{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:460"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:460","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Nemcsak a tudás számít. A pszichológiai tőke szerepe a kereseti egyenlőtlenségek magyarázásában = Personal Characteristics and Earning Inequalities","abstract":"Dolgozatomat a kereseti egyenlőtlenségek magyarázatában egy ritkán tesztelt, a humántőke beruházás hatása mellett is jelentős, magyarázó mechanizmus bemutatásának szánom. Munkám során magyarországi panel adatokon dolgozom (Magyar Háztartás Panel és a hozzá kapcsolódó Háztartások Életút Vizsgálata). Egy olyan, a személyes jellemzők mérésére használatos skálát alakítottam ki, amely nagyon hasonlónak tekinthető, mint a Rotter-féle külső/belső kontrollt mérő skála. Feltételezem, hogy ezzel a saját sors kézbentartását mérő indexszel olyan személyes jellemzők mérése lehetséges, amelyek a hatékony munkavégzésre ösztönözik a dolgozót. Hipotézisem szerint a hatékony munkavégzés során keletkezett többletmunka munkaadói oldalról többletprofitot jelent, ami a munkavállalói oldalról többletbérként jelentkezhet. Álláshirdetések szövegeit olvasva lépten-nyomon tapasztalható, hogy a meghirdetett állás betöltéséhez elvárás a munkakör szempontjából „optimális személyiség”. A motiváltság, teherbíró-képesség, rugalmasság, problémamegoldó képesség szinte minden állás esetében „követelmény” a hirdetések megszövegezése szerint. Bizonyos esetekben azonban a kommunikációs-készség, a kreativitás vagy akár a humorérzék is szűrőfeltételként jelentkeznek. Empirikus kutatások egész sora bizonyítja, hogy a munkaerő-piacon furcsa módon nagy igény mutatkozik bizonyos személyes karakterisztikák iránt. Eddigi kutatások sora mutatja ki a személyes jellemzők kereseti hatását, magyar adatok elemzésével azonban eddigi tudásom szerint senki nem vizsgálta a kereseti egyenlőtlenségeknek ezt a komponensét. Munkám egyrészt ennek a hiánynak a betöltését is szolgálja. Vizsgálni fogom tehát, hogy bizonyos személyes jellemzőknek Magyarországon mekkora hatása van a munkabérekre. Írásom azonban két ponton több, mint a témában eddig végzett kutatások puszta megismétlése. A téma empirikus irodalmát átolvasva, úgy tűnik, általános feltételezés, hogy a pszichológiai jellemzők hosszútávon érvényesítik hatásukat a munkabérre. Ennek magyarázatára azonban csak feltevések léteznek, azok empirikus ellenőrzése sokszor elmarad. Súlyosabb problémát jelent azonban az, hogy a hosszú távú hatás vizsgálata során sem fogalmilag, sem az elemzés szintjén nincsen egymástól megkülönböztetve a hatás (ugyanazoknak a jellemzőknek időben sokáig követhető hatása) és a hozam (egy jellemző életpályán belüli hosszú távú – esetleg göngyölített – hatása). Munkám során tehát a személyes jellemzők hosszú távú hatásának nemcsak magyarázatát, hanem pontosabb vizsgálatát is vizsgálom. A korábbi kutatások nagy erőfeszítéseket fordítottak arra, hogy bizonyos személyes jellemzők munkaerő-piaci befolyásoktól megtisztított hatását mutassák ki. Miközben azonban igyekeztek elválasztani egymástól okokat és okozatokat, a pszichológiai tőke direkt hatásának vizsgálatára szorítkoztak, és látszólag megfeledkeztek arról, hogy a személyes jellemzőknek indirekt hatása is létezik. Munkám során ezért a személyes jellemzőknek nem csak a direkt, hanem indirekt hatását is vizsgálom. Eredményeim szerint a saját sors kézbentartását mérő indexszel operacionalizált pszichológiai tőke többváltozós statisztikai elemzés módszerével is kimutatható – pozitív hatást gyakorol a munkabérre. A vizsgált személyes jellemzőt ugyan meghatározzák a különféle munkaerő-piaci események, annak munkabérre gyakorolt hatása azonban ezen hatások kiszűrése mellett is jelentős. A saját sors kézbentartását mérő index életpályán belüli hozama ugyanakkor azoknak a vizsgálatát követelte meg, akik tartósan jelen tudtak lenni a munkaerő-piacon. Ezeknél a bizonyos értelemben objektív értelemben vett „siker embereknél” a vizsgált személyes tulajdonság kereseti hozama annál nagyobb volt, minél hosszabb időperiódusban vizsgáltam a munkabért.","abstract_html":"Dolgozatomat a kereseti egyenlőtlenségek magyarázatában egy ritkán tesztelt, a humántőke beruházás hatása mellett is jelentős, magyarázó mechanizmus bemutatásának szánom. Munkám