{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:349"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:349","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Női képviselők - Női képviselet? = Women MP's women's representation","abstract":"A nők politikai részvételével foglalkozó szakirodalomban és nemzetközi politikai szándéknyilatkozatokban egyre inkább elterjedt az a felismerés, hogy a nők döntéshozatalban való arányos részvétele nem csak a női egyenjogúság mércéje, hanem annak egyik fő garanciája is. A Magyar Országgyűlésben a női képviselők aránya ugyanakkor tartósan alacsony, 10 % körül mozog, amivel egyre hátrébb kerülünk az országok rangsorában. A nők parlamenti részarányát tekintve nem egyszerűen egyes országoktól maradunk el, hanem legfőképpen egy egyre szélesebb körben elismert és gyakorolt demokratizálási iránytól. A dolgozat a női képviselők mandátumszerzésének körülményeit, szocio- demográfiai jellemzőit, valamint parlamenti tevékenységét vizsgálva keres választ az alacsony arány okaira, következményeire és a megoldás lehetséges módjára. A dolgozat alapjául szolgáló kutatás fő irányai a deskriptív (leíró) és a szubsztantív (tartalmi) képviselet szempontrendszere alapján kerültek megfogalmazásra. A deskriptív képviselet szempontjából elemzésre került a pártok jelöltállítási gyakorlata az 1990 óta lezajlott választások során, az összes parlamenti mandátumot szerzett képviselő szocio- demográfiai jellemzői, a parlament vezető testületeiben nők által betöltött pozíciók, valamint a parlamenti aktivitás egyes mutatói. A szubsztantív képviselet szempontjából a dolgozat arra keresi a választ, hogy a képviselő neme miként befolyásolja politikai döntéseit és hogy az alacsony létszám mellett van-e lehetőség a sajátos szempontok megjelenítésére. Az elemzés alapjául az 1998-2002-es ciklus interpellációinak tartalomelemzése, az interpellációk és törvényjavaslatok tárgyalása során elhangzott felszólalások tematikájának elemzése, valamint két esettanulmány szolgált. Az esettanulmányok keretében áttekintésre kerül a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2001-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat, valamint „A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról” és a T/3066 számú, az „Egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében” című 2007-ben tárgyalt képviselői önálló indítványok (ún. ’kvótatörvények’) parlamenti vitájának valamennyi szakasza: a bizottsági és a plenáris vitában elhangzott felszólalások, a benyújtott módosító indítványok, valamint a szavazói viselkedés. A dolgozat vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a Magyar Országgyűlés női képviselőinek tevékenységét a törvényalkotásban való aktív és professzionális részvétel, valamint a parlamenti testületek kulcspozícióiban való megjelenés jellemzi. A parlament eljárási rendjére, a viták hangnemére, valamint a törvényalkotás tematikájára és szempontjaira gyakorolt hatás realizáláshoz a jelenlegi női arány nem elegendő. A női ügyek következetes képviseletéhez és érvényre juttatásához, a politikai folyamatokra gyakorlat tényleges hatáshoz a nők arányának a ’kritikus tömeg’ körülivé növekedésére van szükség. A nők képviselővé válásának vizsgálatakor tett megállapítások ugyanakkor azt mutatják, hogy sem a pártok, sem a családi, társadalmi háttér nem támogató a nők közéleti szerepvállalása szempontjából, pozitív intézkedések nélkül a nők arányának növekedése a Magyar Országgyűlésben a közeljövőben nem várható. A külföldi kvótaszabályozások tapasztalatainak a hazai helyzettel való összevetése alapján rövid távon a pártlistákra vonatkozó, törvényi alapon szabályozott kvótarendszer jelenthet megoldást. A kvóta bevezetése – amellett hogy rövid távon a nők arányának növekedését eredményezi – hosszabb távon női esélyegyenlőség elfogadásának irányába formálja a politikai és társadalmi közvéleményt. A női képviselők parlamenti tevékenységében megmutatkozó preferenciák azt engedik feltételezni, hogy politikai hatásuk növekedése mindenekelőtt a női társadalmat legközvetlenebbül érintő területeken idézhet elő változást.","abstract_html":"A nők politikai részvételével foglalkozó szakirodalomban és nemzetközi politikai szándéknyilatkozatokban egyre inkább elterjedt az a felismerés, hogy a nők döntéshozatalban való arányos részvétele nem csak a női egyenjogúság mércéje, hanem annak egyik fő