{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:372"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:372","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Fiskális politikai sokkok hatásvizsgálata általános egyensúlyi modellekben","abstract":"A dolgozatban a fiskális politika hatásmechanizmusát vizsgáltam különböző sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (SDGE) modellekben. Az első fejezetben az elmélettörténeti előzményekről volt szó. Megvizsgáltam, hogy melyek a mára a makroökonómiai gondolkodás alapvető keretévé váló SDGE-modellcsalád azon legfontosabb jellemzői és következtetései, amelyek a fiskális politika elemzésében is új távlatokat nyitottak. Áttekintettem a szokásos modellváltozatokat, kitértem az irodalom legfontosabb modellezési különbségeire. Végül az empirikus tanulmányokról adtam rövid összefoglalót, kiemeltem a fiskális sokkokra adott válaszok szokásosak tekinthető stilizált tényeit, és kitértem azokra a módszertani különbségekre, amelyek az eredmények szempontjából is döntőek lehetnek. A második fejezetben a fiskális expanzió lehetséges kínálatoldali hatásait tekintettem át. Nominális alkalmazkodási nehézségektől mentes modellekben elemeztem különböző fiskális politikai sokkokat. Azt láttam be, hogy a fiskális politika – az általa generált jövedelmi és helyettesítési hatások révén – olyan döntésekre késztetheti a racionális döntéshozókat, amelyek az aggregált változókban hasonló kvalitatív (és az aktorok viselkedésének érzékenységétől függűen) akár kvantitatív következményekhez vezetnek, mint amit az egyszerű keynesi modellkeretben kapnánk. Vagyis a kormányzati kiadások és az aggregált gazdasági teljesítmény erős statisztikai együttmozgását a kínálati mechanizmusok is reprodukálhatják. Ez azért fontos, mert a keynesi IS-LM rendszer elsősorban empirikus „jósága” okán maradt mindmáig a fiskális politika vizsgálatának értelmezési kerete akár a gazdaságpolitikai, akár – az újkeynesi modellek térhódításával – az akadémiai diskurzusban. A harmadik fejezetben arra kerestem választ, hogy milyen hatással jár a jövedelmi újraelosztás fokozásaként értelmezett fiskális expanzió egy kis, nyitott gazdaságban. Megmutattam, hogy – az újraelosztás károsultjainak és kedvezményezettjeinek fogyasztási szerkezetére tett valószerű feltevések mellett – egy nyitott gazdaság súrlódásokkal kiegészített kétszektoros reálmodellje számos, az irodalomban szokásosnak tekintett empirikus megfigyelés illusztrálására alkalmas lehet. Ez azt jelenti, hogy a „várt” eredmények az ármerevséget feltételező újkeynesi keretnél egyszerűbb, tiszta reálmodellben is megkaphatók. Másrészt, a modell érdekes adalékot jelenthet akár a 2002 körül tetőző hazai fejlemények, az úgynevezett „jóléti rendszerváltás” értékeléséhez is. A monetáris szektor mellőzésével árnyalható ugyanis a jegybanki politika szerepéről szóló – igen erős prekoncepciókkal terhelt – hazai gazdaságpolitikai diskurzus. A magyarországi helyzet szempontjából lényeges lehet ugyanis, ha belátható, hogy a valuta reálfelértékelődése és a külső egyensúly „romlása” a szigorú monetáris feltételek hiányában – pusztán a fiskális impulzus hatására – is bekövetkezik. A negyedik fejezetben a kormányzati beruházások hatását elemeztem egy kis, nyitott gazdaságban. A kormányzati tőkekiadásokat olyan infrastrukturális fejlesztésekként modelleztem, amelyek közvetlenül bővítik a kibocsátást, és pozitív externális hatást jelentenek a magánszektor termeléséhez. Így a kormányzati beruházások közvetlenül bővítik a kibocsátást és a fogyasztást, továbbá emelik a magántőke termelékenységét, így beruházási fellendülést is okoznak. Ha az ambiciózus kormányzati tőkebővítést