során magyarországi panel adatokon dolgozom (Magyar Háztartás Panel és a hozzá kapcsolódó Háztartások Életút Vizsgálata). Egy olyan, a személyes jellemzők mérésére használatos skálát alakítottam ki, amely nagyon hasonlónak tekinthető, mint a Rotter-féle külső/belső kontrollt mérő skála. Feltételezem, hogy ezzel a saját sors kézbentartását mérő indexszel olyan személyes jellemzők mérése lehetséges, amelyek a hatékony munkavégzésre ösztönözik a dolgozót. Hipotézisem szerint a hatékony munkavégzés során keletkezett többletmunka munkaadói oldalról többletprofitot jelent, ami a munkavállalói oldalról többletbérként jelentkezhet. Álláshirdetések szövegeit olvasva lépten-nyomon tapasztalható, hogy a meghirdetett állás betöltéséhez elvárás a munkakör szempontjából „optimális személyiség”. A motiváltság, teherbíró-képesség, rugalmasság, problémamegoldó képesség szinte minden állás esetében „követelmény” a hirdetések megszövegezése szerint. Bizonyos esetekben azonban a kommunikációs-készség, a kreativitás vagy akár a humorérzék is szűrőfeltételként jelentkeznek. Empirikus kutatások egész sora bizonyítja, hogy a munkaerő-piacon furcsa módon nagy igény mutatkozik bizonyos személyes karakterisztikák iránt. Eddigi kutatások sora mutatja ki a személyes jellemzők kereseti hatását, magyar adatok elemzésével azonban eddigi tudásom szerint senki nem vizsgálta a kereseti egyenlőtlenségeknek ezt a komponensét. Munkám egyrészt ennek a hiánynak a betöltését is szolgálja. Vizsgálni fogom tehát, hogy bizonyos személyes jellemzőknek Magyarországon mekkora hatása van a munkabérekre. Írásom azonban két ponton több, mint a témában eddig végzett kutatások puszta megismétlése. A téma empirikus irodalmát átolvasva, úgy tűnik, általános feltételezés, hogy a pszichológiai jellemzők hosszútávon érvényesítik hatásukat a munkabérre. Ennek magyarázatára azonban csak feltevések léteznek, azok empirikus ellenőrzése sokszor elmarad. Súlyosabb problémát jelent azonban az, hogy a hosszú távú hatás vizsgálata során sem fogalmilag, sem az elemzés szintjén nincsen egymástól megkülönböztetve a hatás (ugyanazoknak a jellemzőknek időben sokáig követhető hatása) és a hozam (egy jellemző életpályán belüli hosszú távú – esetleg göngyölített – hatása). Munkám során tehát a személyes jellemzők hosszú távú hatásának nemcsak magyarázatát, hanem pontosabb vizsgálatát is vizsgálom. A korábbi kutatások nagy erőfeszítéseket fordítottak arra, hogy bizonyos személyes jellemzők munkaerő-piaci befolyásoktól megtisztított hatását mutassák ki. Miközben azonban igyekeztek elválasztani egymástól okokat és okozatokat, a pszichológiai tőke direkt hatásának vizsgálatára szorítkoztak, és látszólag megfeledkeztek arról, hogy a személyes jellemzőknek indirekt hatása is létezik. Munkám során ezért a személyes jellemzőknek nem csak a direkt, hanem indirekt hatását is vizsgálom. Eredményeim szerint a saját sors kézbentartását mérő indexszel operacionalizált pszichológiai tőke többváltozós statisztikai elemzés módszerével is kimutatható – pozitív hatást gyakorol a munkabérre. A vizsgált személyes jellemzőt ugyan meghatározzák a különféle munkaerő-piaci események, annak munkabérre gyakorolt hatása azonban ezen hatások kiszűrése mellett is jelentős. A saját sors kézbentartását mérő index életpályán belüli hozama ugyanakkor azoknak a vizsgálatát követelte meg, akik tartósan jelen tudtak lenni a munkaerő-piacon. Ezeknél a bizonyos értelemben objektív értelemben vett „siker embereknél” a vizsgált személyes tulajdonság kereseti hozama annál nagyobb volt, minél hosszabb időperiódusban vizsgáltam a munkabért.","abstract_has_math":false,"creators":["Keller, Tamás Péter"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2010,"date_issued":"2010-06","date_published":"2010-06","updated_at":"2026-07-24T01:49:23Z","subjects":["Pszichológia","Szociológia"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Keller, Tamás Péter"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2010-06-24"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2010-06"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Pszichológia","Szociológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/1/keller_tamas.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/2/keller_tamas_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/3/keller_tamas_thu.