ellenére, hogy a rotációs stabilitás teszt nem mutat szignifikáns különbséget, a törzs stabilitási teszt magasabb pontszámot igazolt a professzionális labdarúgóknál. Ezt a tesztet az antero-posterior kinetikus lánc határozza meg, és a felső végtag erőssége befolyásolhatja a helyes kivitelezést. Aktív egyenes lábemelés mutatta a legalacsonyabb pontszámot. A „hamstring izmok” és a hátsó lánc rugalmasságának hiánya fontos intrinsic kockázati tényezőnek tekinthető minden olyan izomsérülés esetén, amely hosszú távon befolyásolhatja a sportoló pályafutását. Az izmok nyújthatóságának javítása fontos elem a gyermek futballisták sérülésmegelőzési és rehabilitációs programjaiban. A nyújtás és a koncentrikus-excentrikus edzés sikeres eljárás lehet az izomhúzódások megelőzésében. Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a futballistákat funkcionális tesztekkel történő vizsgálata és nyomon követése javasolt sport- és életkor-specifikus módszerek kombinációjával. Ezen kívül megállapíthatjuk, hogy a domináns és a nem domináns végtagok között jelentős különbségek vannak, amelyeket a rehabilitációs munkában részt vevő szakemberek által követendőek objektív módszerekkel. Összehasonlító elemzések alapján az egyéni rehabilitáció, fejlesztés (robbanékonyság, izomerő, állóképesség, egyensúly és koordináció) és progresszív edzés alakítandó ki a játékosok számára. A munkának természetesen figyelembe kell venni az egyes korosztályok eltérő anatómiai és funkcionális adottságait is. Az általános edzéstervek mellett rendkívül fontos a személyes fejlődés felmérése és a játékossal, edzővel való megismertetése a sportoló testi egészségének megőrzése és sérülés utáni visszaszerzése érdekében.","abstract_html":"A különböző csapatsportok, köztük a futball rövid és hosszú távú célja a sikeres, kiegyensúlyozott és sérülésmentes versenyzés, ezért fontos, hogy a csapat körül dolgozó szakemberekből álló gárda megfelelő lehetőséget biztosítson az erő, az állóképesség és a technikai fejlesztések, valamint a sérülések megelőzése és a rehabilitáció terén. Az egyes játékosok fizikai állapota gyakran nem megfelelő, a kontakt) és a nem-kontakt sérülések (pl. elülső keresztszalag szakadás) száma és prevalenciája magas lehet a rendszeres edzés ellenére. Az aszimmetria, a diszkinézia, a kompenzációs mozgások, a korlátozott mozgástartományok, a sportra specifikus mozgások hiányosságai gyakran állnak ennek a hátterében. Ezek a funkcionális rendellenességek könnyen felismerhetők a fizikai erőnlét felmérésében használt tesztekkel és eszközökkel. A funkcionális tesztek átlagos és egy átlag alatti kategóriát mutattak a vizsgálatunkban elemzett két csoportban. Az SLS teszt fejleszthetősége a térd dinamikus stabilizálóitól függ. Az SLS helyzet kiegészítése olyan instabil felülettel, mint a TOGU Jumper, megnehezítheti ennek a helyzetnek a fenntartását. Ezt a tesztpozíciót jelentősen befolyásolja az egyensúly és a propriocepció. A helyzet fenntartása koncentrációt és fokozott izomaktivitást igényel. Az SLS egy gyakran használt funkcionális feladat a mozgásminták felmérésére. Csípő addukcióval, kirotációjával és térdabductioval végezhető. A térdízület dinamikus valgusának mértéke jelentősen befolyásolja, megjósolja a térd sérülésének kockázatát. Az SLWS-ben a junior játékosok átlag alatti eredményt értek el, míg a professzionális labdarúgók átlagos szintet mutattak a minősítési kategóriákhoz viszonyítva. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az utánpótláskorú játékosok „core” izmai meglehetősen gyengék, és nem képesek a megfelelő erőt az alsó végtag irányába biztosítani. A „core” gyengeség kompenzálása esetén olyan mozgások voltak láthatók, mint a medence elmozdulása, forgása és oldalra dőlése az alsó végtag fáradása kapcsán. A wall sit teszt (kettős és egylábú) alkalmazható progresszív edzésre, amely leginkább a hasizmok transversus és az obliquis internus részeinek fejlesztésére használható. Vizsgálatunk során a combhajlító izmok nyújthatósága korlátozottnak bizonyult a junior játékosok körében, különösen a nem domináns alsó végtagok esetén. Mivel a futball nagy mozgástartományban jelentős izomerő kifejtését igényli, a játékosok körében sport-specifikus izomsérülés gyakran figyelhető meg. A két csoport FMS-pontszámainak elemzése betekintést nyújt a labdarúgók mozgásdeficitjébe.Munkánk során az juniorok átlagosan kevesebb, mint 14 pontot teljesítettek FMS felmérés során. A junior labdarúgók nagyobb hiányosságokat mutattak a funkcionális mozgásmintákban, mint a professzionális játékosok. Az átlépéses teszt pontszáma magasabb volt a professzionális játékosoknál, ami a medence-ágyék-csípő komplexum egyéb vizsgálatok által is igazolt jobb stabilizálásával magyarázható. Hasonló pontszámokat lehetett kimutatni a spirális kinetikus lánc által meghatározott kitörés és rotációs stabilitás tesztekben, így a két csoportban hasonló törzsstabilizációs szintet feltételezhetünk. Ezen eredményeink alapján mind a junioroknak, mind pedig a professzionális sportolóknak fejleszteniük kell a törzsstabilizációt, de a junioroknak jó alapjaik vannak ennek javítására. Annak ellenére, hogy a rotációs stabilitás teszt nem mutat szignifikáns különbséget, a törzs stabilitási teszt magasabb pontszámot igazolt a professzionális labdarúgóknál. Ezt a tesztet az antero-posterior kinetikus lánc határozza meg, és a felső végtag erőssége befolyásolhatja a helyes kivitelezést. Aktív egyenes lábemelés mutatta a legalacsonyabb pontszámot. A „hamstring izmok” és a hátsó lánc rugalmasságának hiánya fontos intrinsic kockázati tényezőnek tekinthető minden olyan izomsérülés esetén, amely hosszú távon befolyásolhatja a sportoló pályafutását. Az izmok nyújthatóságának javítása fontos elem a gyermek futballisták sérülésmegelőzési és rehabilitációs programjaiban. A nyújtás és a koncentrikus-excentrikus edzés sikeres eljárás lehet az izomhúzódások megelőzésében. Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a futballistákat funkcionális tesztekkel történő vizsgálata és nyomon követése javasolt sport- és életkor-specifikus módszerek kombinációjával. Ezen kívül megállapíthatjuk, hogy a domináns és a nem domináns végtagok között jelentős különbségek vannak, amelyeket a rehabilitációs munkában részt vevő szakemberek által követendőek objektív módszerekkel. Összehasonlító elemzések alapján az egyéni rehabilitáció, fejlesztés (robbanékonyság, izomerő, állóképesség, egyensúly és koordináció) és progresszív edzés alakítandó ki a játékosok számára. A munkának természetesen figyelembe kell venni az egyes korosztályok eltérő anatómiai és funkcionális adottságait is. Az általános edzéstervek mellett rendkívül fontos a személyes fejlődés felmérése és a játékossal, edzővel való megismertetése a sportoló testi egészségének megőrzése és sérülés utáni visszaszerzése érdekében.","abstract_has_math":false,"creators":["Lukács, Tamás"],"institution":null,"degree_name":null,"degree_level":null,"degree_discipline":null,"degree_department":"DE--Általános Orvostudományi Kar","school":null,"contributors":[],"advisors":["Szántó, Sándor"],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":null,"date_issued":"","date_published":null,"updated_at":"2026-07-27T19:13:50Z","subjects":["sportoló","fejlesztés","utánpótlás","labdarúgó"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":"http://hdl.handle.net/2437/309693","outbound_label":"Handle","outbound_source":"dc:identifier.uri"},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:contributor.advisor","label":"Advisor","values":["Szántó, Sándor"]},{"key":"dc:contributor.department","label":"Department","values":["DE--Általános Orvostudományi Kar"]},{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Lukács, Tamás"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date.accessioned","label":"Dc