{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:345"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:345","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Latin-Amerika és Kína: a kapcsolatok új rendszere? = Latin America and China: New System of Relations?","abstract":"Latin-Amerika függetlenséget követő gazdaságtörténete be nem teljesült remények sorozata. Az elmúlt közel kétszáz évben a térség államai nem voltak képesek kitörni a „fejlődő” kategóriából – a XX. század minden magyarázó elmélete (strukturalista, dependencia iskola, desarrollismo) és megoldást kínáló modellje (importhelyettesítő iparosítás, neoliberális gazdaságpolitika) ellenére sem. Latin-Amerika máig a világgazdaságot domináló ún. „triádon” (Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán) kívül helyezkedik el, az abban részt vevő térségekbe és országokba kapaszkodva küzd a politikai és gazdasági marginalizáció ellen. A nyolcvanas évek adósságválságát követően a térség államai ismét a kifelé fordulás, a világgazdasági integráció útján kísérlik meg a gazdasági előrelépést. Mindez alapvető prioritássá teszi Latin-Amerika számára a világgazdasági pólusokhoz, szereplőkhöz – mint exporttermékeinek potenciális felvevőpiacához és lehetséges tőkebefektetőkhöz – fűződő viszonyt. Az elmúlt évszázadokban a világpolitikai és -gazdasági realitásoknak megfelelően Latin-Amerika országai külpolitikai és külgazdasági kapcsolataikban alapvetően az Egyesült Államokra és Európára fókuszáltak. Az ezredforduló környékén azonban a világgazdaság fejlődésének súlypontja az ázsiai és csendes-óceáni térségre tevődött át, mely régióban Kína szerepe egyre meghatározóbb. Ma már közhelynek számít, hogy Kína a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, elfogadott tény, hogy az ország potenciális gazdasági nagyhatalom. Ennek következtében mind meghatározóbb szerepet játszik Kelet-Ázsia gazdasági fejlődésében és integrációjában, érezhetően befolyásolja a világgazdaságnak nemcsak mutatóit, de súlypontjait is. Széles körű szakirodalom foglalkozik Kínának az ázsiai régióban elfoglalt helyével, regionális szerepvállalásával, Japánnal való versengésével, illetve az Egyesült Államokhoz és Európához fűződő viszonyával; ezek lehetőségeivel és korlátaival. Kevés szó esik azonban Kína és Latin-Amerika kapcsolatrendszeréről, amely – mindezekkel párhuzamosan, ugyanakkor összefüggésben – szintén fejlődik, egyre komplexebbé és több dimenziójúvá válik. Az értekezés Latin-Amerika és Kína kapcsolatrendszerét, valamint annak Latin-Amerika külkapcsolati rendszerére való hatásait vizsgálja. A kínai–latin-amerikai gazdasági és diplomáciai kapcsolatok több évtizedes múltra tekintenek vissza, de a hidegháború végével, a bipoláris világrend felbomlásával új lehetőségek nyíltak Latin-Amerika és Kína viszonyrendszerében. Ezek a lehetőségek tovább tágultak az ezredfordulót követően, az elmúlt években korábban nem tapasztalt dinamizmust nyertek a rendkívüli gazdasági fejlődést mutató ázsiai ország és az egyes latin-amerikai országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok. Az értekezésben arra keresem a választ, Latin-Amerika hogyan kerül a kínai kapcsolaton keresztül új nemzetközi erőtérbe, mennyiben rendeződik át helyzete a nemzetközi kapcsolatokban és a világgazdaság rendszerében. Az értekezés célja annak bemutatása, hogyan befolyásolja Kína megjelenése Latin-Amerika intra- és interregionális kapcsolatrendszerét, hagyományos partnereihez, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió, fűződő viszonyát, hogyan újítja meg a latin-amerikai térség és Ázsia kapcsolatait, milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt a Kínához való közeledés. S arra is, hogy az új szereplő felbukkanása, egyre erősebb jelenléte hogyan hat az egyes latin-amerikai alrégiókra, országcsoportokra, merre viszi azok – már jelenleg is elszakított – fejlődési pályáját. A dolgozat a 2000–2008-as periódusra fókuszálva három – regionális, szubregionális és állami – szinten mutatja be a kínai–latin-amerikai kapcsolatok alakulását, ezeket „egymásra csúsztatva” kaphatjuk ugyanis – a lehető legteljesebb képet – a két térség