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Dolgozatomat a kereseti egyenlőtlenségek magyarázatában egy ritkán tesztelt, a humántőke beruházás hatása mellett is jelentős, magyarázó mechanizmus bemutatásának szánom. Munkám során magyarországi panel adatokon dolgozom (Magyar Háztartás Panel és a hozzá kapcsolódó Háztartások Életút Vizsgálata). Egy olyan, a személyes jellemzők mérésére használatos skálát alakítottam ki, amely nagyon hasonlónak tekinthető, mint a Rotter-féle külső/belső kontrollt mérő skála. Feltételezem, hogy ezzel a saját sors kézbentartását mérő indexszel olyan személyes jellemzők mérése lehetséges, amelyek a hatékony munkavégzésre ösztönözik a dolgozót. Hipotézisem szerint a hatékony munkavégzés során keletkezett többletmunka munkaadói oldalról többletprofitot jelent, ami a munkavállalói oldalról többletbérként jelentkezhet. Álláshirdetések szövegeit olvasva lépten-nyomon tapasztalható, hogy a meghirdetett állás betöltéséhez elvárás a munkakör szempontjából „optimális személyiség”. A motiváltság, teherbíró-képesség, rugalmasság, problémamegoldó képesség szinte minden állás esetében „követelmény” a hirdetések megszövegezése szerint. Bizonyos esetekben azonban a kommunikációs-készség, a kreativitás vagy akár a humorérzék is szűrőfeltételként jelentkeznek. Empirikus kutatások egész sora bizonyítja, hogy a munkaerő-piacon furcsa módon nagy igény mutatkozik bizonyos személyes karakterisztikák iránt. Eddigi kutatások sora mutatja ki a személyes jellemzők kereseti hatását, magyar adatok elemzésével azonban eddigi tudásom szerint senki nem vizsgálta a kereseti egyenlőtlenségeknek ezt a komponensét. Munkám egyrészt ennek a hiánynak a betöltését is szolgálja. Vizsgálni fogom tehát, hogy bizonyos személyes jellemzőknek Magyarországon mekkora hatása van a munkabérekre. Írásom azonban két ponton több, mint a témában eddig végzett kutatások puszta megismétlése. A téma empirikus irodalmát átolvasva, úgy tűnik, általános feltételezés, hogy a pszichológiai jellemzők hosszútávon érvényesítik hatásukat a munkabérre. Ennek magyarázatára azonban csak feltevések léteznek, azok empirikus ellenőrzése sokszor elmarad. Súlyosabb problémát jelent azonban az, hogy a hosszú távú hatás vizsgálata során sem fogalmilag, sem az elemzés szintjén nincsen egymástól megkülönböztetve a hatás (ugyanazoknak a jellemzőknek időben sokáig követhető hatása) és a hozam (egy jellemző életpályán belüli hosszú távú – esetleg göngyölített – hatása). Munkám során tehát a személyes jellemzők hosszú távú hatásának nemcsak magyarázatát, hanem pontosabb vizsgálatát is vizsgálom. A korábbi kutatások nagy erőfeszítéseket fordítottak arra, hogy bizonyos személyes jellemzők munkaerő-piaci befolyásoktól megtisztított hatását mutassák ki. Miközben azonban igyekeztek elválasztani egymástól okokat és okozatokat, a pszichológiai tőke direkt hatásának vizsgálatára szorítkoztak, és látszólag megfeledkeztek arról, hogy a személyes jellemzőknek indirekt hatása is létezik. Munkám során ezért a személyes jellemzőknek nem csak a direkt, hanem indirekt hatását is vizsgálom. Eredményeim szerint a saját sors kézbentartását mérő indexszel operacionalizált pszichológiai tőke többváltozós statisztikai elemzés módszerével is kimutatható – pozitív hatást gyakorol a munkabérre. A vizsgált személyes jellemzőt ugyan meghatározzák a különféle munkaerő-piaci események, annak munkabérre gyakorolt hatása azonban ezen hatások kiszűrése mellett is jelentős. A saját sors kézbentartását mérő index életpályán belüli hozama ugyanakkor azoknak a vizsgálatát követelte meg, akik tartósan jelen tudtak lenni a munkaerő-piacon. Ezeknél a bizonyos értelemben objektív értelemben vett „siker embereknél” a vizsgált személyes tulajdonság kereseti hozama annál nagyobb volt, minél hosszabb időperiódusban vizsgáltam a munkabért."