Date Accessioned","values":["2021-05-16T14:18:00Z"]},{"key":"dc:date.available","label":"Dc Date Available","values":["2021-05-16T14:18:00Z"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["sportoló","fejlesztés","utánpótlás","labdarúgó"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language.iso","label":"Language (ISO)","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["http://hdl.handle.net/2437/309693"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A különböző csapatsportok, köztük a futball rövid és hosszú távú célja a sikeres, kiegyensúlyozott és sérülésmentes versenyzés, ezért fontos, hogy a csapat körül dolgozó szakemberekből álló gárda megfelelő lehetőséget biztosítson az erő, az állóképesség és a technikai fejlesztések, valamint a sérülések megelőzése és a rehabilitáció terén. Az egyes játékosok fizikai állapota gyakran nem megfelelő, a kontakt) és a nem-kontakt sérülések (pl. elülső keresztszalag szakadás) száma és prevalenciája magas lehet a rendszeres edzés ellenére. Az aszimmetria, a diszkinézia, a kompenzációs mozgások, a korlátozott mozgástartományok, a sportra specifikus mozgások hiányosságai gyakran állnak ennek a hátterében. Ezek a funkcionális rendellenességek könnyen felismerhetők a fizikai erőnlét felmérésében használt tesztekkel és eszközökkel. A funkcionális tesztek átlagos és egy átlag alatti kategóriát mutattak a vizsgálatunkban elemzett két csoportban. Az SLS teszt fejleszthetősége a térd dinamikus stabilizálóitól függ. Az SLS helyzet kiegészítése olyan instabil felülettel, mint a TOGU Jumper, megnehezítheti ennek a helyzetnek a fenntartását. Ezt a tesztpozíciót jelentősen befolyásolja az egyensúly és a propriocepció. A helyzet fenntartása koncentrációt és fokozott izomaktivitást igényel. Az SLS egy gyakran használt funkcionális feladat a mozgásminták felmérésére. Csípő addukcióval, kirotációjával és térdabductioval végezhető. A térdízület dinamikus valgusának mértéke jelentősen befolyásolja, megjósolja a térd sérülésének kockázatát. Az SLWS-ben a junior játékosok átlag alatti eredményt értek el, míg a professzionális labdarúgók átlagos szintet mutattak a minősítési kategóriákhoz viszonyítva. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az utánpótláskorú játékosok „core” izmai meglehetősen gyengék, és nem képesek a megfelelő erőt az alsó végtag irányába biztosítani. A „core” gyengeség kompenzálása esetén olyan mozgások voltak láthatók, mint a medence elmozdulása, forgása és oldalra dőlése az alsó végtag fáradása kapcsán. A wall sit teszt (kettős és egylábú) alkalmazható progresszív edzésre, amely leginkább a hasizmok transversus és az obliquis internus részeinek fejlesztésére használható. Vizsgálatunk során a combhajlító izmok nyújthatósága korlátozottnak bizonyult a junior játékosok körében, különösen a nem domináns alsó végtagok esetén. Mivel a futball nagy mozgástartományban jelentős izomerő kifejtését igényli, a játékosok körében sport-specifikus izomsérülés gyakran figyelhető meg. A két csoport FMS-pontszámainak elemzése betekintést nyújt a labdarúgók mozgásdeficitjébe.Munkánk során az juniorok átlagosan kevesebb, mint 14 pontot teljesítettek FMS felmérés során. A junior labdarúgók nagyobb hiányosságokat mutattak a funkcionális mozgásmintákban, mint a professzionális játékosok. Az átlépéses teszt pontszáma magasabb volt a professzionális játékosoknál, ami a medence-ágyék-csípő komplexum egyéb vizsgálatok által is igazolt jobb stabilizálásával magyarázható. Hasonló pontszámokat lehetett kimutatni a spirális kinetikus lánc által meghatározott kitörés és rotációs stabilitás tesztekben, így a két csoportban hasonló törzsstabilizációs szintet feltételezhetünk. Ezen eredményeink alapján mind a junioroknak, mind pedig a professzionális sportolóknak fejleszteniük kell a