{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:400"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:400","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Különleges fajtamézek botanikai eredetének és illó komponenseinek összefüggése","abstract":"A méz, amely az őskor óta szolgál táplálékul az ember számára, manapság a tudományos érdeklődés homlokterébe került. Ennek egyik oka, hogy egyre többen fogyasztanak természetes táplálékokat, így mézet is. Összetételének vizsgálata már ezért sem közömbös. Az érdeklődés másik oka pedig az, hogy a fogyasztásnak ez a fellendülése magával hozta a méz hamisításának, manipulálásának elterjedését is. Erre tág tér nyílik, tekintve, hogy a tudomány mai állása szerint a mézhamisítás bizonyos formáit bebizonyítani szinte lehetetlen. Az ilyen, szinte kimutathatatlan, hamisítások közé tartozik az eredet, elsősorban a virágforrás helytelen feltüntetése. A méznek íze, illata, ásványi anyag összetétele, gyógyhatása, tehát minden olyan kedvező tulajdonsága eredetfüggő, amelyek egyúttal az árát is meghatározzák. A mézzel való manipulációkat korlátozná, vagy akár gátat szabhatna nekik, ha hitelt érdemlően sikerülne bebizonyítani a mézek virág- vagy földrajzi eredetét. Doktori dolgozatomban olyan hazai mézfajtákat vizsgáltam, amelyek mennyiségük, gyógyhatásuk (hárs és aranyvessző), illetve különlegességük (levendula, sóvirág és bodza) miatt tarthatnak számot tudományos érdeklődésre. A cél a fajtamézek aroma-összetételének vizsgálata volt. A mérések egyrészt az irodalomban még le nem írt mézeknek, az aranyvessző, sóvirág és bodza mézének aroma-összetételéről szolgáltattak adatokat, másrészt pedig olyan aroma-vegyületek megkeresését szolgálták, amelyek az adott fajtamézre egyedülállóan jellemzőek. A munkahipotézis az volt, hogy a virág különleges aromavegyületei átkerülnek a mézbe is és ezáltal a méz és a virág kapcsolata bebizonyítható. A fenti elemzés elvégzéséhez olyan extraktum-készítési eljárás kidolgozására volt szükség, amely feltehetőleg jól tükrözi a virágok aromaanyag összetételét, és ugyanakkor alkalmas a virágtól nagyon távoli összetételű mézből is kivonni és kellően feldúsítani a jellemző illékony komponenseket, hogy a fenti összehasonlítás elvégezhető legyen. A kivonatokat gázkromatográfiás elválasztás utáni tömegspektrometriás detektálással vizsgáltam. A felvett kromatogramok kiértékelésére és összehasonlítására a Tanszéken már korábban munkatársi viszonyban kidolgozott módszerünket használtam fel. A hárs, bodza és aranyvessző méz esetében találtam a vonatkozó virágokkal közös marker vegyületeket. Ezek a Tilia esetében a kaporéter, hárséter és a krizantenon. A Sambucus esetében a közös vegyületek közül markernek fogadhatók el a következők: transz-rózsaoxid, hotrienol. A Solidago méz azonosítására alkalmas vegyületek a következők: δ-elemén, β-elemén, α-amorfén, germakrén-D, δ-kadinén. A sóvirág- és a levendulaméz esetében nem volt a méznek és a virágnak olyan közös komponense, amely egyedülálló módon bizonyíthatná kapcsolatukat. Közös komponensek természetesen ezekben az esetekben is megjelennek, ezek azonban a növényvilágban túlságosan gyakori vegyületek, hogysem markerként, eredetbizonyító anyagként számba jöhetnének. Ezeknek a mézeknek az esetében is sikerült azonban kimutatni olyan anyagokat, amelyek más mézekben jelen tudásunk (irodalmi adatok és saját mérések) szerint nem fordulnak elő, ezért azonosításra és eredetbizonyításra alkalmasak. Ezek a következők: Limonium esetén a veridiflorol, atizirén és rimuén, a Lavandula esetén pedig a kaporéter és az 5-izoprenil-2-metil-2-viniltetrahidrofurán I., II. (herboxid I. és II.) Valamennyi vizsgált mézmintában kimutattam hosszú retenciós idejű, nem növényi eredetű, hanem