{"id":{"repo_id":"debrecen","oai_identifier":"oai:dea.lib.unideb.hu:2437/189038"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/debrecen/oai:dea.lib.unideb.hu:2437/189038","repository":{"repo_id":"debrecen","name":"University of Debrecen","base_url":"https://dea.lib.unideb.hu/server/oai/request"},"display":{"title":"A sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával kapcsolatos szülői vélemény","abstract":"Szakdolgozatomat a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai integrációjához való szülői hozzáállás témakörében írtam. Az irodalmi áttekintésben kiemelten öt területtel foglalkoztam. Elsőként az integráció-val kapcsolatos általam legfontosabbnak tartott alapfogalmakat definiáltam, úgy, mint: a fo-gyatékosság; sajátos nevelési igény; beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség; Pedagógiai szakszolgálat; Tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság; integráció; inklúzió. Ezután azt kíséreltem meg összefoglalni, hogy a különböző országokban milyen törvénykezé-sek adtak teret az integráció elterjedésének. Magyarországi viszonylatban egy részletesebb át-tekintést végeztem, azokból a törvényekből, amelyek befolyásolták az együttnevelés hazai megjelenését. A harmadik alegységben az integrált oktatás objektív és szubjektív feltételeit mutattam be. Itt ki szeretném emelni a szülők szerepét, mind az egészséges és sérült gyerekek szüleinek a sze-repét, ugyanis nagyon sok múlik a hozzáállásukon. A következőkben az együttnevelés előnyeiről és hátrányairól írtam. Itt öt fő területet emeltem ki: képességek felismerése, kirekesztődés, magasabb teljesítmény, érzelmi és erkölcsi fejlődés, gyógypedagógus szerepe. Végül az integrált oktatás hazai helyzetéről számoltam be. Bemutattam az általam is sokszor használt kifejezést: az integrációs „cunamit” és egy kutatással szerettem volna szemléltetni az együttnevelés magyarországi helyzetét. A kutatást az Országos Közoktatási Intézet végezte. Ilyen felépítés után a kutatásaimból levonható következtetéseimet szándékozom ismer-tetni. A válaszadók életkora 22 és 45 év között változott és nagy többségben nők töltötték ki a kér-dőívemet. A családi állapotot tekintve a házastársi kapcsolat (85,3%) volt leginkább jellemző. A válaszadók 49%-a él városban és 51%-uk él falun. Az iskolai végzettséget figyelembe véve, főiskolai végzettséggel rendelkeztek a legtöbben (36,3%). A foglalkozást vizsgálva a legtöbben az egyéb kategóriát jelölték (25%), 22%-uk irodai mun-kát végez és 19%-uk az oktatásban dolgozik. Legtöbben két gyereket nevelnek (52,9%). Az egy gyerekesek 25,5%-ban és a három gyere-kesek 18,6%-ban voltak jelen a kérdőívet kitöltők között. A sajátos nevelési igény fogalmára vonatkozó kérdéseknél 59,8% gondolta úgy, hogy tisztá-ban van azzal, hogy mit is jelent pontosan ez a kifejezés. Azonban a helyes választ csupán 45,2%-uk jelölte meg. Azok közül, akiknek van a környezetében SNI gyermek 54,5%-ban he-lyesen tudtak válaszolni a kérdésre, míg, akik nem ismernek sérült tanulót 26,2%-ban vála-szoltak helyesen a kérdésre. Az együttneveléshez való szülői hozzáállás pozitívnak mutatkozott, ugyanis a megkérdezettek 73,3%-a íratná és 26,7%-a nem íratná gyerekét olyan osztályba, iskolába, ahol együttnevelés folyik. Azok a szülők, akiknek van a környezetben sajátos nevelési igényű gyerek valamivel többen (86,3%) íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol integrált oktatás történik. Akiknek nincs a környezetükben fogyatékossággal élő gyerek már csak 69,6%-ban íratnák gyereküket együttnevelő osztályba. Azok a szülők, akik íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol sérült tanulók is tanulnak legna-gyobb arányban azzal indokolták válaszukat, hogy ezáltal az ép gyerekek megtanulják elfo-gadni a fogyatékossággal élő embereket (37,6%). A második leggyakoribb indok az volt, hogy ennek révén az egészséges gyerekek megtanulják a segítségnyújtást (23,2%). Azok a