viszonyáról.","abstract_html":"Latin-Amerika függetlenséget követő gazdaságtörténete be nem teljesült remények sorozata. Az elmúlt közel kétszáz évben a térség államai nem voltak képesek kitörni a „fejlődő” kategóriából – a XX. század minden magyarázó elmélete (strukturalista, dependencia iskola, desarrollismo) és megoldást kínáló modellje (importhelyettesítő iparosítás, neoliberális gazdaságpolitika) ellenére sem. Latin-Amerika máig a világgazdaságot domináló ún. „triádon” (Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán) kívül helyezkedik el, az abban részt vevő térségekbe és országokba kapaszkodva küzd a politikai és gazdasági marginalizáció ellen. A nyolcvanas évek adósságválságát követően a térség államai ismét a kifelé fordulás, a világgazdasági integráció útján kísérlik meg a gazdasági előrelépést. Mindez alapvető prioritássá teszi Latin-Amerika számára a világgazdasági pólusokhoz, szereplőkhöz – mint exporttermékeinek potenciális felvevőpiacához és lehetséges tőkebefektetőkhöz – fűződő viszonyt. Az elmúlt évszázadokban a világpolitikai és -gazdasági realitásoknak megfelelően Latin-Amerika országai külpolitikai és külgazdasági kapcsolataikban alapvetően az Egyesült Államokra és Európára fókuszáltak. Az ezredforduló környékén azonban a világgazdaság fejlődésének súlypontja az ázsiai és csendes-óceáni térségre tevődött át, mely régióban Kína szerepe egyre meghatározóbb. Ma már közhelynek számít, hogy Kína a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, elfogadott tény, hogy az ország potenciális gazdasági nagyhatalom. Ennek következtében mind meghatározóbb szerepet játszik Kelet-Ázsia gazdasági fejlődésében és integrációjában, érezhetően befolyásolja a világgazdaságnak nemcsak mutatóit, de súlypontjait is. Széles körű szakirodalom foglalkozik Kínának az ázsiai régióban elfoglalt helyével, regionális szerepvállalásával, Japánnal való versengésével, illetve az Egyesült Államokhoz és Európához fűződő viszonyával; ezek lehetőségeivel és korlátaival. Kevés szó esik azonban Kína és Latin-Amerika kapcsolatrendszeréről, amely – mindezekkel párhuzamosan, ugyanakkor összefüggésben – szintén fejlődik, egyre komplexebbé és több dimenziójúvá válik. Az értekezés Latin-Amerika és Kína kapcsolatrendszerét, valamint annak Latin-Amerika külkapcsolati rendszerére való hatásait vizsgálja. A kínai–latin-amerikai gazdasági és diplomáciai kapcsolatok több évtizedes múltra tekintenek vissza, de a hidegháború végével, a bipoláris világrend felbomlásával új lehetőségek nyíltak Latin-Amerika és Kína viszonyrendszerében. Ezek a lehetőségek tovább tágultak az ezredfordulót követően, az elmúlt években korábban nem tapasztalt dinamizmust nyertek a rendkívüli gazdasági fejlődést mutató ázsiai ország és az egyes latin-amerikai országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok. Az értekezésben arra keresem a választ, Latin-Amerika hogyan kerül a kínai kapcsolaton keresztül új nemzetközi erőtérbe, mennyiben rendeződik át helyzete a nemzetközi kapcsolatokban és a világgazdaság rendszerében. Az értekezés célja annak bemutatása, hogyan befolyásolja Kína megjelenése Latin-Amerika intra- és interregionális kapcsolatrendszerét, hagyományos partnereihez, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió, fűződő viszonyát, hogyan újítja meg a latin-amerikai térség és Ázsia kapcsolatait, milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt a Kínához való közeledés. S arra is, hogy az új szereplő felbukkanása, egyre erősebb jelenléte hogyan hat az egyes latin-amerikai alrégiókra, országcsoportokra, merre viszi azok – már jelenleg is elszakított – fejlődési pályáját. A dolgozat a 2000–2008-as periódusra fókuszálva három – regionális, szubregionális és állami – szinten mutatja be a kínai–latin-amerikai kapcsolatok alakulását, ezeket „egymásra csúsztatva” kaphatjuk ugyanis – a lehető legteljesebb képet – a két térség viszonyáról.","abstract_has_math":false,"creators":["Lehoczki, Bernadett"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2009,"date_issued":"2009","date_published":"2009","updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z","subjects":["Nemzetközi kapcsolatok"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Lehoczki, Bernadett"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2009"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2009"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Nemzetközi kapcsolatok"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/1/lehoczki_bernadett.