feromon-jellegű vegyületeket. Ezek feltehetőleg a kaptárban mindenütt megtalálható jelzőanyagok származékaiként kerülhettek a mézbe. Ezek, az irodalom által eddig mézben le nem írt vegyületek: (+)-15-hexadekanolid, hexadec-7-én-16-olid, (muszkambrett), (Z)-oktadec-9-én-18-olid, dokozanolid, oxacikloheptadec-8-én-2-on (ambrettolid). A munka során tehát sikerült olyan minta-előkészítési és elemzési módszert kidolgozni, amely az alapját képezheti mézek eredetvizsgálatának, mert kellően érzékeny és ismételhetősége megfelelő. A több évet átfogó mérések szerint a virágok aroma összetétele úgyszólván változatlan, de mézeké sem változik meg olyan alapvetően, hogy a fent leírt felismerés lehetetlenné váljon.","abstract_html":"A méz, amely az őskor óta szolgál táplálékul az ember számára, manapság a tudományos érdeklődés homlokterébe került. Ennek egyik oka, hogy egyre többen fogyasztanak természetes táplálékokat, így mézet is. Összetételének vizsgálata már ezért sem közömbös. Az érdeklődés másik oka pedig az, hogy a fogyasztásnak ez a fellendülése magával hozta a méz hamisításának, manipulálásának elterjedését is. Erre tág tér nyílik, tekintve, hogy a tudomány mai állása szerint a mézhamisítás bizonyos formáit bebizonyítani szinte lehetetlen. Az ilyen, szinte kimutathatatlan, hamisítások közé tartozik az eredet, elsősorban a virágforrás helytelen feltüntetése. A méznek íze, illata, ásványi anyag összetétele, gyógyhatása, tehát minden olyan kedvező tulajdonsága eredetfüggő, amelyek egyúttal az árát is meghatározzák. A mézzel való manipulációkat korlátozná, vagy akár gátat szabhatna nekik, ha hitelt érdemlően sikerülne bebizonyítani a mézek virág- vagy földrajzi eredetét. Doktori dolgozatomban olyan hazai mézfajtákat vizsgáltam, amelyek mennyiségük, gyógyhatásuk (hárs és aranyvessző), illetve különlegességük (levendula, sóvirág és bodza) miatt tarthatnak számot tudományos érdeklődésre. A cél a fajtamézek aroma-összetételének vizsgálata volt. A mérések egyrészt az irodalomban még le nem írt mézeknek, az aranyvessző, sóvirág és bodza mézének aroma-összetételéről szolgáltattak adatokat, másrészt pedig olyan aroma-vegyületek megkeresését szolgálták, amelyek az adott fajtamézre egyedülállóan jellemzőek. A munkahipotézis az volt, hogy a virág különleges aromavegyületei átkerülnek a mézbe is és ezáltal a méz és a virág kapcsolata bebizonyítható. A fenti elemzés elvégzéséhez olyan extraktum-készítési eljárás kidolgozására volt szükség, amely feltehetőleg jól tükrözi a virágok aromaanyag összetételét, és ugyanakkor alkalmas a virágtól nagyon távoli összetételű mézből is kivonni és kellően feldúsítani a jellemző illékony komponenseket, hogy a fenti összehasonlítás elvégezhető legyen. A kivonatokat gázkromatográfiás elválasztás utáni tömegspektrometriás detektálással vizsgáltam. A felvett kromatogramok kiértékelésére és összehasonlítására a Tanszéken már korábban munkatársi viszonyban kidolgozott módszerünket használtam fel. A hárs, bodza és aranyvessző méz esetében találtam a vonatkozó virágokkal közös marker vegyületeket. Ezek a Tilia esetében a kaporéter, hárséter és a krizantenon. A Sambucus esetében a közös vegyületek közül markernek fogadhatók el a következők: transz-rózsaoxid, hotrienol. A Solidago méz azonosítására alkalmas vegyületek a következők: δ-elemén, β-elemén, α-amorfén, germakrén-D, δ-kadinén. A sóvirág- és a levendulaméz esetében nem volt a méznek és a virágnak olyan közös komponense, amely egyedülálló módon bizonyíthatná kapcsolatukat. Közös komponensek természetesen ezekben az esetekben is megjelennek, ezek azonban a növényvilágban túlságosan gyakori vegyületek, hogysem markerként, eredetbizonyító anyagként számba jöhetnének. Ezeknek a mézeknek az esetében is sikerült