törzsstabilizációt, de a junioroknak jó alapjaik vannak ennek javítására. Annak ellenére, hogy a rotációs stabilitás teszt nem mutat szignifikáns különbséget, a törzs stabilitási teszt magasabb pontszámot igazolt a professzionális labdarúgóknál. Ezt a tesztet az antero-posterior kinetikus lánc határozza meg, és a felső végtag erőssége befolyásolhatja a helyes kivitelezést. Aktív egyenes lábemelés mutatta a legalacsonyabb pontszámot. A „hamstring izmok” és a hátsó lánc rugalmasságának hiánya fontos intrinsic kockázati tényezőnek tekinthető minden olyan izomsérülés esetén, amely hosszú távon befolyásolhatja a sportoló pályafutását. Az izmok nyújthatóságának javítása fontos elem a gyermek futballisták sérülésmegelőzési és rehabilitációs programjaiban. A nyújtás és a koncentrikus-excentrikus edzés sikeres eljárás lehet az izomhúzódások megelőzésében. Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a futballistákat funkcionális tesztekkel történő vizsgálata és nyomon követése javasolt sport- és életkor-specifikus módszerek kombinációjával. Ezen kívül megállapíthatjuk, hogy a domináns és a nem domináns végtagok között jelentős különbségek vannak, amelyeket a rehabilitációs munkában részt vevő szakemberek által követendőek objektív módszerekkel. Összehasonlító elemzések alapján az egyéni rehabilitáció, fejlesztés (robbanékonyság, izomerő, állóképesség, egyensúly és koordináció) és progresszív edzés alakítandó ki a játékosok számára. A munkának természetesen figyelembe kell venni az egyes korosztályok eltérő anatómiai és funkcionális adottságait is. Az általános edzéstervek mellett rendkívül fontos a személyes fejlődés felmérése és a játékossal, edzővel való megismertetése a sportoló testi egészségének megőrzése és sérülés utáni visszaszerzése érdekében."]},{"key":"dc:description.degree","label":"Dc Description Degree","values":["egységes, osztatlan"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Fejlesztési lehetőségek az utánpótlás labdarúgók számára a profi sportolóvá váláshoz"]}]}],"canonical_facts":{"dc:contributor.advisor":["Szántó, Sándor"],"dc:contributor.department":["DE--Általános Orvostudományi Kar"],"dc:creator":["Lukács, Tamás"],"dc:date.accessioned":["2021-05-16T14:18:00Z"],"dc:date.available":["2021-05-16T14:18:00Z"],"dc:description.abstract":["A különböző csapatsportok, köztük a futball rövid és hosszú távú célja a sikeres, kiegyensúlyozott és sérülésmentes versenyzés, ezért fontos, hogy a csapat körül dolgozó szakemberekből álló gárda megfelelő lehetőséget biztosítson az erő, az állóképesség és a technikai fejlesztések, valamint a sérülések megelőzése és a rehabilitáció terén. Az egyes játékosok fizikai állapota gyakran nem megfelelő, a kontakt) és a nem-kontakt sérülések (pl. elülső keresztszalag szakadás) száma és prevalenciája magas lehet a rendszeres edzés ellenére. Az aszimmetria, a diszkinézia, a kompenzációs mozgások, a korlátozott mozgástartományok, a sportra specifikus mozgások hiányosságai gyakran állnak ennek a hátterében. Ezek a funkcionális rendellenességek könnyen felismerhetők a fizikai erőnlét felmérésében használt tesztekkel és eszközökkel. A funkcionális tesztek átlagos és egy átlag alatti kategóriát mutattak a vizsgálatunkban elemzett két csoportban. Az SLS teszt fejleszthetősége a térd dinamikus stabilizálóitól függ. Az SLS helyzet kiegészítése olyan instabil felülettel, mint a TOGU Jumper, megnehezítheti ennek a helyzetnek a fenntartását. Ezt a tesztpozíciót jelentősen befolyásolja az egyensúly és a propriocepció. A helyzet fenntartása koncentrációt és fokozott izomaktivitást igényel. Az SLS egy gyakran használt funkcionális feladat a mozgásminták felmérésére. Csípő addukcióval, kirotációjával és térdabductioval végezhető. A térdízület dinamikus valgusának mértéke jelentősen befolyásolja, megjósolja a térd sérülésének kockázatát. Az SLWS-ben a junior játékosok átlag alatti eredményt értek el, míg a professzionális labdarúgók átlagos szintet mutattak a minősítési kategóriákhoz viszonyítva. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az utánpótláskorú játékosok „core” izmai meglehetősen gyengék, és nem képesek a megfelelő erőt az alsó végtag irányába biztosítani. A „core” gyengeség kompenzálása esetén olyan mozgások voltak láthatók, mint a medence elmozdulása, forgása és oldalra dőlése az alsó végtag fáradása kapcsán. A wall sit teszt (kettős és egylábú) alkalmazható progresszív edzésre, amely leginkább a hasizmok transversus és az obliquis internus részeinek fejlesztésére használható. Vizsgálatunk során a combhajlító izmok nyújthatósága korlátozottnak bizonyult a junior játékosok körében, különösen a nem domináns alsó végtagok esetén. Mivel a futball nagy mozgástartományban jelentős izomerő kifejtését igényli, a játékosok körében sport-specifikus izomsérülés gyakran figyelhető meg. A két csoport FMS-pontszámainak elemzése betekintést nyújt a labdarúgók mozgásdeficitjébe.Munkánk során az juniorok átlagosan kevesebb, mint 14 pontot teljesítettek FMS felmérés során. A junior labdarúgók nagyobb hiányosságokat mutattak a funkcionális mozgásmintákban, mint a professzionális játékosok. Az átlépéses teszt pontszáma magasabb volt a professzionális játékosoknál, ami a medence-ágyék-csípő komplexum egyéb vizsgálatok által is igazolt jobb stabilizálásával magyarázható. Hasonló pontszámokat lehetett kimutatni a spirális kinetikus lánc által meghatározott kitörés és rotációs stabilitás tesztekben, így a két csoportban hasonló törzsstabilizációs szintet feltételezhetünk. Ezen eredményeink alapján mind a junioroknak, mind pedig a professzionális sportolóknak fejleszteniük kell a törzsstabilizációt, de a junioroknak jó alapjaik vannak ennek javítására. Annak ellenére, hogy a rotációs stabilitás teszt nem mutat szignifikáns különbséget, a törzs stabilitási teszt magasabb pontszámot igazolt a professzionális labdarúgóknál. Ezt a tesztet az antero-posterior kinetikus lánc határozza meg, és a felső végtag erőssége befolyásolhatja a helyes kivitelezést. Aktív egyenes lábemelés mutatta a legalacsonyabb pontszámot. A „hamstring izmok” és a hátsó lánc rugalmasságának hiánya fontos intrinsic kockázati tényezőnek tekinthető minden olyan izomsérülés esetén, amely hosszú távon befolyásolhatja a sportoló pályafutását. Az izmok nyújthatóságának javítása fontos elem a gyermek futballisták sérülésmegelőzési és rehabilitációs programjaiban. A nyújtás és a koncentrikus-excentrikus edzés sikeres eljárás lehet az izomhúzódások megelőzésében. Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a futballistákat funkcionális tesztekkel történő vizsgálata és nyomon követése javasolt sport- és életkor-specifikus módszerek kombinációjával. Ezen kívül megállapíthatjuk, hogy a domináns és a nem domináns végtagok között jelentős különbségek vannak, amelyeket a rehabilitációs munkában részt vevő szakemberek által követendőek objektív módszerekkel. Összehasonlító elemzések alapján az egyéni rehabilitáció, fejlesztés (robbanékonyság, izomerő, állóképesség, egyensúly és koordináció) és progresszív edzés alakítandó ki a játékosok számára. A munkának természetesen figyelembe kell venni az egyes korosztályok eltérő anatómiai és funkcionális adottságait is. Az általános edzéstervek mellett rendkívül fontos a személyes fejlődés felmérése és a játékossal, edzővel való megismertetése a sportoló testi egészségének megőrzése és sérülés utáni visszaszerzése érdekében."],"dc:description.degree":["egységes, osztatlan"],"dc:identifier.uri":["http://hdl.handle.net/2437/309693"],"dc:language.iso":["hu"],"dc:subject":["sportoló","fejlesztés","utánpótlás","labdarúgó"],"dc:title":["Fejlesztési lehetőségek az utánpótlás labdarúgók számára a profi sportolóvá váláshoz"]},"updated_at":"2026-07-27T19:13:50Z"}