{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:704"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:704","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Genocídium és destabilizáció az afrikai Nagy Tavak régióban – Ajánlások a megelőzésre = Genocide and destabilization in the African Great Lakes Region Policy recommendations for prevention","abstract":"Amikor a „genocídium” szót halljuk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy népirtás csak távoli helyeken fordulhat elő. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a népirtás gyökerei, az előítéletek és a gyűlölködés, minden társadalomban jelen vannak. Általában széles körben elterjedtek az olyan nézetek, amelyek más embercsoportokat veszélyesnek vagy károsnak tartanak. A legtöbb ország mégsem népirtás útján oldja meg a szociális feszültségeket, és nem lép a tömeges erőszak útjára, hacsak a politikai vezetők nem használják ki, és fokozzák fel a társadalom látens indulatait. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a népirtás más népek problémája, szeretném hangsúlyozni, hogy a huszadik századot joggal tartják a népirtások évszázadának. Bár a népirtás végigkísérte az emberiség történetét, soha nem öltött azonban olyan szervezett formát, mint a huszadik században. Ennek oka egyrészt az áldozatok magas száma, valamint a megdöbbentő szervezettség és gépesítettség. Ha számba vesszük az áldozatokat, elkövetőket, valamint azok közeli és távoli rokonait, kiderül, hogy a genocídiumok és azok következményei világszerte mintegy kétmilliárd embert érintenek közvetlenül vagy közvetett módon (Goldhagen [2009], 273.old.). A népirtások egyúttal jelentős biztonsági kockázatot is jelentenek, hiszen a tovagyűrűző hatások miatt regionális instabilitást okozhatnak. A probléma tehát súlyos és aktuális. A népirtások nemzetközi biztonsági kockázatát azonban alábecsülik, és megelőzésükre nem helyeznek kellő hangsúlyt. A disszertáció az afrikai Nagy Tavak régió három országában (Burundi, Ruanda, Zaire) lezajlott népirtások részletes elemzésére vállalkozik, különös tekintettel arra, hogy a genocídiumokat miért nem sikerült megakadályozni. A dolgozat összefüggéseket tár fel a tárgyalt esettanulmányok között, rámutatva a népirtások regionális és globális biztonsági kockázataira. A disszertáció másik vonulata útmutatást tartalmaz: a Genocídium-egyezmény részletes vizsgálata után javaslatot tesz a genocídium fogalmának módosítására, és az esettanulmányok kapcsán ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi közösség számára, amelyek elősegíthetik a hatékony megelőzést. Véleményem szerint egyrészt ki kellene bővíteni a genocídium jelenlegi definíciójában meghatározott védett csoportok szűk körét, másrészt regionális fókuszpontok rendszerén, valamint a Genocídium-egyezmény által előírt megelőzési kötelezettség ellenőrzésére létrehozott kikényszerítő intézmény működésén keresztül hatékonyabb nemzetközi megelőzési rendszert kellene létrehozni.","abstract_html":"Amikor a „genocídium” szót halljuk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy népirtás csak távoli helyeken fordulhat elő. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a népirtás gyökerei, az előítéletek és a gyűlölködés, minden társadalomban jelen vannak. Általában széles körben elterjedtek az olyan nézetek, amelyek más embercsoportokat veszélyesnek vagy károsnak tartanak. A legtöbb ország mégsem népirtás útján oldja meg a szociális feszültségeket, és nem lép a tömeges erőszak útjára, hacsak a politikai vezetők nem használják ki, és fokozzák fel a társadalom látens indulatait. