{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:9"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:9","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Készletmodellek a visszutas logisztikában = Inventory Models in Reverse Logistics","abstract":"A visszutas logisztika (reverse logistics) a vállalati logisztika szemszögéből a logisztika azon szerepére utal, amely a termékek visszatérésében, a felhasznált erőforrások csökkentésében, recyclingban, anyagok helyettesítésében, anyagok újrafelhasználásában, hulladékkezelésben, valamint feljavításban, javításban és újrafeldolgozásban nyilvánul meg. A logisztika technikai szemszögéből a visszutas logisztikai menedzsment arra vonatkozik, hogy egy olyan szisztematikus vállalati modellt hozzon létre, amely a legjobb logisztikai menedzsment technikákat alkalmazza a vállalatban azért, hogy nyereségesen zárja az ellátási láncot. Az ellátási lánc zárása azt jelenti, hogy nem csak a logisztika hagyományos definícióját tekintjük, azaz a beszállító-termelő-fogyasztó irányú anyagáramlást, hanem ebbe a láncba integrálva a használt anyagok fogyasztó-termelő-beszállító irányú visszafelé áramlását is. A visszutas logisztikának ebben a felfogásban környezetvédelmi és menedzsment vonzatai is vannak. A fogyasztás-felhasználás szférájából visszaáramló anyagok újrafeldolgozása és –felhasználása csökkenti az elsődleges természeti erőforrások kitermelését, de a természeti környezet használt anyagokkal történő terhelését is. Ezzel a logisztikának ez az ága tevőlegesen hozzájárulhat a fenntarható fejlődéshez. A vállalati menedzsment szempontjából vállalati erőforrások takaríthatóak meg azzal, hogy (pl. garanciális hiba miatt) vissszaküldött, de még újrafeldolgozható termékek javítás, vagy újrafeldolgozás utáni piacra dobásával tőkét takaríthat meg a vállalat. Mindent összevetve az újrafelhasználás, mint jelenség nem újkeletű. Pl. papírgyűjtés és újrafelhasználás mindig is létezett. Ami a visszutas logisztika újszerűségében rejlik az az, hogy mindezt a vállalati gazdálkodás stratégiájába próbálja beilleszteni. Jelen tanulmányban a visszutas logisztika általam ismert determinisztikus egytermékes készletmodelljeit bemutatja be. Először a Schrady-féle javítási modellt mutatom be (Schrady (1967)), amelyet a dolgozat szerzője általánosított több beszerzési tétel esetére. (Dobos (2002)) A következő modell Schrady modelljének Nahmias és Rivera (1979) által történő általánosítása arra az esetre, amikor az új termékeket a vállalat maga állítja elő, így az új termékek raktárába a beáramlás folytonos. Harmadikként Koh, Hwang, Sohn és Ko, C.-S. (2002) modelljét ismertetem, amely az előző modell egy változatának tekinthető. Ez a három modell kizárólag a tételnagysághoz kapcsolódó költségek minimalizálását tűzi ki célul. A problémák nem foglalkoznak expliciten a hulladékkezelés problémájával, a második modellt kivéve. A másik három modellben az optimális tételnagyságon kívül a fentebb említett lineáris költségeket is tartalmazza. Ebben a csoportban Richter (1996) modelljét tárgyaljom először. Ez a modell az egyetlen három raktáras modell és egy üzemen belüli újrafelhasználási problémát modellez. A következő modell Teunter (2001) dolgozatára alapozódik. Végül, Dobos és Richter (2004) cikke egy olyan szituációt modellez, amikor a használt termékeket a vállalat visszavásárolhatja. E három modellben az optimális termelési és újrafelhasználási tételnagyságokon kívül azt is meg kell határozni, hogy mekkora részét használja újra a vállalat a visszatérő termékeknek és mekkora részét kell hulladékként kezelni. A visszutas logisztika az anyagszükséglet tervezési rendszerekbe (MRP) teljes mértékig integrálható. Az adattábla utolsó sora mutatja a megelőző