részben ingyenesen elérhető külső forrásokból finanszírozzák, akkor enyhül a gazdaság erőforráskorlátjára, a folyó fizetési mérlegre, a költségvetésre és a kamatlábra nehezedő nyomás. A modell legfontosabb tanulsága azonban az, hogy valódi növekedési lendületet a hitelpiacokhoz való könnyebb hozzáférés, nem az ingyenforrás jelent. Ez némiképp árnyaltabb és szkeptikusabb képet sugall arról, hogy mit várjunk az uniós transzferektől. A felzárkózás folyamatát számottevően befolyásolják továbbá olyan, a fiskális sokkra – feltételezhetően – ortogonális változók, „mély” paraméterek, amelyek a magánszektor termelési feltételeit, illetve preferenciáit jellemzik.","abstract_html":"A dolgozatban a fiskális politika hatásmechanizmusát vizsgáltam különböző sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (SDGE) modellekben. Az első fejezetben az elmélettörténeti előzményekről volt szó. Megvizsgáltam, hogy melyek a mára a makroökonómiai gondolkodás alapvető keretévé váló SDGE-modellcsalád azon legfontosabb jellemzői és következtetései, amelyek a fiskális politika elemzésében is új távlatokat nyitottak. Áttekintettem a szokásos modellváltozatokat, kitértem az irodalom legfontosabb modellezési különbségeire. Végül az empirikus tanulmányokról adtam rövid összefoglalót, kiemeltem a fiskális sokkokra adott válaszok szokásosak tekinthető stilizált tényeit, és kitértem azokra a módszertani különbségekre, amelyek az eredmények szempontjából is döntőek lehetnek. A második fejezetben a fiskális expanzió lehetséges kínálatoldali hatásait tekintettem át. Nominális alkalmazkodási nehézségektől mentes modellekben elemeztem különböző fiskális politikai sokkokat. Azt láttam be, hogy a fiskális politika – az általa generált jövedelmi és helyettesítési hatások révén – olyan döntésekre késztetheti a racionális döntéshozókat, amelyek az aggregált változókban hasonló kvalitatív (és az aktorok viselkedésének érzékenységétől függűen) akár kvantitatív következményekhez vezetnek, mint amit az egyszerű keynesi modellkeretben kapnánk. Vagyis a kormányzati kiadások és az aggregált gazdasági teljesítmény erős statisztikai együttmozgását a kínálati mechanizmusok is reprodukálhatják. Ez azért fontos, mert a keynesi IS-LM rendszer elsősorban empirikus „jósága” okán maradt mindmáig a fiskális politika vizsgálatának értelmezési kerete akár a gazdaságpolitikai, akár – az újkeynesi modellek térhódításával – az akadémiai diskurzusban. A harmadik fejezetben arra kerestem választ, hogy milyen hatással jár a jövedelmi újraelosztás fokozásaként értelmezett fiskális expanzió egy kis, nyitott gazdaságban. Megmutattam, hogy – az újraelosztás károsultjainak és kedvezményezettjeinek fogyasztási szerkezetére tett valószerű feltevések mellett – egy nyitott gazdaság súrlódásokkal kiegészített kétszektoros reálmodellje számos, az irodalomban szokásosnak tekintett empirikus megfigyelés illusztrálására alkalmas lehet. Ez azt jelenti, hogy a „várt” eredmények az ármerevséget feltételező újkeynesi keretnél egyszerűbb, tiszta reálmodellben is megkaphatók. Másrészt, a modell érdekes adalékot jelenthet akár a 2002 körül tetőző hazai fejlemények, az úgynevezett „jóléti rendszerváltás” értékeléséhez is. A monetáris szektor mellőzésével árnyalható ugyanis a jegybanki politika szerepéről szóló – igen erős prekoncepciókkal terhelt – hazai gazdaságpolitikai diskurzus. A magyarországi helyzet szempontjából lényeges lehet ugyanis, ha belátható, hogy a valuta reálfelértékelődése és a külső egyensúly „romlása” a szigorú monetáris feltételek hiányában – pusztán a fiskális impulzus hatására – is bekövetkezik. A negyedik fejezetben a kormányzati beruházások hatását elemeztem egy