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Nemcsak a tudás számít. A pszichológiai tőke szerepe a kereseti egyenlőtlenségek magyarázásában = Personal Characteristics and Earning Inequalities"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Keller, Tamás Péter"],"dc:date":["2010-06-24"],"dc:date.issued":["2010-06"],"dc:description.abstract":["Dolgozatomat a kereseti egyenlőtlenségek magyarázatában egy ritkán tesztelt, a humántőke beruházás hatása mellett is jelentős, magyarázó mechanizmus bemutatásának szánom. Munkám során magyarországi panel adatokon dolgozom (Magyar Háztartás Panel és a hozzá kapcsolódó Háztartások Életút Vizsgálata). Egy olyan, a személyes jellemzők mérésére használatos skálát alakítottam ki, amely nagyon hasonlónak tekinthető, mint a Rotter-féle külső/belső kontrollt mérő skála. Feltételezem, hogy ezzel a saját sors kézbentartását mérő indexszel olyan személyes jellemzők mérése lehetséges, amelyek a hatékony munkavégzésre ösztönözik a dolgozót. Hipotézisem szerint a hatékony munkavégzés során keletkezett többletmunka munkaadói oldalról többletprofitot jelent, ami a munkavállalói oldalról többletbérként jelentkezhet. Álláshirdetések szövegeit olvasva lépten-nyomon tapasztalható, hogy a meghirdetett állás betöltéséhez elvárás a munkakör szempontjából „optimális személyiség”. A motiváltság, teherbíró-képesség, rugalmasság, problémamegoldó képesség szinte minden állás esetében „követelmény” a hirdetések megszövegezése szerint. Bizonyos esetekben azonban a kommunikációs-készség, a kreativitás vagy akár a humorérzék is szűrőfeltételként jelentkeznek. Empirikus kutatások egész sora bizonyítja, hogy a munkaerő-piacon furcsa módon nagy igény mutatkozik bizonyos személyes karakterisztikák iránt. Eddigi kutatások sora mutatja ki a személyes jellemzők kereseti hatását, magyar adatok elemzésével azonban eddigi tudásom szerint senki nem vizsgálta a kereseti egyenlőtlenségeknek ezt a komponensét. Munkám egyrészt ennek a hiánynak a betöltését is szolgálja. Vizsgálni fogom tehát, hogy bizonyos személyes jellemzőknek Magyarországon mekkora hatása van a munkabérekre. Írásom azonban két ponton több, mint a témában eddig végzett kutatások puszta megismétlése. A téma empirikus irodalmát átolvasva, úgy tűnik, általános feltételezés, hogy a pszichológiai jellemzők hosszútávon érvényesítik hatásukat a munkabérre. Ennek magyarázatára azonban csak feltevések léteznek, azok empirikus ellenőrzése sokszor elmarad. Súlyosabb problémát jelent azonban az, hogy a hosszú távú hatás vizsgálata során sem fogalmilag, sem az elemzés szintjén nincsen egymástól megkülönböztetve a hatás (ugyanazoknak a jellemzőknek időben sokáig követhető hatása) és a hozam (egy jellemző életpályán belüli hosszú távú – esetleg göngyölített – hatása). Munkám során tehát a személyes jellemzők hosszú távú hatásának nemcsak magyarázatát, hanem pontosabb vizsgálatát is vizsgálom. A korábbi kutatások nagy erőfeszítéseket fordítottak arra, hogy bizonyos személyes jellemzők munkaerő-piaci befolyásoktól megtisztított hatását mutassák ki. Miközben azonban igyekeztek elválasztani egymástól okokat és okozatokat, a pszichológiai tőke direkt hatásának vizsgálatára szorítkoztak, és látszólag megfeledkeztek arról, hogy a személyes jellemzőknek indirekt hatása is létezik. Munkám során ezért a személyes jellemzőknek nem csak a direkt, hanem indirekt hatását is vizsgálom. Eredményeim szerint a saját sors kézbentartását mérő indexszel operacionalizált pszichológiai tőke többváltozós statisztikai elemzés módszerével is kimutatható – pozitív hatást gyakorol a munkabérre. A vizsgált személyes jellemzőt ugyan meghatározzák a különféle munkaerő-piaci események, annak munkabérre gyakorolt hatása azonban ezen hatások kiszűrése mellett is jelentős. A saját sors kézbentartását mérő index életpályán belüli hozama ugyanakkor azoknak a vizsgálatát követelte meg, akik tartósan jelen tudtak lenni a munkaerő-piacon. Ezeknél a bizonyos értelemben objektív értelemben vett „siker embereknél” a vizsgált személyes tulajdonság kereseti hozama annál nagyobb volt, minél hosszabb időperiódusban vizsgáltam a munkabért."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/1/keller_tamas.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/2/keller_tamas_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/3/keller_tamas_thu.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Szociológia Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/460/"],"dc:subject":["Pszichológia","Szociológia"],"dc:title":["Nemcsak a tudás számít. A pszichológiai tőke szerepe a kereseti egyenlőtlenségek magyarázásában = Personal Characteristics and Earning Inequalities"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:23Z"}