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a népirtás más népek problémája, szeretném hangsúlyozni, hogy a huszadik századot joggal tartják a népirtások évszázadának. Bár a népirtás végigkísérte az emberiség történetét, soha nem öltött azonban olyan szervezett formát, mint a huszadik században. Ennek oka egyrészt az áldozatok magas száma, valamint a megdöbbentő szervezettség és gépesítettség. Ha számba vesszük az áldozatokat, elkövetőket, valamint azok közeli és távoli rokonait, kiderül, hogy a genocídiumok és azok következményei világszerte mintegy kétmilliárd embert érintenek közvetlenül vagy közvetett módon (Goldhagen [2009], 273.old.). A népirtások egyúttal jelentős biztonsági kockázatot is jelentenek, hiszen a tovagyűrűző hatások miatt regionális instabilitást okozhatnak. A probléma tehát súlyos és aktuális. A népirtások nemzetközi biztonsági kockázatát azonban alábecsülik, és megelőzésükre nem helyeznek kellő hangsúlyt. A disszertáció az afrikai Nagy Tavak régió három országában (Burundi, Ruanda, Zaire) lezajlott népirtások részletes elemzésére vállalkozik, különös tekintettel arra, hogy a genocídiumokat miért nem sikerült megakadályozni. A dolgozat összefüggéseket tár fel a tárgyalt esettanulmányok között, rámutatva a népirtások regionális és globális biztonsági kockázataira. A disszertáció másik vonulata útmutatást tartalmaz: a Genocídium-egyezmény részletes vizsgálata után javaslatot tesz a genocídium fogalmának módosítására, és az esettanulmányok kapcsán ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi közösség számára, amelyek elősegíthetik a hatékony megelőzést. Véleményem szerint egyrészt ki kellene bővíteni a genocídium jelenlegi definíciójában meghatározott védett csoportok szűk körét, másrészt regionális fókuszpontok rendszerén, valamint a Genocídium-egyezmény által előírt megelőzési kötelezettség ellenőrzésére létrehozott kikényszerítő intézmény működésén keresztül hatékonyabb nemzetközi megelőzési rendszert kellene létrehozni.","abstract_has_math":false,"creators":["Biedermann, Zsuzsánna"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2013,"date_issued":"2013-05","date_published":"2013-05","updated_at":"2026-07-24T01:49:28Z","subjects":["Jog","Nemzetközi kapcsolatok"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Biedermann, Zsuzsánna"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2013-05-27"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2013-05"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Jog","Nemzetközi kapcsolatok"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/1/Biedermann_Zsuzsanna.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/2/Biedermann_Zsuzsanna_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/3/Biedermann_Zsuzsanna_thu.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Amikor a „genocídium” szót halljuk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy népirtás csak távoli helyeken fordulhat elő. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a népirtás gyökerei, az előítéletek és a gyűlölködés, minden társadalomban jelen vannak. Általában széles körben elterjedtek az olyan nézetek, amelyek más embercsoportokat veszélyesnek vagy károsnak tartanak. A legtöbb ország mégsem népirtás útján oldja meg a szociális feszültségeket, és nem lép a tömeges erőszak útjára, hacsak a politikai vezetők nem használják ki, és fokozzák fel a társadalom látens indulatait. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a népirtás más népek problémája, szeretném hangsúlyozni, hogy a huszadik századot joggal tartják a népirtások évszázadának. Bár a népirtás végigkísérte az emberiség történetét, soha nem öltött azonban olyan szervezett formát, mint a huszadik században. Ennek oka egyrészt az áldozatok magas száma, valamint a megdöbbentő szervezettség és gépesítettség. Ha számba vesszük az áldozatokat, elkövetőket, valamint azok közeli és távoli rokonait, kiderül, hogy a genocídiumok és azok következményei világszerte mintegy kétmilliárd embert érintenek közvetlenül vagy közvetett módon (Goldhagen [2009], 273.old.). A népirtások egyúttal jelentős biztonsági kockázatot is jelentenek, hiszen a tovagyűrűző hatások miatt regionális instabilitást okozhatnak. A probléma tehát súlyos és aktuális. A népirtások nemzetközi biztonsági kockázatát azonban alábecsülik, és megelőzésükre nem helyeznek kellő hangsúlyt. A disszertáció az afrikai Nagy Tavak régió három országában (Burundi, Ruanda, Zaire) lezajlott népirtások részletes elemzésére vállalkozik, különös tekintettel arra, hogy a genocídiumokat miért nem sikerült megakadályozni. A dolgozat összefüggéseket tár fel a tárgyalt esettanulmányok között, rámutatva a népirtások regionális és globális biztonsági kockázataira. A disszertáció másik vonulata útmutatást tartalmaz: a Genocídium-egyezmény részletes vizsgálata után javaslatot tesz a genocídium fogalmának módosítására, és az esettanulmányok kapcsán ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi közösség számára, amelyek elősegíthetik a hatékony megelőzést. Véleményem szerint egyrészt ki kellene bővíteni a genocídium jelenlegi definíciójában meghatározott védett csoportok szűk körét, másrészt regionális fókuszpontok rendszerén, valamint a Genocídium-egyezmény által előírt megelőzési kötelezettség ellenőrzésére létrehozott kikényszerítő intézmény működésén keresztül hatékonyabb nemzetközi megelőzési rendszert kellene létrehozni."