szülők, akik támogatják az integrált oktatást leginkább mozgáskorlátozottat (26,1%), hallássérültet (21,7%) és látássérültet (21,1%) fogadnának egy gyerekük osztályában. Azonban középsúlyosan, súlyosan értelmi fogyatékost egy szülő sem fogadna el saját gyereke osz-tályában és autistás is mindössze 2,2 %-uk. A kitöltők közül, akik nem íratnák gyereküket integrációt folytató osztályba legtöbben (65,5%) azzal indokolták válaszukat, hogy: „A pedagógus leterheltsége miatt, az ép gyere-kekkel nem tud megfelelően foglalkozni”. Legkevesebben (6,9%) azt az indokot választotta, hogy: „Az ép gyermeknél a sérültség látványa frusztráló lehet”. A válaszadók 57,1%-a inkább egyetértett, 22,4%-a teljes mértékben egyetértett és 5,1%-a egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy: „Az integráltan oktatott tanulók jobb teljesítményt nyújtanak, mint a szegregáltan tanulók” Azzal, hogy az integráció nagyban elősegíti a SNI tanulók társadalmi beilleszkedését a szülők 57,1%-a teljes mértékben egyetértett, 34,6%-uk inkább egyetértett, 7,1%-uk inkább nem értett egyet és csak nagyon elenyésző százalékban válaszolták azt, hogy egyáltalán nem értenek vele egyet. Azzal az állítással, hogy az együttnevelés többletterhet jelent a pedagógus számára a legtöbben az inkább nem értettek egyet (32%), 28%-ban inkább egyetértettek. A másik két válaszle-hetőség is elég nagy számban volt jelen. 23%-ban teljes mértékben egyetértettek az állítással és a kitöltők 17%-a egyáltalán nem értett egyet az állítással. Arra a kijelentésre, hogy az integráció hátráltathatja az osztály munkáját a szülők úgy reagál-tak, hogy 35,7%-ban inkább nem értettek vele egyet, 28,6%-ban inkább egyetértettek, 24,5%-ban egyáltalán nem értettek vele egyet és 11,2%-ban teljes mértékben egyetértettek. Az eredmények kiértékelésében utolsóként foglalkoztam azzal, hogy a kérdőívet kitöltők a témával kapcsolatos információikat milyen forrásból szerezték. A szülők legnagyobb arányban, 29,5%-ban az óvodapedagógust válaszolták. A védőnőt mindössze 7,8% jelölte, ettől az aránytól már csak a háziorvos/házi gyermekorvos kapott kevesebb jelölést (2,4%). Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy az integrált oktatáshoz a szülők meglehető-sen pozitívan állnak hozzá. De még mindig van egy olyan jelentős kör, akik nem értenek vele egyet. Ezért az oktatásban, egészségügyben dolgozóknak még több információt kell nyújtani-uk azért, hogy akik nem értenek egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával azoknak is megváltozzon a véleményük, mert mint, ahogy már az irodalmi áttekintésben is le-írtam, a szülőknek is nagy szerepe van az együttnevelés sikeres megvalósításában.","abstract_html":"Szakdolgozatomat a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai integrációjához való szülői hozzáállás témakörében írtam. Az irodalmi áttekintésben kiemelten öt területtel foglalkoztam. Elsőként az integráció-val kapcsolatos általam legfontosabbnak tartott alapfogalmakat definiáltam, úgy, mint: a fo-gyatékosság; sajátos nevelési igény; beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség; Pedagógiai szakszolgálat; Tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság; integráció; inklúzió. Ezután azt kíséreltem meg összefoglalni, hogy a különböző országokban milyen törvénykezé-sek adtak teret az integráció elterjedésének. Magyarországi viszonylatban egy részletesebb át-tekintést végeztem, azokból a törvényekből, amelyek befolyásolták az együttnevelés hazai megjelenését. A harmadik alegységben az integrált oktatás objektív és szubjektív feltételeit mutattam be. Itt ki szeretném emelni a szülők szerepét, mind az egészséges és sérült gyerekek szüleinek a sze-repét, ugyanis nagyon sok múlik a hozzáállásukon. A következőkben az együttnevelés előnyeiről és hátrányairól írtam. Itt öt fő területet emeltem ki: képességek felismerése, kirekesztődés, magasabb teljesítmény, érzelmi és erkölcsi fejlődés, gyógypedagógus