garanciája is. A Magyar Országgyűlésben a női képviselők aránya ugyanakkor tartósan alacsony, 10 % körül mozog, amivel egyre hátrébb kerülünk az országok rangsorában. A nők parlamenti részarányát tekintve nem egyszerűen egyes országoktól maradunk el, hanem legfőképpen egy egyre szélesebb körben elismert és gyakorolt demokratizálási iránytól. A dolgozat a női képviselők mandátumszerzésének körülményeit, szocio- demográfiai jellemzőit, valamint parlamenti tevékenységét vizsgálva keres választ az alacsony arány okaira, következményeire és a megoldás lehetséges módjára. A dolgozat alapjául szolgáló kutatás fő irányai a deskriptív (leíró) és a szubsztantív (tartalmi) képviselet szempontrendszere alapján kerültek megfogalmazásra. A deskriptív képviselet szempontjából elemzésre került a pártok jelöltállítási gyakorlata az 1990 óta lezajlott választások során, az összes parlamenti mandátumot szerzett képviselő szocio- demográfiai jellemzői, a parlament vezető testületeiben nők által betöltött pozíciók, valamint a parlamenti aktivitás egyes mutatói. A szubsztantív képviselet szempontjából a dolgozat arra keresi a választ, hogy a képviselő neme miként befolyásolja politikai döntéseit és hogy az alacsony létszám mellett van-e lehetőség a sajátos szempontok megjelenítésére. Az elemzés alapjául az 1998-2002-es ciklus interpellációinak tartalomelemzése, az interpellációk és törvényjavaslatok tárgyalása során elhangzott felszólalások tematikájának elemzése, valamint két esettanulmány szolgált. Az esettanulmányok keretében áttekintésre kerül a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2001-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat, valamint „A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról” és a T/3066 számú, az „Egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében” című 2007-ben tárgyalt képviselői önálló indítványok (ún. ’kvótatörvények’) parlamenti vitájának valamennyi szakasza: a bizottsági és a plenáris vitában elhangzott felszólalások, a benyújtott módosító indítványok, valamint a szavazói viselkedés. A dolgozat vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a Magyar Országgyűlés női képviselőinek tevékenységét a törvényalkotásban való aktív és professzionális részvétel, valamint a parlamenti testületek kulcspozícióiban való megjelenés jellemzi. A parlament eljárási rendjére, a viták hangnemére, valamint a törvényalkotás tematikájára és szempontjaira gyakorolt hatás realizáláshoz a jelenlegi női arány nem elegendő. A női ügyek következetes képviseletéhez és érvényre juttatásához, a politikai folyamatokra gyakorlat tényleges hatáshoz a nők arányának a ’kritikus tömeg’ körülivé növekedésére van szükség. A nők képviselővé válásának vizsgálatakor tett megállapítások ugyanakkor azt mutatják, hogy sem a pártok, sem a családi, társadalmi háttér nem támogató a nők közéleti szerepvállalása szempontjából, pozitív intézkedések nélkül a nők arányának növekedése a Magyar Országgyűlésben a közeljövőben nem várható. A külföldi kvótaszabályozások tapasztalatainak a hazai helyzettel való összevetése alapján rövid távon a pártlistákra vonatkozó, törvényi alapon szabályozott kvótarendszer jelenthet megoldást. A kvóta bevezetése – amellett hogy rövid távon a nők arányának növekedését eredményezi – hosszabb távon női esélyegyenlőség elfogadásának irányába formálja a politikai és társadalmi közvéleményt. A női képviselők parlamenti tevékenységében megmutatkozó preferenciák azt engedik feltételezni, hogy politikai hatásuk növekedése mindenekelőtt a női társadalmat legközvetlenebbül érintő területeken idézhet elő változást.","abstract_has_math":false,"creators":["Barlanginé Kelemen, Ida"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2009,"date_issued":"2009-03","date_published":"2009-03","updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z","subjects":["Politikatudomány","Szociológia"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Barlanginé Kelemen, Ida"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2009-03-05"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2009-03"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Politikatudományi Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Politikatudomány","Szociológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/1/kelemen_ida.