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Genocídium és destabilizáció az afrikai Nagy Tavak régióban – Ajánlások a megelőzésre = Genocide and destabilization in the African Great Lakes Region Policy recommendations for prevention"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Biedermann, Zsuzsánna"],"dc:date":["2013-05-27"],"dc:date.issued":["2013-05"],"dc:description.abstract":["Amikor a „genocídium” szót halljuk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy népirtás csak távoli helyeken fordulhat elő. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a népirtás gyökerei, az előítéletek és a gyűlölködés, minden társadalomban jelen vannak. Általában széles körben elterjedtek az olyan nézetek, amelyek más embercsoportokat veszélyesnek vagy károsnak tartanak. A legtöbb ország mégsem népirtás útján oldja meg a szociális feszültségeket, és nem lép a tömeges erőszak útjára, hacsak a politikai vezetők nem használják ki, és fokozzák fel a társadalom látens indulatait. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a népirtás más népek problémája, szeretném hangsúlyozni, hogy a huszadik századot joggal tartják a népirtások évszázadának. Bár a népirtás végigkísérte az emberiség történetét, soha nem öltött azonban olyan szervezett formát, mint a huszadik században. Ennek oka egyrészt az áldozatok magas száma, valamint a megdöbbentő szervezettség és gépesítettség. Ha számba vesszük az áldozatokat, elkövetőket, valamint azok közeli és távoli rokonait, kiderül, hogy a genocídiumok és azok következményei világszerte mintegy kétmilliárd embert érintenek közvetlenül vagy közvetett módon (Goldhagen [2009], 273.old.). A népirtások egyúttal jelentős biztonsági kockázatot is jelentenek, hiszen a tovagyűrűző hatások miatt regionális instabilitást okozhatnak. A probléma tehát súlyos és aktuális. A népirtások nemzetközi biztonsági kockázatát azonban alábecsülik, és megelőzésükre nem helyeznek kellő hangsúlyt. A disszertáció az afrikai Nagy Tavak régió három országában (Burundi, Ruanda, Zaire) lezajlott népirtások részletes elemzésére vállalkozik, különös tekintettel arra, hogy a genocídiumokat miért nem sikerült megakadályozni. A dolgozat összefüggéseket tár fel a tárgyalt esettanulmányok között, rámutatva a népirtások regionális és globális biztonsági kockázataira. A disszertáció másik vonulata útmutatást tartalmaz: a Genocídium-egyezmény részletes vizsgálata után javaslatot tesz a genocídium fogalmának módosítására, és az esettanulmányok kapcsán ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi közösség számára, amelyek elősegíthetik a hatékony megelőzést. Véleményem szerint egyrészt ki kellene bővíteni a genocídium jelenlegi definíciójában meghatározott védett csoportok szűk körét, másrészt regionális fókuszpontok rendszerén, valamint a Genocídium-egyezmény által előírt megelőzési kötelezettség ellenőrzésére létrehozott kikényszerítő intézmény működésén keresztül hatékonyabb nemzetközi megelőzési rendszert kellene létrehozni."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/1/Biedermann_Zsuzsanna.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/2/Biedermann_Zsuzsanna_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/3/Biedermann_Zsuzsanna_thu.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/704/"],"dc:subject":["Jog","Nemzetközi kapcsolatok"],"dc:title":["Genocídium és destabilizáció az afrikai Nagy Tavak régióban – Ajánlások a megelőzésre = Genocide and destabilization in the African Great Lakes Region Policy recommendations for prevention"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:28Z"}