szerepe. Végül az integrált oktatás hazai helyzetéről számoltam be. Bemutattam az általam is sokszor használt kifejezést: az integrációs „cunamit” és egy kutatással szerettem volna szemléltetni az együttnevelés magyarországi helyzetét. A kutatást az Országos Közoktatási Intézet végezte. Ilyen felépítés után a kutatásaimból levonható következtetéseimet szándékozom ismer-tetni. A válaszadók életkora 22 és 45 év között változott és nagy többségben nők töltötték ki a kér-dőívemet. A családi állapotot tekintve a házastársi kapcsolat (85,3%) volt leginkább jellemző. A válaszadók 49%-a él városban és 51%-uk él falun. Az iskolai végzettséget figyelembe véve, főiskolai végzettséggel rendelkeztek a legtöbben (36,3%). A foglalkozást vizsgálva a legtöbben az egyéb kategóriát jelölték (25%), 22%-uk irodai mun-kát végez és 19%-uk az oktatásban dolgozik. Legtöbben két gyereket nevelnek (52,9%). Az egy gyerekesek 25,5%-ban és a három gyere-kesek 18,6%-ban voltak jelen a kérdőívet kitöltők között. A sajátos nevelési igény fogalmára vonatkozó kérdéseknél 59,8% gondolta úgy, hogy tisztá-ban van azzal, hogy mit is jelent pontosan ez a kifejezés. Azonban a helyes választ csupán 45,2%-uk jelölte meg. Azok közül, akiknek van a környezetében SNI gyermek 54,5%-ban he-lyesen tudtak válaszolni a kérdésre, míg, akik nem ismernek sérült tanulót 26,2%-ban vála-szoltak helyesen a kérdésre. Az együttneveléshez való szülői hozzáállás pozitívnak mutatkozott, ugyanis a megkérdezettek 73,3%-a íratná és 26,7%-a nem íratná gyerekét olyan osztályba, iskolába, ahol együttnevelés folyik. Azok a szülők, akiknek van a környezetben sajátos nevelési igényű gyerek valamivel többen (86,3%) íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol integrált oktatás történik. Akiknek nincs a környezetükben fogyatékossággal élő gyerek már csak 69,6%-ban íratnák gyereküket együttnevelő osztályba. Azok a szülők, akik íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol sérült tanulók is tanulnak legna-gyobb arányban azzal indokolták válaszukat, hogy ezáltal az ép gyerekek megtanulják elfo-gadni a fogyatékossággal élő embereket (37,6%). A második leggyakoribb indok az volt, hogy ennek révén az egészséges gyerekek megtanulják a segítségnyújtást (23,2%). Azok a szülők, akik támogatják az integrált oktatást leginkább mozgáskorlátozottat (26,1%), hallássérültet (21,7%) és látássérültet (21,1%) fogadnának egy gyerekük osztályában. Azonban középsúlyosan, súlyosan értelmi fogyatékost egy szülő sem fogadna el saját gyereke osz-tályában és autistás is mindössze 2,2 %-uk. A kitöltők közül, akik nem íratnák gyereküket integrációt folytató osztályba legtöbben (65,5%) azzal indokolták válaszukat, hogy: „A pedagógus leterheltsége miatt, az ép gyere-kekkel nem tud megfelelően foglalkozni”. Legkevesebben (6,9%) azt az indokot választotta, hogy: „Az ép gyermeknél a sérültség látványa frusztráló lehet”. A válaszadók 57,1%-a inkább egyetértett, 22,4%-a teljes mértékben egyetértett és 5,1%-a egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy: „Az integráltan oktatott tanulók jobb teljesítményt nyújtanak, mint a szegregáltan tanulók” Azzal, hogy az integráció nagyban elősegíti a SNI tanulók társadalmi beilleszkedését a szülők 57,1%-a teljes mértékben egyetértett, 34,6%-uk inkább egyetértett, 7,1%-uk inkább nem értett egyet és csak nagyon elenyésző százalékban válaszolták azt, hogy egyáltalán nem értenek vele egyet. Azzal az állítással, hogy az együttnevelés többletterhet jelent a pedagógus számára a legtöbben az inkább nem értettek egyet (32%), 28%-ban inkább egyetértettek. A másik két válaszle-hetőség is elég nagy számban volt jelen. 