azonban kimutatni olyan anyagokat, amelyek más mézekben jelen tudásunk (irodalmi adatok és saját mérések) szerint nem fordulnak elő, ezért azonosításra és eredetbizonyításra alkalmasak. Ezek a következők: Limonium esetén a veridiflorol, atizirén és rimuén, a Lavandula esetén pedig a kaporéter és az 5-izoprenil-2-metil-2-viniltetrahidrofurán I., II. (herboxid I. és II.) Valamennyi vizsgált mézmintában kimutattam hosszú retenciós idejű, nem növényi eredetű, hanem feromon-jellegű vegyületeket. Ezek feltehetőleg a kaptárban mindenütt megtalálható jelzőanyagok származékaiként kerülhettek a mézbe. Ezek, az irodalom által eddig mézben le nem írt vegyületek: (+)-15-hexadekanolid, hexadec-7-én-16-olid, (muszkambrett), (Z)-oktadec-9-én-18-olid, dokozanolid, oxacikloheptadec-8-én-2-on (ambrettolid). A munka során tehát sikerült olyan minta-előkészítési és elemzési módszert kidolgozni, amely az alapját képezheti mézek eredetvizsgálatának, mert kellően érzékeny és ismételhetősége megfelelő. A több évet átfogó mérések szerint a virágok aroma összetétele úgyszólván változatlan, de mézeké sem változik meg olyan alapvetően, hogy a fent leírt felismerés lehetetlenné váljon.","abstract_has_math":false,"creators":["Amtmann, Mária"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2009,"date_issued":"2009-11","date_published":"2009-11","updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z","subjects":["Növénytan, botanika"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Amtmann, Mária"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2009-11-20"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2009-11"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Élelmiszertudományi Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Növénytan, botanika"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/1/amtmann_maria.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/2/amtmann_maria_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/3/amtmann_maria_thu.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A méz, amely az őskor óta szolgál táplálékul az ember számára, manapság a tudományos érdeklődés homlokterébe került. Ennek egyik oka, hogy egyre többen fogyasztanak természetes táplálékokat, így mézet is. Összetételének vizsgálata már ezért sem közömbös. Az érdeklődés másik oka pedig az, hogy a fogyasztásnak ez a fellendülése magával hozta a méz hamisításának, manipulálásának elterjedését is. Erre tág tér nyílik, tekintve, hogy a tudomány mai állása szerint a mézhamisítás bizonyos formáit bebizonyítani szinte lehetetlen. Az ilyen, szinte kimutathatatlan, hamisítások közé tartozik az eredet, elsősorban a virágforrás helytelen feltüntetése. A méznek íze, illata, ásványi anyag összetétele, gyógyhatása, tehát minden olyan kedvező tulajdonsága eredetfüggő, amelyek egyúttal az árát is meghatározzák. A mézzel való manipulációkat korlátozná, vagy akár gátat szabhatna nekik, ha hitelt érdemlően sikerülne bebizonyítani a mézek virág- vagy földrajzi eredetét. Doktori dolgozatomban olyan hazai mézfajtákat vizsgáltam, amelyek mennyiségük, gyógyhatásuk (hárs és aranyvessző), illetve különlegességük (levendula, sóvirág és bodza) miatt tarthatnak számot tudományos érdeklődésre. A cél a fajtamézek aroma-összetételének vizsgálata volt. A mérések egyrészt az irodalomban még le nem írt mézeknek, az aranyvessző, sóvirág és bodza mézének aroma-összetételéről szolgáltattak adatokat, másrészt pedig olyan aroma-vegyületek megkeresését szolgálták, amelyek az adott fajtamézre egyedülállóan jellemzőek. A munkahipotézis az volt, hogy a virág különleges aromavegyületei átkerülnek a mézbe is és ezáltal a méz és a virág kapcsolata bebizonyítható. A fenti elemzés elvégzéséhez olyan extraktum-készítési eljárás