kis, nyitott gazdaságban. A kormányzati tőkekiadásokat olyan infrastrukturális fejlesztésekként modelleztem, amelyek közvetlenül bővítik a kibocsátást, és pozitív externális hatást jelentenek a magánszektor termeléséhez. Így a kormányzati beruházások közvetlenül bővítik a kibocsátást és a fogyasztást, továbbá emelik a magántőke termelékenységét, így beruházási fellendülést is okoznak. Ha az ambiciózus kormányzati tőkebővítést részben ingyenesen elérhető külső forrásokból finanszírozzák, akkor enyhül a gazdaság erőforráskorlátjára, a folyó fizetési mérlegre, a költségvetésre és a kamatlábra nehezedő nyomás. A modell legfontosabb tanulsága azonban az, hogy valódi növekedési lendületet a hitelpiacokhoz való könnyebb hozzáférés, nem az ingyenforrás jelent. Ez némiképp árnyaltabb és szkeptikusabb képet sugall arról, hogy mit várjunk az uniós transzferektől. A felzárkózás folyamatát számottevően befolyásolják továbbá olyan, a fiskális sokkra – feltételezhetően – ortogonális változók, „mély” paraméterek, amelyek a magánszektor termelési feltételeit, illetve preferenciáit jellemzik.","abstract_has_math":false,"creators":["Szilágyi, Katalin Cecília"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2009,"date_issued":"2009-05","date_published":"2009-05","updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z","subjects":["Gazdaságpolitika","Matematika. Ökonometria"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Szilágyi, Katalin Cecília"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2009-05-28"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2009-05"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Közgazdaságtani Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Gazdaságpolitika","Matematika. Ökonometria"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/1/szilagyi_katalin.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/2/szilagyi_katalin_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/3/szilagyi_katalin_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A dolgozatban a fiskális politika hatásmechanizmusát vizsgáltam különböző sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (SDGE) modellekben. Az első fejezetben az elmélettörténeti előzményekről volt szó. Megvizsgáltam, hogy melyek a mára a makroökonómiai gondolkodás alapvető keretévé váló SDGE-modellcsalád azon legfontosabb jellemzői és következtetései, amelyek a fiskális politika elemzésében is új távlatokat nyitottak. Áttekintettem a szokásos modellváltozatokat, kitértem az irodalom legfontosabb modellezési különbségeire. Végül az empirikus tanulmányokról adtam rövid összefoglalót, kiemeltem a fiskális sokkokra adott válaszok szokásosak tekinthető stilizált tényeit, és kitértem azokra a módszertani különbségekre, amelyek az eredmények szempontjából is döntőek lehetnek. A második fejezetben a fiskális expanzió lehetséges kínálatoldali hatásait tekintettem át. Nominális alkalmazkodási nehézségektől mentes modellekben elemeztem különböző fiskális politikai sokkokat. Azt láttam be, hogy a fiskális politika – az általa generált jövedelmi és helyettesítési hatások révén – olyan döntésekre késztetheti a racionális döntéshozókat, amelyek az aggregált változókban hasonló kvalitatív (és az aktorok viselkedésének érzékenységétől függűen) akár kvantitatív következményekhez vezetnek, mint amit az egyszerű keynesi modellkeretben kapnánk. Vagyis a kormányzati kiadások és az aggregált gazdasági teljesítmény erős statisztikai együttmozgását a kínálati mechanizmusok is reprodukálhatják. Ez azért fontos, mert a keynesi IS-LM rendszer elsősorban empirikus „jósága” okán maradt mindmáig a fiskális politika vizsgálatának értelmezési kerete akár