23%-ban teljes mértékben egyetértettek az állítással és a kitöltők 17%-a egyáltalán nem értett egyet az állítással. Arra a kijelentésre, hogy az integráció hátráltathatja az osztály munkáját a szülők úgy reagál-tak, hogy 35,7%-ban inkább nem értettek vele egyet, 28,6%-ban inkább egyetértettek, 24,5%-ban egyáltalán nem értettek vele egyet és 11,2%-ban teljes mértékben egyetértettek. Az eredmények kiértékelésében utolsóként foglalkoztam azzal, hogy a kérdőívet kitöltők a témával kapcsolatos információikat milyen forrásból szerezték. A szülők legnagyobb arányban, 29,5%-ban az óvodapedagógust válaszolták. A védőnőt mindössze 7,8% jelölte, ettől az aránytól már csak a háziorvos/házi gyermekorvos kapott kevesebb jelölést (2,4%). Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy az integrált oktatáshoz a szülők meglehető-sen pozitívan állnak hozzá. De még mindig van egy olyan jelentős kör, akik nem értenek vele egyet. Ezért az oktatásban, egészségügyben dolgozóknak még több információt kell nyújtani-uk azért, hogy akik nem értenek egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával azoknak is megváltozzon a véleményük, mert mint, ahogy már az irodalmi áttekintésben is le-írtam, a szülőknek is nagy szerepe van az együttnevelés sikeres megvalósításában.","abstract_has_math":false,"creators":["Erdős, Bettina"],"institution":null,"degree_name":null,"degree_level":null,"degree_discipline":null,"degree_department":"DE--Egészségügyi Kar","school":null,"contributors":[],"advisors":["Rákóczi, Ildikó"],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2014,"date_issued":"2014-04-15T08:07:56Z","date_published":"2014-04-15T08:07:56Z","updated_at":"2026-07-27T19:13:59Z","subjects":["sajátos nevelési igény","integráció"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":"http://hdl.handle.net/2437/189038","outbound_label":"Handle","outbound_source":"dc:identifier.uri"},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:contributor.advisor","label":"Advisor","values":["Rákóczi, Ildikó"]},{"key":"dc:contributor.department","label":"Department","values":["DE--Egészségügyi Kar"]},{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Erdős, Bettina"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date.accessioned","label":"Dc Date Accessioned","values":["2014-04-15T08:07:56Z"]},{"key":"dc:date.available","label":"Dc Date Available","values":["2014-04-15T08:07:56Z"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2014-04-15T08:07:56Z"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["sajátos nevelési igény","integráció"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language.iso","label":"Language (ISO)","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["http://hdl.handle.net/2437/189038"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Szakdolgozatomat a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai integrációjához való szülői hozzáállás témakörében írtam. Az irodalmi áttekintésben kiemelten öt területtel foglalkoztam. Elsőként az integráció-val kapcsolatos általam legfontosabbnak tartott alapfogalmakat definiáltam, úgy, mint: a fo-gyatékosság; sajátos nevelési igény; beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség; Pedagógiai szakszolgálat; Tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság; integráció; inklúzió. Ezután azt kíséreltem meg összefoglalni, hogy a különböző országokban milyen törvénykezé-sek adtak teret az integráció elterjedésének. Magyarországi viszonylatban egy részletesebb át-tekintést végeztem, azokból a törvényekből, amelyek befolyásolták az együttnevelés hazai megjelenését. A harmadik alegységben az integrált oktatás objektív és szubjektív feltételeit mutattam be. Itt ki szeretném emelni a szülők szerepét, mind az egészséges és sérült gyerekek szüleinek a sze-repét, ugyanis nagyon sok múlik a hozzáállásukon. A következőkben az együttnevelés előnyeiről és hátrányairól írtam. Itt öt fő területet emeltem ki: képességek felismerése, kirekesztődés, magasabb teljesítmény, érzelmi és erkölcsi fejlődés, gyógypedagógus szerepe. Végül az integrált oktatás hazai helyzetéről számoltam be. Bemutattam az általam is sokszor használt kifejezést: az integrációs „cunamit” és