kidolgozására volt szükség, amely feltehetőleg jól tükrözi a virágok aromaanyag összetételét, és ugyanakkor alkalmas a virágtól nagyon távoli összetételű mézből is kivonni és kellően feldúsítani a jellemző illékony komponenseket, hogy a fenti összehasonlítás elvégezhető legyen. A kivonatokat gázkromatográfiás elválasztás utáni tömegspektrometriás detektálással vizsgáltam. A felvett kromatogramok kiértékelésére és összehasonlítására a Tanszéken már korábban munkatársi viszonyban kidolgozott módszerünket használtam fel. A hárs, bodza és aranyvessző méz esetében találtam a vonatkozó virágokkal közös marker vegyületeket. Ezek a Tilia esetében a kaporéter, hárséter és a krizantenon. A Sambucus esetében a közös vegyületek közül markernek fogadhatók el a következők: transz-rózsaoxid, hotrienol. A Solidago méz azonosítására alkalmas vegyületek a következők: δ-elemén, β-elemén, α-amorfén, germakrén-D, δ-kadinén. A sóvirág- és a levendulaméz esetében nem volt a méznek és a virágnak olyan közös komponense, amely egyedülálló módon bizonyíthatná kapcsolatukat. Közös komponensek természetesen ezekben az esetekben is megjelennek, ezek azonban a növényvilágban túlságosan gyakori vegyületek, hogysem markerként, eredetbizonyító anyagként számba jöhetnének. Ezeknek a mézeknek az esetében is sikerült azonban kimutatni olyan anyagokat, amelyek más mézekben jelen tudásunk (irodalmi adatok és saját mérések) szerint nem fordulnak elő, ezért azonosításra és eredetbizonyításra alkalmasak. Ezek a következők: Limonium esetén a veridiflorol, atizirén és rimuén, a Lavandula esetén pedig a kaporéter és az 5-izoprenil-2-metil-2-viniltetrahidrofurán I., II. (herboxid I. és II.) Valamennyi vizsgált mézmintában kimutattam hosszú retenciós idejű, nem növényi eredetű, hanem feromon-jellegű vegyületeket. Ezek feltehetőleg a kaptárban mindenütt megtalálható jelzőanyagok származékaiként kerülhettek a mézbe. Ezek, az irodalom által eddig mézben le nem írt vegyületek: (+)-15-hexadekanolid, hexadec-7-én-16-olid, (muszkambrett), (Z)-oktadec-9-én-18-olid, dokozanolid, oxacikloheptadec-8-én-2-on (ambrettolid). A munka során tehát sikerült olyan minta-előkészítési és elemzési módszert kidolgozni, amely az alapját képezheti mézek eredetvizsgálatának, mert kellően érzékeny és ismételhetősége megfelelő. A több évet átfogó mérések szerint a virágok aroma összetétele úgyszólván változatlan, de mézeké sem változik meg olyan alapvetően, hogy a fent leírt felismerés lehetetlenné váljon."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Különleges fajtamézek botanikai eredetének és illó komponenseinek összefüggése"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Amtmann, Mária"],"dc:date":["2009-11-20"],"dc:date.issued":["2009-11"],"dc:description.abstract":["A méz, amely az őskor óta szolgál táplálékul az ember számára, manapság a tudományos érdeklődés homlokterébe került. Ennek egyik oka, hogy egyre többen fogyasztanak természetes táplálékokat, így mézet is. Összetételének vizsgálata már ezért sem közömbös. Az érdeklődés másik oka pedig az, hogy a fogyasztásnak ez a fellendülése magával hozta a méz hamisításának, manipulálásának elterjedését is. Erre tág tér nyílik, tekintve, hogy a tudomány mai állása szerint a mézhamisítás bizonyos formáit bebizonyítani szinte lehetetlen. Az ilyen, szinte kimutathatatlan, hamisítások közé tartozik az eredet, elsősorban a virágforrás helytelen feltüntetése. A méznek íze, illata, ásványi anyag összetétele, gyógyhatása, tehát minden olyan kedvező tulajdonsága eredetfüggő, amelyek egyúttal az árát is meghatározzák. A mézzel való manipulációkat korlátozná, vagy akár gátat szabhatna nekik, ha hitelt érdemlően sikerülne bebizonyítani a mézek virág- vagy földrajzi eredetét. Doktori