fázisok és/vagy beszerzés szükségletét e rendszerben. A tábla ezen utolsó sorában jelenik meg a készletgazdálkodási probléma: összevonjon-e a döntéshozó termelési és/vagy beszerzési tételeket. A klasszikus MRP-ben a szükségletek kielégítésére heurisztikákat alkalmaznak, mint a Groff-algoritmus, Silver-Meal-heurisztika stb. Az ilyen heurisztikák szinte minden esetben az optimális tételnagyság modell (EOQ) optimalitási kritériumát használják fel. Ez az a tulajdonság, hogy az optimumban a rendelési/átállítási költségek megegyeznek a készlettartási költségekkel. A kérdés most úgy hangzik, hogy a létező EOQ-típusú visszutas logisztikai modellek hogyan alkalmazhatóak az MRP-ben, mint tételnagyságot meghatározó","abstract_html":"A visszutas logisztika (reverse logistics) a vállalati logisztika szemszögéből a logisztika azon szerepére utal, amely a termékek visszatérésében, a felhasznált erőforrások csökkentésében, recyclingban, anyagok helyettesítésében, anyagok újrafelhasználásában, hulladékkezelésben, valamint feljavításban, javításban és újrafeldolgozásban nyilvánul meg. A logisztika technikai szemszögéből a visszutas logisztikai menedzsment arra vonatkozik, hogy egy olyan szisztematikus vállalati modellt hozzon létre, amely a legjobb logisztikai menedzsment technikákat alkalmazza a vállalatban azért, hogy nyereségesen zárja az ellátási láncot. Az ellátási lánc zárása azt jelenti, hogy nem csak a logisztika hagyományos definícióját tekintjük, azaz a beszállító-termelő-fogyasztó irányú anyagáramlást, hanem ebbe a láncba integrálva a használt anyagok fogyasztó-termelő-beszállító irányú visszafelé áramlását is. A visszutas logisztikának ebben a felfogásban környezetvédelmi és menedzsment vonzatai is vannak. A fogyasztás-felhasználás szférájából visszaáramló anyagok újrafeldolgozása és –felhasználása csökkenti az elsődleges természeti erőforrások kitermelését, de a természeti környezet használt anyagokkal történő terhelését is. Ezzel a logisztikának ez az ága tevőlegesen hozzájárulhat a fenntarható fejlődéshez. A vállalati menedzsment szempontjából vállalati erőforrások takaríthatóak meg azzal, hogy (pl. garanciális hiba miatt) vissszaküldött, de még újrafeldolgozható termékek javítás, vagy újrafeldolgozás utáni piacra dobásával tőkét takaríthat meg a vállalat. Mindent összevetve az újrafelhasználás, mint jelenség nem újkeletű. Pl. papírgyűjtés és újrafelhasználás mindig is létezett. Ami a visszutas logisztika újszerűségében rejlik az az, hogy mindezt a vállalati gazdálkodás stratégiájába próbálja beilleszteni. Jelen tanulmányban a visszutas logisztika általam ismert determinisztikus egytermékes készletmodelljeit bemutatja be. Először a Schrady-féle javítási modellt mutatom be (Schrady (1967)), amelyet a dolgozat szerzője általánosított több beszerzési tétel esetére. (Dobos (2002)) A következő modell Schrady modelljének Nahmias és Rivera (1979) által történő általánosítása arra az esetre, amikor az új termékeket a vállalat maga állítja elő, így az új termékek raktárába a beáramlás folytonos. Harmadikként Koh, Hwang, Sohn és Ko, C.-S. (2002) modelljét ismertetem, amely az előző modell egy változatának tekinthető. Ez a három modell kizárólag a tételnagysághoz kapcsolódó költségek minimalizálását tűzi ki célul. A problémák nem foglalkoznak expliciten a hulladékkezelés problémájával, a második modellt kivéve. A másik három modellben az optimális tételnagyságon kívül a fentebb említett lineáris költségeket is tartalmazza. Ebben a csoportban Richter (1996) modelljét tárgyaljom először. Ez a modell az egyetlen három raktáras modell és egy üzemen belüli újrafelhasználási problémát modellez. A következő modell Teunter (2001) dolgozatára alapozódik. Végül, Dobos és Richter (2004) cikke