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/2/kelemen_ida_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/3/kelemen_ida_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/4/kelemen_ida_ism.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A nők politikai részvételével foglalkozó szakirodalomban és nemzetközi politikai szándéknyilatkozatokban egyre inkább elterjedt az a felismerés, hogy a nők döntéshozatalban való arányos részvétele nem csak a női egyenjogúság mércéje, hanem annak egyik fő garanciája is. A Magyar Országgyűlésben a női képviselők aránya ugyanakkor tartósan alacsony, 10 % körül mozog, amivel egyre hátrébb kerülünk az országok rangsorában. A nők parlamenti részarányát tekintve nem egyszerűen egyes országoktól maradunk el, hanem legfőképpen egy egyre szélesebb körben elismert és gyakorolt demokratizálási iránytól. A dolgozat a női képviselők mandátumszerzésének körülményeit, szocio- demográfiai jellemzőit, valamint parlamenti tevékenységét vizsgálva keres választ az alacsony arány okaira, következményeire és a megoldás lehetséges módjára. A dolgozat alapjául szolgáló kutatás fő irányai a deskriptív (leíró) és a szubsztantív (tartalmi) képviselet szempontrendszere alapján kerültek megfogalmazásra. A deskriptív képviselet szempontjából elemzésre került a pártok jelöltállítási gyakorlata az 1990 óta lezajlott választások során, az összes parlamenti mandátumot szerzett képviselő szocio- demográfiai jellemzői, a parlament vezető testületeiben nők által betöltött pozíciók, valamint a parlamenti aktivitás egyes mutatói. A szubsztantív képviselet szempontjából a dolgozat arra keresi a választ, hogy a képviselő neme miként befolyásolja politikai döntéseit és hogy az alacsony létszám mellett van-e lehetőség a sajátos szempontok megjelenítésére. Az elemzés alapjául az 1998-2002-es ciklus interpellációinak tartalomelemzése, az interpellációk és törvényjavaslatok tárgyalása során elhangzott felszólalások tematikájának elemzése, valamint két esettanulmány szolgált. Az esettanulmányok keretében áttekintésre kerül a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2001-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat, valamint „A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról” és a T/3066 számú, az „Egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében” című 2007-ben tárgyalt képviselői önálló indítványok (ún. ’kvótatörvények’) parlamenti vitájának valamennyi szakasza: a bizottsági és a plenáris vitában elhangzott felszólalások, a benyújtott módosító indítványok, valamint a szavazói viselkedés. A dolgozat vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a Magyar Országgyűlés női képviselőinek tevékenységét a törvényalkotásban való aktív és professzionális részvétel, valamint a parlamenti testületek kulcspozícióiban való megjelenés jellemzi. A parlament eljárási rendjére, a viták hangnemére, valamint a törvényalkotás tematikájára és szempontjaira gyakorolt hatás realizáláshoz a jelenlegi női arány nem elegendő. A női ügyek következetes képviseletéhez és érvényre juttatásához, a politikai folyamatokra gyakorlat tényleges hatáshoz a nők arányának a ’kritikus tömeg’ körülivé növekedésére van szükség. A nők képviselővé válásának vizsgálatakor tett megállapítások ugyanakkor azt mutatják, hogy sem a pártok, sem a családi, társadalmi háttér nem támogató a nők közéleti szerepvállalása szempontjából, pozitív intézkedések nélkül a nők arányának növekedése a Magyar Országgyűlésben a közeljövőben nem várható. A külföldi kvótaszabályozások tapasztalatainak a hazai helyzettel való összevetése alapján rövid távon a pártlistákra vonatkozó, törvényi alapon szabályozott kvótarendszer jelenthet megoldást. A kvóta bevezetése – amellett hogy rövid távon a nők arányának növekedését eredményezi – hosszabb távon női esélyegyenlőség elfogadásának irányába formálja a politikai és társadalmi közvéleményt. A női képviselők parlamenti tevékenységében megmutatkozó preferenciák azt engedik feltételezni, hogy politikai hatásuk növekedése mindenekelőtt a női társadalmat legközvetlenebbül érintő területeken idézhet elő változást."