dolgozatomban olyan hazai mézfajtákat vizsgáltam, amelyek mennyiségük, gyógyhatásuk (hárs és aranyvessző), illetve különlegességük (levendula, sóvirág és bodza) miatt tarthatnak számot tudományos érdeklődésre. A cél a fajtamézek aroma-összetételének vizsgálata volt. A mérések egyrészt az irodalomban még le nem írt mézeknek, az aranyvessző, sóvirág és bodza mézének aroma-összetételéről szolgáltattak adatokat, másrészt pedig olyan aroma-vegyületek megkeresését szolgálták, amelyek az adott fajtamézre egyedülállóan jellemzőek. A munkahipotézis az volt, hogy a virág különleges aromavegyületei átkerülnek a mézbe is és ezáltal a méz és a virág kapcsolata bebizonyítható. A fenti elemzés elvégzéséhez olyan extraktum-készítési eljárás kidolgozására volt szükség, amely feltehetőleg jól tükrözi a virágok aromaanyag összetételét, és ugyanakkor alkalmas a virágtól nagyon távoli összetételű mézből is kivonni és kellően feldúsítani a jellemző illékony komponenseket, hogy a fenti összehasonlítás elvégezhető legyen. A kivonatokat gázkromatográfiás elválasztás utáni tömegspektrometriás detektálással vizsgáltam. A felvett kromatogramok kiértékelésére és összehasonlítására a Tanszéken már korábban munkatársi viszonyban kidolgozott módszerünket használtam fel. A hárs, bodza és aranyvessző méz esetében találtam a vonatkozó virágokkal közös marker vegyületeket. Ezek a Tilia esetében a kaporéter, hárséter és a krizantenon. A Sambucus esetében a közös vegyületek közül markernek fogadhatók el a következők: transz-rózsaoxid, hotrienol. A Solidago méz azonosítására alkalmas vegyületek a következők: δ-elemén, β-elemén, α-amorfén, germakrén-D, δ-kadinén. A sóvirág- és a levendulaméz esetében nem volt a méznek és a virágnak olyan közös komponense, amely egyedülálló módon bizonyíthatná kapcsolatukat. Közös komponensek természetesen ezekben az esetekben is megjelennek, ezek azonban a növényvilágban túlságosan gyakori vegyületek, hogysem markerként, eredetbizonyító anyagként számba jöhetnének. Ezeknek a mézeknek az esetében is sikerült azonban kimutatni olyan anyagokat, amelyek más mézekben jelen tudásunk (irodalmi adatok és saját mérések) szerint nem fordulnak elő, ezért azonosításra és eredetbizonyításra alkalmasak. Ezek a következők: Limonium esetén a veridiflorol, atizirén és rimuén, a Lavandula esetén pedig a kaporéter és az 5-izoprenil-2-metil-2-viniltetrahidrofurán I., II. (herboxid I. és II.) Valamennyi vizsgált mézmintában kimutattam hosszú retenciós idejű, nem növényi eredetű, hanem feromon-jellegű vegyületeket. Ezek feltehetőleg a kaptárban mindenütt megtalálható jelzőanyagok származékaiként kerülhettek a mézbe. Ezek, az irodalom által eddig mézben le nem írt vegyületek: (+)-15-hexadekanolid, hexadec-7-én-16-olid, (muszkambrett), (Z)-oktadec-9-én-18-olid, dokozanolid, oxacikloheptadec-8-én-2-on (ambrettolid). A munka során tehát sikerült olyan minta-előkészítési és elemzési módszert kidolgozni, amely az alapját képezheti mézek eredetvizsgálatának, mert kellően érzékeny és ismételhetősége megfelelő. A több évet átfogó mérések szerint a virágok aroma összetétele úgyszólván változatlan, de mézeké sem változik meg olyan alapvetően, hogy a fent leírt felismerés lehetetlenné váljon."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/1/amtmann_maria.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/2/amtmann_maria_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/3/amtmann_maria_thu.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Élelmiszertudományi Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/"],"dc:subject":["Növénytan, botanika"],"dc:title":["Különleges fajtamézek botanikai eredetének és illó komponenseinek összefüggése"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z"}