egy kutatással szerettem volna szemléltetni az együttnevelés magyarországi helyzetét. A kutatást az Országos Közoktatási Intézet végezte. Ilyen felépítés után a kutatásaimból levonható következtetéseimet szándékozom ismer-tetni. A válaszadók életkora 22 és 45 év között változott és nagy többségben nők töltötték ki a kér-dőívemet. A családi állapotot tekintve a házastársi kapcsolat (85,3%) volt leginkább jellemző. A válaszadók 49%-a él városban és 51%-uk él falun. Az iskolai végzettséget figyelembe véve, főiskolai végzettséggel rendelkeztek a legtöbben (36,3%). A foglalkozást vizsgálva a legtöbben az egyéb kategóriát jelölték (25%), 22%-uk irodai mun-kát végez és 19%-uk az oktatásban dolgozik. Legtöbben két gyereket nevelnek (52,9%). Az egy gyerekesek 25,5%-ban és a három gyere-kesek 18,6%-ban voltak jelen a kérdőívet kitöltők között. A sajátos nevelési igény fogalmára vonatkozó kérdéseknél 59,8% gondolta úgy, hogy tisztá-ban van azzal, hogy mit is jelent pontosan ez a kifejezés. Azonban a helyes választ csupán 45,2%-uk jelölte meg. Azok közül, akiknek van a környezetében SNI gyermek 54,5%-ban he-lyesen tudtak válaszolni a kérdésre, míg, akik nem ismernek sérült tanulót 26,2%-ban vála-szoltak helyesen a kérdésre. Az együttneveléshez való szülői hozzáállás pozitívnak mutatkozott, ugyanis a megkérdezettek 73,3%-a íratná és 26,7%-a nem íratná gyerekét olyan osztályba, iskolába, ahol együttnevelés folyik. Azok a szülők, akiknek van a környezetben sajátos nevelési igényű gyerek valamivel többen (86,3%) íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol integrált oktatás történik. Akiknek nincs a környezetükben fogyatékossággal élő gyerek már csak 69,6%-ban íratnák gyereküket együttnevelő osztályba. Azok a szülők, akik íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol sérült tanulók is tanulnak legna-gyobb arányban azzal indokolták válaszukat, hogy ezáltal az ép gyerekek megtanulják elfo-gadni a fogyatékossággal élő embereket (37,6%). A második leggyakoribb indok az volt, hogy ennek révén az egészséges gyerekek megtanulják a segítségnyújtást (23,2%). Azok a szülők, akik támogatják az integrált oktatást leginkább mozgáskorlátozottat (26,1%), hallássérültet (21,7%) és látássérültet (21,1%) fogadnának egy gyerekük osztályában. Azonban középsúlyosan, súlyosan értelmi fogyatékost egy szülő sem fogadna el saját gyereke osz-tályában és autistás is mindössze 2,2 %-uk. A kitöltők közül, akik nem íratnák gyereküket integrációt folytató osztályba legtöbben (65,5%) azzal indokolták válaszukat, hogy: „A pedagógus leterheltsége miatt, az ép gyere-kekkel nem tud megfelelően foglalkozni”. Legkevesebben (6,9%) azt az indokot választotta, hogy: „Az ép gyermeknél a sérültség látványa frusztráló lehet”. A válaszadók 57,1%-a inkább egyetértett, 22,4%-a teljes mértékben egyetértett és 5,1%-a egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy: „Az integráltan oktatott tanulók jobb teljesítményt nyújtanak, mint a szegregáltan tanulók” Azzal, hogy az integráció nagyban elősegíti a SNI tanulók társadalmi beilleszkedését a szülők 57,1%-a teljes mértékben egyetértett, 34,6%-uk inkább egyetértett, 7,1%-uk inkább nem értett egyet és csak nagyon elenyésző százalékban válaszolták azt, hogy egyáltalán nem értenek vele egyet. Azzal az állítással, hogy az együttnevelés többletterhet jelent a pedagógus számára a legtöbben az inkább nem értettek egyet (32%), 28%-ban inkább egyetértettek. A másik két válaszle-hetőség is elég nagy számban volt jelen. 23%-ban teljes mértékben egyetértettek az állítással és a kitöltők 17%-a egyáltalán nem értett egyet az állítással. Arra a kijelentésre, hogy az integráció hátráltathatja az osztály munkáját a szülők úgy reagál-tak, hogy 35,7%-ban inkább nem értettek vele egyet, 28,6%-ban inkább egyetértettek, 24,5%-ban egyáltalán nem értettek vele egyet és 11,2%-ban teljes mértékben egyetértettek. Az eredmények kiértékelésében utolsóként foglalkoztam azzal, hogy a kérdőívet kitöltők a témával kapcsolatos információikat milyen forrásból szerezték. A szülők legnagyobb arányban, 29,5%-ban az óvodapedagógust válaszolták. A védőnőt mindössze 7,8% jelölte, ettől az aránytól már csak a háziorvos/házi gyermekorvos kapott kevesebb jelölést (2,4%). Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy az integrált oktatáshoz a szülők meglehető-sen pozitívan állnak hozzá. De még mindig van egy olyan jelentős kör, akik nem értenek vele egyet. Ezért az oktatásban, egészségügyben dolgozóknak még több információt kell nyújtani-uk azért, hogy akik nem értenek egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával azoknak is megváltozzon a véleményük, mert mint, ahogy már az irodalmi áttekintésben is le-írtam, a szülőknek is nagy szerepe van az együttnevelés sikeres megvalósításában."]},{"key":"dc:description.degree","label":"Dc Description Degree","values":["BSc/BA"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["A sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával kapcsolatos szülői vélemény"]}]}],"canonical_facts":{"dc:contributor.advisor":["Rákóczi, Ildikó"],"dc:contributor.department":["DE--Egészségügyi Kar"],"dc:creator":["Erdős, Bettina"],"dc:date.accessioned":["2014-04-15T08:07:56Z"],"dc:date.available":["2014-04-15T08:07:56Z"],"dc:date.issued":["2014-04-15T08:07:56Z"],"dc:description.abstract":["Szakdolgozatomat a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolai integrációjához való szülői hozzáállás témakörében írtam. Az irodalmi áttekintésben kiemelten öt területtel foglalkoztam. Elsőként az integráció-val kapcsolatos általam legfontosabbnak tartott alapfogalmakat definiáltam, úgy, mint: a fo-gyatékosság; sajátos nevelési igény; beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség; Pedagógiai szakszolgálat; Tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság; integráció; inklúzió. Ezután azt kíséreltem meg összefoglalni, hogy a különböző országokban milyen törvénykezé-sek adtak teret az integráció elterjedésének. Magyarországi viszonylatban egy részletesebb át-tekintést végeztem, azokból a törvényekből, amelyek befolyásolták az együttnevelés hazai megjelenését. A harmadik alegységben az integrált oktatás objektív és szubjektív feltételeit mutattam be. Itt ki szeretném emelni a szülők szerepét, mind az egészséges és sérült gyerekek szüleinek a sze-repét, ugyanis nagyon sok múlik a hozzáállásukon. A következőkben az együttnevelés előnyeiről és hátrányairól írtam. Itt öt fő területet emeltem ki: képességek felismerése, kirekesztődés, magasabb teljesítmény, érzelmi és erkölcsi fejlődés, gyógypedagógus szerepe. Végül az integrált oktatás hazai helyzetéről számoltam be. Bemutattam az általam is sokszor használt kifejezést: az integrációs „cunamit” és egy kutatással szerettem volna szemléltetni az együttnevelés magyarországi helyzetét. A kutatást az Országos Közoktatási Intézet végezte. Ilyen felépítés után a kutatásaimból levonható következtetéseimet szándékozom ismer-tetni. A válaszadók életkora 22 és 45 év között változott és nagy többségben nők töltötték ki a kér-dőívemet. A családi állapotot tekintve a házastársi kapcsolat (85,3%) volt leginkább jellemző. A válaszadók 49%-a él városban és 51%-uk él falun. Az iskolai végzettséget figyelembe véve, főiskolai végzettséggel rendelkeztek a legtöbben (36,3%). A foglalkozást vizsgálva a legtöbben az egyéb kategóriát jelölték (25%), 22%-uk irodai mun-kát végez és 19%-uk az oktatásban dolgozik. Legtöbben két gyereket nevelnek (52,9%). Az egy gyerekesek 25,5%-ban és a három gyere-kesek 18,6%-ban voltak jelen a kérdőívet kitöltők között. A sajátos nevelési igény fogalmára vonatkozó kérdéseknél 59,8% gondolta úgy, hogy tisztá-ban van azzal, hogy mit is jelent pontosan ez a kifejezés. Azonban a helyes választ csupán 45,2%-uk jelölte meg. Azok közül, akiknek van a környezetében SNI gyermek 54,5%-ban he-lyesen tudtak válaszolni