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Női képviselők - Női képviselet? = Women MP's women's representation"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Barlanginé Kelemen, Ida"],"dc:date":["2009-03-05"],"dc:date.issued":["2009-03"],"dc:description.abstract":["A nők politikai részvételével foglalkozó szakirodalomban és nemzetközi politikai szándéknyilatkozatokban egyre inkább elterjedt az a felismerés, hogy a nők döntéshozatalban való arányos részvétele nem csak a női egyenjogúság mércéje, hanem annak egyik fő garanciája is. A Magyar Országgyűlésben a női képviselők aránya ugyanakkor tartósan alacsony, 10 % körül mozog, amivel egyre hátrébb kerülünk az országok rangsorában. A nők parlamenti részarányát tekintve nem egyszerűen egyes országoktól maradunk el, hanem legfőképpen egy egyre szélesebb körben elismert és gyakorolt demokratizálási iránytól. A dolgozat a női képviselők mandátumszerzésének körülményeit, szocio- demográfiai jellemzőit, valamint parlamenti tevékenységét vizsgálva keres választ az alacsony arány okaira, következményeire és a megoldás lehetséges módjára. A dolgozat alapjául szolgáló kutatás fő irányai a deskriptív (leíró) és a szubsztantív (tartalmi) képviselet szempontrendszere alapján kerültek megfogalmazásra. A deskriptív képviselet szempontjából elemzésre került a pártok jelöltállítási gyakorlata az 1990 óta lezajlott választások során, az összes parlamenti mandátumot szerzett képviselő szocio- demográfiai jellemzői, a parlament vezető testületeiben nők által betöltött pozíciók, valamint a parlamenti aktivitás egyes mutatói. A szubsztantív képviselet szempontjából a dolgozat arra keresi a választ, hogy a képviselő neme miként befolyásolja politikai döntéseit és hogy az alacsony létszám mellett van-e lehetőség a sajátos szempontok megjelenítésére. Az elemzés alapjául az 1998-2002-es ciklus interpellációinak tartalomelemzése, az interpellációk és törvényjavaslatok tárgyalása során elhangzott felszólalások tematikájának elemzése, valamint két esettanulmány szolgált. Az esettanulmányok keretében áttekintésre kerül a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2001-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat, valamint „A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról” és a T/3066 számú, az „Egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében” című 2007-ben tárgyalt képviselői önálló indítványok (ún. ’kvótatörvények’) parlamenti vitájának valamennyi szakasza: a bizottsági és a plenáris vitában elhangzott felszólalások, a benyújtott módosító indítványok, valamint a szavazói viselkedés. A dolgozat vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a Magyar Országgyűlés női képviselőinek tevékenységét a törvényalkotásban való aktív és professzionális részvétel, valamint a parlamenti testületek kulcspozícióiban való megjelenés jellemzi. A parlament eljárási rendjére, a viták hangnemére, valamint a törvényalkotás tematikájára és szempontjaira gyakorolt hatás realizáláshoz a jelenlegi női arány nem elegendő. A női ügyek következetes képviseletéhez és érvényre juttatásához, a politikai folyamatokra gyakorlat tényleges hatáshoz a nők arányának a ’kritikus tömeg’ körülivé növekedésére van szükség. A nők képviselővé válásának vizsgálatakor tett megállapítások ugyanakkor azt mutatják, hogy sem a pártok, sem a családi, társadalmi háttér nem támogató a nők közéleti szerepvállalása szempontjából, pozitív intézkedések nélkül a nők arányának növekedése a Magyar Országgyűlésben a közeljövőben nem várható. A külföldi kvótaszabályozások tapasztalatainak a hazai helyzettel való összevetése alapján rövid távon a pártlistákra vonatkozó, törvényi alapon szabályozott kvótarendszer jelenthet megoldást. A kvóta bevezetése – amellett hogy rövid távon a nők arányának növekedését eredményezi – hosszabb távon női esélyegyenlőség elfogadásának irányába formálja a politikai és társadalmi közvéleményt. A női képviselők parlamenti tevékenységében megmutatkozó preferenciák azt engedik feltételezni, hogy politikai hatásuk növekedése mindenekelőtt a női társadalmat legközvetlenebbül érintő területeken idézhet elő változást."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/1/kelemen_ida.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/2/kelemen_ida_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/3/kelemen_ida_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/4/kelemen_ida_ism.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Politikatudományi Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/349/"],"dc:subject":["Politikatudomány","Szociológia"],"dc:title":["Női képviselők - Női képviselet? = Women MP's women's representation"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z"}