{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:353"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:353","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Magyarország biztonsági portréja a dokumentumok tükrében. A Varsói Szerződés időszakától a NATO tagságig.","abstract":"A hidegháborút követően mind az euroatlanti integrációs szervezetek, mind pedig a rendszerváltó országok új helyzetbe kerültek. A NATO a Varsói Szerződés szervezetének felbomlását követően új helyét kereste Európában és a világban – hasonlóan tettek a volt szocialista országok, köztük Magyarország is. A dolgozat a helykeresés komplex folyamatából a biztonsági kép formálódását tekinti központi témának, s Magyarország NATO csatlakozását vizsgálja, mégpedig egy sajátos, konstruktivista felfogás szemszögéből, ötvözve azt a diskurzuselemzés módszertanával. Az értekezés a VSZ tagság időszakától indul, a szervezet felépítését, működését megvilágítva, benne a magyar részvételen keresztül felvillanó portrét is felvázolja. Áttekintésre került a kilencvenes évek kiútkeresése, és identitás keresése, majd az elfogadott biztonsági alapelvek elemzése, az azt megelőző vita. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás hajnalán már felmerültek az ország biztonságával kapcsolatos problémák. Különböző elképzelések láttak napvilágot, a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű megszüntetésétől a semlegességig. Magyarország érzékelte, hogy a korábban létező biztonság-felfogás már nem értelmezhető, azonban az euroatlanti szervezetek még nem álltak készen az új tagok befogadására. 1993-ra születtek meg a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeknek megfogalmazását hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Az alapelvekkel kapcsolatos vitákban az is tükröződött, hogy a hidegháborús beidegződések még erősen éltek, nehezítve a biztonság nyugati típusú értelmezésének teljes átvételét. A NATO – miután léte újra legitimálódni látszott - megpróbálta megmutatni a volt szocialista országok számára a szervezeten belüli különböző fogalom-értelmezéseket, folyamatokat, tervezést, együttműködési normákat, segítve azok demokratikus átalakulását, azonban mindezt még a konkrét tagság felvetése előtt. Ennek egyik fontos állomása volt a Partnerség a békéért dokumentum, amelyet vizsgál a dolgozat. Később a NATO-tagság perspektívája, valamint a Magyarország déli határainál dúló délszláv válság hozzájárult ahhoz, hogy a magyar biztonsági kép, és felfogás megváltozzon, korábban nem képviselt normákat is integráljon az ország a biztonsági alapelvekbe. A 2001. szeptember 11-ei események kapcsán a NATO újból változott, a terrorizmus elleni harc kiemelkedő fontosságot kapott. Megkíséreljük megmutatni, hogy ennek hozománya mennyire mutatkozik meg a 2002-es és 2004-es magyar nemzeti biztonsági stratégiában. Mindezen célokat dokumentumok tükrében szeretné vizsgálni a szerző.","abstract_html":"A hidegháborút követően mind az euroatlanti integrációs szervezetek, mind pedig a rendszerváltó országok új helyzetbe kerültek. A NATO a Varsói Szerződés szervezetének felbomlását követően új helyét kereste Európában és a világban – hasonlóan tettek a volt szocialista országok, köztük Magyarország is. A dolgozat a helykeresés komplex folyamatából a biztonsági kép formálódását tekinti központi témának, s Magyarország NATO csatlakozását vizsgálja, mégpedig egy sajátos, konstruktivista felfogás szemszögéből, ötvözve azt a diskurzuselemzés módszertanával. Az értekezés a VSZ tagság időszakától indul, a szervezet felépítését, működését megvilágítva, benne a magyar részvételen keresztül felvillanó portrét is felvázolja. Áttekintésre került a kilencvenes évek kiútkeresése, és identitás keresése, majd az elfogadott biztonsági alapelvek elemzése, az azt megelőző vita. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás hajnalán már felmerültek az ország biztonságával kapcsolatos problémák. Különböző elképzelések láttak napvilágot, a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű megszüntetésétől a semlegességig. Magyarország érzékelte, hogy a korábban létező biztonság-felfogás már nem értelmezhető, azonban az euroatlanti szervezetek még nem álltak készen az új tagok befogadására. 