egy olyan szituációt modellez, amikor a használt termékeket a vállalat visszavásárolhatja. E három modellben az optimális termelési és újrafelhasználási tételnagyságokon kívül azt is meg kell határozni, hogy mekkora részét használja újra a vállalat a visszatérő termékeknek és mekkora részét kell hulladékként kezelni. A visszutas logisztika az anyagszükséglet tervezési rendszerekbe (MRP) teljes mértékig integrálható. Az adattábla utolsó sora mutatja a megelőző fázisok és/vagy beszerzés szükségletét e rendszerben. A tábla ezen utolsó sorában jelenik meg a készletgazdálkodási probléma: összevonjon-e a döntéshozó termelési és/vagy beszerzési tételeket. A klasszikus MRP-ben a szükségletek kielégítésére heurisztikákat alkalmaznak, mint a Groff-algoritmus, Silver-Meal-heurisztika stb. Az ilyen heurisztikák szinte minden esetben az optimális tételnagyság modell (EOQ) optimalitási kritériumát használják fel. Ez az a tulajdonság, hogy az optimumban a rendelési/átállítási költségek megegyeznek a készlettartási költségekkel. A kérdés most úgy hangzik, hogy a létező EOQ-típusú visszutas logisztikai modellek hogyan alkalmazhatóak az MRP-ben, mint tételnagyságot meghatározó","abstract_has_math":false,"creators":["Dobos, Imre"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2007,"date_issued":"2007-06","date_published":"2007-06","updated_at":"2026-07-24T01:49:14Z","subjects":["Vállalati vezetés és politika","Vállalati szervezet"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Dobos, Imre"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2007-06-26"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2007-06"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Gazdálkodástani Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/9/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Vállalati vezetés és politika","Vállalati szervezet"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/9/1/dobos_imre.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/9/2/dobos_imre_en.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A visszutas logisztika (reverse logistics) a vállalati logisztika szemszögéből a logisztika azon szerepére utal, amely a termékek visszatérésében, a felhasznált erőforrások csökkentésében, recyclingban, anyagok helyettesítésében, anyagok újrafelhasználásában, hulladékkezelésben, valamint feljavításban, javításban és újrafeldolgozásban nyilvánul meg. A logisztika technikai szemszögéből a visszutas logisztikai menedzsment arra vonatkozik, hogy egy olyan szisztematikus vállalati modellt hozzon létre, amely a legjobb logisztikai menedzsment technikákat alkalmazza a vállalatban azért, hogy nyereségesen zárja az ellátási láncot. Az ellátási lánc zárása azt jelenti, hogy nem csak a logisztika hagyományos definícióját tekintjük, azaz a beszállító-termelő-fogyasztó irányú anyagáramlást, hanem ebbe a láncba integrálva a használt anyagok fogyasztó-termelő-beszállító irányú visszafelé áramlását is. A visszutas logisztikának ebben a felfogásban környezetvédelmi és menedzsment vonzatai is vannak. A fogyasztás-felhasználás szférájából visszaáramló anyagok újrafeldolgozása és –felhasználása csökkenti az elsődleges természeti erőforrások kitermelését, de a természeti környezet használt anyagokkal történő terhelését is. Ezzel a logisztikának ez az ága tevőlegesen hozzájárulhat a fenntarható fejlődéshez. A vállalati menedzsment szempontjából vállalati erőforrások takaríthatóak meg azzal, hogy (pl. garanciális hiba miatt) vissszaküldött, de még újrafeldolgozható termékek javítás, vagy újrafeldolgozás utáni piacra dobásával tőkét takaríthat meg a vállalat. Mindent összevetve az újrafelhasználás, mint jelenség nem újkeletű. Pl. papírgyűjtés és újrafelhasználás mindig is