a kérdésre, míg, akik nem ismernek sérült tanulót 26,2%-ban vála-szoltak helyesen a kérdésre. Az együttneveléshez való szülői hozzáállás pozitívnak mutatkozott, ugyanis a megkérdezettek 73,3%-a íratná és 26,7%-a nem íratná gyerekét olyan osztályba, iskolába, ahol együttnevelés folyik. Azok a szülők, akiknek van a környezetben sajátos nevelési igényű gyerek valamivel többen (86,3%) íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol integrált oktatás történik. Akiknek nincs a környezetükben fogyatékossággal élő gyerek már csak 69,6%-ban íratnák gyereküket együttnevelő osztályba. Azok a szülők, akik íratnák gyereküket olyan osztályba, ahol sérült tanulók is tanulnak legna-gyobb arányban azzal indokolták válaszukat, hogy ezáltal az ép gyerekek megtanulják elfo-gadni a fogyatékossággal élő embereket (37,6%). A második leggyakoribb indok az volt, hogy ennek révén az egészséges gyerekek megtanulják a segítségnyújtást (23,2%). Azok a szülők, akik támogatják az integrált oktatást leginkább mozgáskorlátozottat (26,1%), hallássérültet (21,7%) és látássérültet (21,1%) fogadnának egy gyerekük osztályában. Azonban középsúlyosan, súlyosan értelmi fogyatékost egy szülő sem fogadna el saját gyereke osz-tályában és autistás is mindössze 2,2 %-uk. A kitöltők közül, akik nem íratnák gyereküket integrációt folytató osztályba legtöbben (65,5%) azzal indokolták válaszukat, hogy: „A pedagógus leterheltsége miatt, az ép gyere-kekkel nem tud megfelelően foglalkozni”. Legkevesebben (6,9%) azt az indokot választotta, hogy: „Az ép gyermeknél a sérültség látványa frusztráló lehet”. A válaszadók 57,1%-a inkább egyetértett, 22,4%-a teljes mértékben egyetértett és 5,1%-a egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy: „Az integráltan oktatott tanulók jobb teljesítményt nyújtanak, mint a szegregáltan tanulók” Azzal, hogy az integráció nagyban elősegíti a SNI tanulók társadalmi beilleszkedését a szülők 57,1%-a teljes mértékben egyetértett, 34,6%-uk inkább egyetértett, 7,1%-uk inkább nem értett egyet és csak nagyon elenyésző százalékban válaszolták azt, hogy egyáltalán nem értenek vele egyet. Azzal az állítással, hogy az együttnevelés többletterhet jelent a pedagógus számára a legtöbben az inkább nem értettek egyet (32%), 28%-ban inkább egyetértettek. A másik két válaszle-hetőség is elég nagy számban volt jelen. 23%-ban teljes mértékben egyetértettek az állítással és a kitöltők 17%-a egyáltalán nem értett egyet az állítással. Arra a kijelentésre, hogy az integráció hátráltathatja az osztály munkáját a szülők úgy reagál-tak, hogy 35,7%-ban inkább nem értettek vele egyet, 28,6%-ban inkább egyetértettek, 24,5%-ban egyáltalán nem értettek vele egyet és 11,2%-ban teljes mértékben egyetértettek. Az eredmények kiértékelésében utolsóként foglalkoztam azzal, hogy a kérdőívet kitöltők a témával kapcsolatos információikat milyen forrásból szerezték. A szülők legnagyobb arányban, 29,5%-ban az óvodapedagógust válaszolták. A védőnőt mindössze 7,8% jelölte, ettől az aránytól már csak a háziorvos/házi gyermekorvos kapott kevesebb jelölést (2,4%). Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy az integrált oktatáshoz a szülők meglehető-sen pozitívan állnak hozzá. De még mindig van egy olyan jelentős kör, akik nem értenek vele egyet. Ezért az oktatásban, egészségügyben dolgozóknak még több információt kell nyújtani-uk azért, hogy akik nem értenek egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával azoknak is megváltozzon a véleményük, mert mint, ahogy már az irodalmi áttekintésben is le-írtam, a szülőknek is nagy szerepe van az együttnevelés sikeres megvalósításában."],"dc:description.degree":["BSc/BA"],"dc:identifier.uri":["http://hdl.handle.net/2437/189038"],"dc:language.iso":["hu"],"dc:subject":["sajátos nevelési igény","integráció"],"dc:title":["A sajátos nevelési igényű gyerekek integrált oktatásával kapcsolatos szülői vélemény"]},"updated_at":"2026-07-27T19:13:59Z"}