a gazdaságpolitikai, akár – az újkeynesi modellek térhódításával – az akadémiai diskurzusban. A harmadik fejezetben arra kerestem választ, hogy milyen hatással jár a jövedelmi újraelosztás fokozásaként értelmezett fiskális expanzió egy kis, nyitott gazdaságban. Megmutattam, hogy – az újraelosztás károsultjainak és kedvezményezettjeinek fogyasztási szerkezetére tett valószerű feltevések mellett – egy nyitott gazdaság súrlódásokkal kiegészített kétszektoros reálmodellje számos, az irodalomban szokásosnak tekintett empirikus megfigyelés illusztrálására alkalmas lehet. Ez azt jelenti, hogy a „várt” eredmények az ármerevséget feltételező újkeynesi keretnél egyszerűbb, tiszta reálmodellben is megkaphatók. Másrészt, a modell érdekes adalékot jelenthet akár a 2002 körül tetőző hazai fejlemények, az úgynevezett „jóléti rendszerváltás” értékeléséhez is. A monetáris szektor mellőzésével árnyalható ugyanis a jegybanki politika szerepéről szóló – igen erős prekoncepciókkal terhelt – hazai gazdaságpolitikai diskurzus. A magyarországi helyzet szempontjából lényeges lehet ugyanis, ha belátható, hogy a valuta reálfelértékelődése és a külső egyensúly „romlása” a szigorú monetáris feltételek hiányában – pusztán a fiskális impulzus hatására – is bekövetkezik. A negyedik fejezetben a kormányzati beruházások hatását elemeztem egy kis, nyitott gazdaságban. A kormányzati tőkekiadásokat olyan infrastrukturális fejlesztésekként modelleztem, amelyek közvetlenül bővítik a kibocsátást, és pozitív externális hatást jelentenek a magánszektor termeléséhez. Így a kormányzati beruházások közvetlenül bővítik a kibocsátást és a fogyasztást, továbbá emelik a magántőke termelékenységét, így beruházási fellendülést is okoznak. Ha az ambiciózus kormányzati tőkebővítést részben ingyenesen elérhető külső forrásokból finanszírozzák, akkor enyhül a gazdaság erőforráskorlátjára, a folyó fizetési mérlegre, a költségvetésre és a kamatlábra nehezedő nyomás. A modell legfontosabb tanulsága azonban az, hogy valódi növekedési lendületet a hitelpiacokhoz való könnyebb hozzáférés, nem az ingyenforrás jelent. Ez némiképp árnyaltabb és szkeptikusabb képet sugall arról, hogy mit várjunk az uniós transzferektől. A felzárkózás folyamatát számottevően befolyásolják továbbá olyan, a fiskális sokkra – feltételezhetően – ortogonális változók, „mély” paraméterek, amelyek a magánszektor termelési feltételeit, illetve preferenciáit jellemzik."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Fiskális politikai sokkok hatásvizsgálata általános egyensúlyi modellekben"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Szilágyi, Katalin Cecília"],"dc:date":["2009-05-28"],"dc:date.issued":["2009-05"],"dc:description.abstract":["A dolgozatban a fiskális politika hatásmechanizmusát vizsgáltam különböző sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (SDGE) modellekben. Az első fejezetben az elmélettörténeti előzményekről volt szó. Megvizsgáltam, hogy melyek a mára a makroökonómiai gondolkodás alapvető keretévé váló SDGE-modellcsalád azon legfontosabb jellemzői és következtetései, amelyek a fiskális politika elemzésében is új távlatokat nyitottak. Áttekintettem a szokásos modellváltozatokat, kitértem az irodalom legfontosabb modellezési különbségeire. Végül az empirikus tanulmányokról adtam rövid összefoglalót, kiemeltem a fiskális sokkokra adott válaszok szokásosak tekinthető stilizált tényeit, és kitértem azokra a módszertani különbségekre, amelyek az eredmények szempontjából is döntőek lehetnek. A második fejezetben a fiskális expanzió lehetséges kínálatoldali hatásait tekintettem át. Nominális alkalmazkodási nehézségektől mentes modellekben elemeztem különböző