létezett. Ami a visszutas logisztika újszerűségében rejlik az az, hogy mindezt a vállalati gazdálkodás stratégiájába próbálja beilleszteni. Jelen tanulmányban a visszutas logisztika általam ismert determinisztikus egytermékes készletmodelljeit bemutatja be. Először a Schrady-féle javítási modellt mutatom be (Schrady (1967)), amelyet a dolgozat szerzője általánosított több beszerzési tétel esetére. (Dobos (2002)) A következő modell Schrady modelljének Nahmias és Rivera (1979) által történő általánosítása arra az esetre, amikor az új termékeket a vállalat maga állítja elő, így az új termékek raktárába a beáramlás folytonos. Harmadikként Koh, Hwang, Sohn és Ko, C.-S. (2002) modelljét ismertetem, amely az előző modell egy változatának tekinthető. Ez a három modell kizárólag a tételnagysághoz kapcsolódó költségek minimalizálását tűzi ki célul. A problémák nem foglalkoznak expliciten a hulladékkezelés problémájával, a második modellt kivéve. A másik három modellben az optimális tételnagyságon kívül a fentebb említett lineáris költségeket is tartalmazza. Ebben a csoportban Richter (1996) modelljét tárgyaljom először. Ez a modell az egyetlen három raktáras modell és egy üzemen belüli újrafelhasználási problémát modellez. A következő modell Teunter (2001) dolgozatára alapozódik. Végül, Dobos és Richter (2004) cikke egy olyan szituációt modellez, amikor a használt termékeket a vállalat visszavásárolhatja. E három modellben az optimális termelési és újrafelhasználási tételnagyságokon kívül azt is meg kell határozni, hogy mekkora részét használja újra a vállalat a visszatérő termékeknek és mekkora részét kell hulladékként kezelni. A visszutas logisztika az anyagszükséglet tervezési rendszerekbe (MRP) teljes mértékig integrálható. Az adattábla utolsó sora mutatja a megelőző fázisok és/vagy beszerzés szükségletét e rendszerben. A tábla ezen utolsó sorában jelenik meg a készletgazdálkodási probléma: összevonjon-e a döntéshozó termelési és/vagy beszerzési tételeket. A klasszikus MRP-ben a szükségletek kielégítésére heurisztikákat alkalmaznak, mint a Groff-algoritmus, Silver-Meal-heurisztika stb. Az ilyen heurisztikák szinte minden esetben az optimális tételnagyság modell (EOQ) optimalitási kritériumát használják fel. Ez az a tulajdonság, hogy az optimumban a rendelési/átállítási költségek megegyeznek a készlettartási költségekkel. A kérdés most úgy hangzik, hogy a létező EOQ-típusú visszutas logisztikai modellek hogyan alkalmazhatóak az MRP-ben, mint tételnagyságot meghatározó"]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Készletmodellek a visszutas logisztikában = Inventory Models in Reverse Logistics"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Dobos, Imre"],"dc:date":["2007-06-26"],"dc:date.issued":["2007-06"],"dc:description.abstract":["A visszutas logisztika (reverse logistics) a vállalati logisztika szemszögéből a logisztika azon szerepére utal, amely a termékek visszatérésében, a felhasznált erőforrások csökkentésében, recyclingban, anyagok helyettesítésében, anyagok újrafelhasználásában, hulladékkezelésben, valamint feljavításban, javításban és újrafeldolgozásban nyilvánul meg. A logisztika technikai szemszögéből a visszutas logisztikai menedzsment arra vonatkozik, hogy egy olyan szisztematikus vállalati modellt hozzon létre, amely a legjobb logisztikai menedzsment technikákat alkalmazza a vállalatban azért, hogy nyereségesen zárja az ellátási láncot. Az ellátási lánc zárása azt jelenti, hogy nem csak a logisztika hagyományos definícióját tekintjük, azaz a beszállító-termelő-fogyasztó irányú anyagáramlást, hanem ebbe a láncba integrálva a használt anyagok fogyasztó-termelő-beszállító irányú visszafelé áramlását is. A visszutas logisztikának ebben a felfogásban