1993-ra születtek meg a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeknek megfogalmazását hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Az alapelvekkel kapcsolatos vitákban az is tükröződött, hogy a hidegháborús beidegződések még erősen éltek, nehezítve a biztonság nyugati típusú értelmezésének teljes átvételét. A NATO – miután léte újra legitimálódni látszott - megpróbálta megmutatni a volt szocialista országok számára a szervezeten belüli különböző fogalom-értelmezéseket, folyamatokat, tervezést, együttműködési normákat, segítve azok demokratikus átalakulását, azonban mindezt még a konkrét tagság felvetése előtt. Ennek egyik fontos állomása volt a Partnerség a békéért dokumentum, amelyet vizsgál a dolgozat. Később a NATO-tagság perspektívája, valamint a Magyarország déli határainál dúló délszláv válság hozzájárult ahhoz, hogy a magyar biztonsági kép, és felfogás megváltozzon, korábban nem képviselt normákat is integráljon az ország a biztonsági alapelvekbe. A 2001. szeptember 11-ei események kapcsán a NATO újból változott, a terrorizmus elleni harc kiemelkedő fontosságot kapott. Megkíséreljük megmutatni, hogy ennek hozománya mennyire mutatkozik meg a 2002-es és 2004-es magyar nemzeti biztonsági stratégiában. Mindezen célokat dokumentumok tükrében szeretné vizsgálni a szerző.","abstract_has_math":false,"creators":["Kőváriné Ignáth, Éva"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2009,"date_issued":"2009-04","date_published":"2009-04","updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z","subjects":["Nemzetközi kapcsolatok"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Kőváriné Ignáth, Éva"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2009-04-20"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2009-04"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Nemzetközi kapcsolatok"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/1/ignath_eva.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/2/ignath_eva_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/3/ignath_eva_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A hidegháborút követően mind az euroatlanti integrációs szervezetek, mind pedig a rendszerváltó országok új helyzetbe kerültek. A NATO a Varsói Szerződés szervezetének felbomlását követően új helyét kereste Európában és a világban – hasonlóan tettek a volt szocialista országok, köztük Magyarország is. A dolgozat a helykeresés komplex folyamatából a biztonsági kép formálódását tekinti központi témának, s Magyarország NATO csatlakozását vizsgálja, mégpedig egy sajátos, konstruktivista felfogás szemszögéből, ötvözve azt a diskurzuselemzés módszertanával. Az értekezés a VSZ tagság időszakától indul, a szervezet felépítését, működését megvilágítva, benne a magyar részvételen keresztül felvillanó portrét is felvázolja. Áttekintésre került a kilencvenes évek kiútkeresése, és identitás keresése, majd az elfogadott biztonsági alapelvek elemzése, az azt megelőző vita. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás hajnalán már felmerültek az ország biztonságával kapcsolatos problémák. Különböző elképzelések láttak napvilágot, a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű megszüntetésétől a semlegességig. Magyarország érzékelte, hogy a korábban létező biztonság-felfogás már nem értelmezhető, azonban az euroatlanti szervezetek még nem álltak készen az új tagok befogadására. 