fiskális politikai sokkokat. Azt láttam be, hogy a fiskális politika – az általa generált jövedelmi és helyettesítési hatások révén – olyan döntésekre késztetheti a racionális döntéshozókat, amelyek az aggregált változókban hasonló kvalitatív (és az aktorok viselkedésének érzékenységétől függűen) akár kvantitatív következményekhez vezetnek, mint amit az egyszerű keynesi modellkeretben kapnánk. Vagyis a kormányzati kiadások és az aggregált gazdasági teljesítmény erős statisztikai együttmozgását a kínálati mechanizmusok is reprodukálhatják. Ez azért fontos, mert a keynesi IS-LM rendszer elsősorban empirikus „jósága” okán maradt mindmáig a fiskális politika vizsgálatának értelmezési kerete akár a gazdaságpolitikai, akár – az újkeynesi modellek térhódításával – az akadémiai diskurzusban. A harmadik fejezetben arra kerestem választ, hogy milyen hatással jár a jövedelmi újraelosztás fokozásaként értelmezett fiskális expanzió egy kis, nyitott gazdaságban. Megmutattam, hogy – az újraelosztás károsultjainak és kedvezményezettjeinek fogyasztási szerkezetére tett valószerű feltevések mellett – egy nyitott gazdaság súrlódásokkal kiegészített kétszektoros reálmodellje számos, az irodalomban szokásosnak tekintett empirikus megfigyelés illusztrálására alkalmas lehet. Ez azt jelenti, hogy a „várt” eredmények az ármerevséget feltételező újkeynesi keretnél egyszerűbb, tiszta reálmodellben is megkaphatók. Másrészt, a modell érdekes adalékot jelenthet akár a 2002 körül tetőző hazai fejlemények, az úgynevezett „jóléti rendszerváltás” értékeléséhez is. A monetáris szektor mellőzésével árnyalható ugyanis a jegybanki politika szerepéről szóló – igen erős prekoncepciókkal terhelt – hazai gazdaságpolitikai diskurzus. A magyarországi helyzet szempontjából lényeges lehet ugyanis, ha belátható, hogy a valuta reálfelértékelődése és a külső egyensúly „romlása” a szigorú monetáris feltételek hiányában – pusztán a fiskális impulzus hatására – is bekövetkezik. A negyedik fejezetben a kormányzati beruházások hatását elemeztem egy kis, nyitott gazdaságban. A kormányzati tőkekiadásokat olyan infrastrukturális fejlesztésekként modelleztem, amelyek közvetlenül bővítik a kibocsátást, és pozitív externális hatást jelentenek a magánszektor termeléséhez. Így a kormányzati beruházások közvetlenül bővítik a kibocsátást és a fogyasztást, továbbá emelik a magántőke termelékenységét, így beruházási fellendülést is okoznak. Ha az ambiciózus kormányzati tőkebővítést részben ingyenesen elérhető külső forrásokból finanszírozzák, akkor enyhül a gazdaság erőforráskorlátjára, a folyó fizetési mérlegre, a költségvetésre és a kamatlábra nehezedő nyomás. A modell legfontosabb tanulsága azonban az, hogy valódi növekedési lendületet a hitelpiacokhoz való könnyebb hozzáférés, nem az ingyenforrás jelent. Ez némiképp árnyaltabb és szkeptikusabb képet sugall arról, hogy mit várjunk az uniós transzferektől. A felzárkózás folyamatát számottevően befolyásolják továbbá olyan, a fiskális sokkra – feltételezhetően – ortogonális változók, „mély” paraméterek, amelyek a magánszektor termelési feltételeit, illetve preferenciáit jellemzik."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/1/szilagyi_katalin.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/2/szilagyi_katalin_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/3/szilagyi_katalin_ten.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Közgazdaságtani Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/372/"],"dc:subject":["Gazdaságpolitika","Matematika. Ökonometria"],"dc:title":["Fiskális politikai sokkok hatásvizsgálata általános egyensúlyi modellekben"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z"}