környezetvédelmi és menedzsment vonzatai is vannak. A fogyasztás-felhasználás szférájából visszaáramló anyagok újrafeldolgozása és –felhasználása csökkenti az elsődleges természeti erőforrások kitermelését, de a természeti környezet használt anyagokkal történő terhelését is. Ezzel a logisztikának ez az ága tevőlegesen hozzájárulhat a fenntarható fejlődéshez. A vállalati menedzsment szempontjából vállalati erőforrások takaríthatóak meg azzal, hogy (pl. garanciális hiba miatt) vissszaküldött, de még újrafeldolgozható termékek javítás, vagy újrafeldolgozás utáni piacra dobásával tőkét takaríthat meg a vállalat. Mindent összevetve az újrafelhasználás, mint jelenség nem újkeletű. Pl. papírgyűjtés és újrafelhasználás mindig is létezett. Ami a visszutas logisztika újszerűségében rejlik az az, hogy mindezt a vállalati gazdálkodás stratégiájába próbálja beilleszteni. Jelen tanulmányban a visszutas logisztika általam ismert determinisztikus egytermékes készletmodelljeit bemutatja be. Először a Schrady-féle javítási modellt mutatom be (Schrady (1967)), amelyet a dolgozat szerzője általánosított több beszerzési tétel esetére. (Dobos (2002)) A következő modell Schrady modelljének Nahmias és Rivera (1979) által történő általánosítása arra az esetre, amikor az új termékeket a vállalat maga állítja elő, így az új termékek raktárába a beáramlás folytonos. Harmadikként Koh, Hwang, Sohn és Ko, C.-S. (2002) modelljét ismertetem, amely az előző modell egy változatának tekinthető. Ez a három modell kizárólag a tételnagysághoz kapcsolódó költségek minimalizálását tűzi ki célul. A problémák nem foglalkoznak expliciten a hulladékkezelés problémájával, a második modellt kivéve. A másik három modellben az optimális tételnagyságon kívül a fentebb említett lineáris költségeket is tartalmazza. Ebben a csoportban Richter (1996) modelljét tárgyaljom először. Ez a modell az egyetlen három raktáras modell és egy üzemen belüli újrafelhasználási problémát modellez. A következő modell Teunter (2001) dolgozatára alapozódik. Végül, Dobos és Richter (2004) cikke egy olyan szituációt modellez, amikor a használt termékeket a vállalat visszavásárolhatja. E három modellben az optimális termelési és újrafelhasználási tételnagyságokon kívül azt is meg kell határozni, hogy mekkora részét használja újra a vállalat a visszatérő termékeknek és mekkora részét kell hulladékként kezelni. A visszutas logisztika az anyagszükséglet tervezési rendszerekbe (MRP) teljes mértékig integrálható. Az adattábla utolsó sora mutatja a megelőző fázisok és/vagy beszerzés szükségletét e rendszerben. A tábla ezen utolsó sorában jelenik meg a készletgazdálkodási probléma: összevonjon-e a döntéshozó termelési és/vagy beszerzési tételeket. A klasszikus MRP-ben a szükségletek kielégítésére heurisztikákat alkalmaznak, mint a Groff-algoritmus, Silver-Meal-heurisztika stb. Az ilyen heurisztikák szinte minden esetben az optimális tételnagyság modell (EOQ) optimalitási kritériumát használják fel. Ez az a tulajdonság, hogy az optimumban a rendelési/átállítási költségek megegyeznek a készlettartási költségekkel. A kérdés most úgy hangzik, hogy a létező EOQ-típusú visszutas logisztikai modellek hogyan alkalmazhatóak az MRP-ben, mint tételnagyságot meghatározó"],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/9/1/dobos_imre.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/9/2/dobos_imre_en.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Gazdálkodástani Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/9/"],"dc:subject":["Vállalati vezetés és politika","Vállalati szervezet"],"dc:title":["Készletmodellek a visszutas logisztikában = Inventory Models in Reverse Logistics"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:14Z"}