1993-ra születtek meg a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeknek megfogalmazását hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Az alapelvekkel kapcsolatos vitákban az is tükröződött, hogy a hidegháborús beidegződések még erősen éltek, nehezítve a biztonság nyugati típusú értelmezésének teljes átvételét. A NATO – miután léte újra legitimálódni látszott - megpróbálta megmutatni a volt szocialista országok számára a szervezeten belüli különböző fogalom-értelmezéseket, folyamatokat, tervezést, együttműködési normákat, segítve azok demokratikus átalakulását, azonban mindezt még a konkrét tagság felvetése előtt. Ennek egyik fontos állomása volt a Partnerség a békéért dokumentum, amelyet vizsgál a dolgozat. Később a NATO-tagság perspektívája, valamint a Magyarország déli határainál dúló délszláv válság hozzájárult ahhoz, hogy a magyar biztonsági kép, és felfogás megváltozzon, korábban nem képviselt normákat is integráljon az ország a biztonsági alapelvekbe. A 2001. szeptember 11-ei események kapcsán a NATO újból változott, a terrorizmus elleni harc kiemelkedő fontosságot kapott. Megkíséreljük megmutatni, hogy ennek hozománya mennyire mutatkozik meg a 2002-es és 2004-es magyar nemzeti biztonsági stratégiában. Mindezen célokat dokumentumok tükrében szeretné vizsgálni a szerző."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Magyarország biztonsági portréja a dokumentumok tükrében. A Varsói Szerződés időszakától a NATO tagságig."]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Kőváriné Ignáth, Éva"],"dc:date":["2009-04-20"],"dc:date.issued":["2009-04"],"dc:description.abstract":["A hidegháborút követően mind az euroatlanti integrációs szervezetek, mind pedig a rendszerváltó országok új helyzetbe kerültek. A NATO a Varsói Szerződés szervezetének felbomlását követően új helyét kereste Európában és a világban – hasonlóan tettek a volt szocialista országok, köztük Magyarország is. A dolgozat a helykeresés komplex folyamatából a biztonsági kép formálódását tekinti központi témának, s Magyarország NATO csatlakozását vizsgálja, mégpedig egy sajátos, konstruktivista felfogás szemszögéből, ötvözve azt a diskurzuselemzés módszertanával. Az értekezés a VSZ tagság időszakától indul, a szervezet felépítését, működését megvilágítva, benne a magyar részvételen keresztül felvillanó portrét is felvázolja. Áttekintésre került a kilencvenes évek kiútkeresése, és identitás keresése, majd az elfogadott biztonsági alapelvek elemzése, az azt megelőző vita. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás hajnalán már felmerültek az ország biztonságával kapcsolatos problémák. Különböző elképzelések láttak napvilágot, a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű megszüntetésétől a semlegességig. Magyarország érzékelte, hogy a korábban létező biztonság-felfogás már nem értelmezhető, azonban az euroatlanti szervezetek még nem álltak készen az új tagok befogadására. 1993-ra születtek meg a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeknek megfogalmazását hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Az alapelvekkel kapcsolatos vitákban az is tükröződött, hogy a hidegháborús beidegződések még erősen éltek, nehezítve a biztonság nyugati típusú értelmezésének teljes átvételét. A NATO – miután léte újra legitimálódni látszott - megpróbálta megmutatni a volt szocialista országok számára a szervezeten belüli különböző fogalom-értelmezéseket, folyamatokat, tervezést, együttműködési normákat, segítve azok demokratikus átalakulását, azonban mindezt még a konkrét tagság felvetése előtt. Ennek egyik fontos állomása volt a Partnerség a békéért dokumentum, amelyet vizsgál a dolgozat. Később a NATO-tagság perspektívája, valamint a Magyarország déli határainál dúló délszláv válság hozzájárult ahhoz, hogy a magyar biztonsági kép, és felfogás megváltozzon, korábban nem képviselt normákat is integráljon az ország a biztonsági alapelvekbe. A 2001. szeptember 11-ei események kapcsán a NATO újból változott, a terrorizmus elleni harc kiemelkedő fontosságot kapott. Megkíséreljük megmutatni, hogy ennek hozománya mennyire mutatkozik meg a 2002-es és 2004-es magyar nemzeti biztonsági stratégiában. Mindezen célokat dokumentumok tükrében szeretné vizsgálni a szerző."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/1/ignath_eva.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/2/ignath_eva_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/3/ignath_eva_ten.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/353/"],"dc:subject":["Nemzetközi kapcsolatok"],"dc:title":["Magyarország biztonsági portréja a dokumentumok tükrében. A Varsói Szerződés időszakától a NATO tagságig."],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z"}