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/2/lehoczki_bernadett_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/3/lehoczki_bernadett_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Latin-Amerika függetlenséget követő gazdaságtörténete be nem teljesült remények sorozata. Az elmúlt közel kétszáz évben a térség államai nem voltak képesek kitörni a „fejlődő” kategóriából – a XX. század minden magyarázó elmélete (strukturalista, dependencia iskola, desarrollismo) és megoldást kínáló modellje (importhelyettesítő iparosítás, neoliberális gazdaságpolitika) ellenére sem. Latin-Amerika máig a világgazdaságot domináló ún. „triádon” (Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán) kívül helyezkedik el, az abban részt vevő térségekbe és országokba kapaszkodva küzd a politikai és gazdasági marginalizáció ellen. A nyolcvanas évek adósságválságát követően a térség államai ismét a kifelé fordulás, a világgazdasági integráció útján kísérlik meg a gazdasági előrelépést. Mindez alapvető prioritássá teszi Latin-Amerika számára a világgazdasági pólusokhoz, szereplőkhöz – mint exporttermékeinek potenciális felvevőpiacához és lehetséges tőkebefektetőkhöz – fűződő viszonyt. Az elmúlt évszázadokban a világpolitikai és -gazdasági realitásoknak megfelelően Latin-Amerika országai külpolitikai és külgazdasági kapcsolataikban alapvetően az Egyesült Államokra és Európára fókuszáltak. Az ezredforduló környékén azonban a világgazdaság fejlődésének súlypontja az ázsiai és csendes-óceáni térségre tevődött át, mely régióban Kína szerepe egyre meghatározóbb. Ma már közhelynek számít, hogy Kína a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, elfogadott tény, hogy az ország potenciális gazdasági nagyhatalom. Ennek következtében mind meghatározóbb szerepet játszik Kelet-Ázsia gazdasági fejlődésében és integrációjában, érezhetően befolyásolja a világgazdaságnak nemcsak mutatóit, de súlypontjait is. Széles körű szakirodalom foglalkozik Kínának az ázsiai régióban elfoglalt helyével, regionális szerepvállalásával, Japánnal való versengésével, illetve az Egyesült Államokhoz és Európához fűződő viszonyával; ezek lehetőségeivel és korlátaival. Kevés szó esik azonban Kína és Latin-Amerika kapcsolatrendszeréről, amely – mindezekkel párhuzamosan, ugyanakkor összefüggésben – szintén fejlődik, egyre komplexebbé és több dimenziójúvá válik. Az értekezés Latin-Amerika és Kína kapcsolatrendszerét, valamint annak Latin-Amerika külkapcsolati rendszerére való hatásait vizsgálja. A kínai–latin-amerikai gazdasági és diplomáciai kapcsolatok több évtizedes múltra tekintenek vissza, de a hidegháború végével, a bipoláris világrend felbomlásával új lehetőségek nyíltak Latin-Amerika és Kína viszonyrendszerében. Ezek a lehetőségek tovább tágultak az ezredfordulót követően, az elmúlt években korábban nem tapasztalt dinamizmust nyertek a rendkívüli gazdasági fejlődést mutató ázsiai ország és az egyes latin-amerikai országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok. Az értekezésben arra keresem a választ, Latin-Amerika hogyan kerül a kínai kapcsolaton keresztül új nemzetközi erőtérbe, mennyiben rendeződik át helyzete a nemzetközi kapcsolatokban és a világgazdaság rendszerében. Az értekezés célja annak bemutatása, hogyan befolyásolja Kína megjelenése Latin-Amerika intra- és interregionális kapcsolatrendszerét, hagyományos partnereihez, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió, fűződő viszonyát, hogyan újítja meg a latin-amerikai térség és Ázsia kapcsolatait, milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt a Kínához való közeledés. S arra is, hogy az új szereplő felbukkanása, egyre erősebb jelenléte hogyan hat az egyes latin-amerikai alrégiókra, országcsoportokra, merre viszi azok – már jelenleg is elszakított – fejlődési pályáját. A dolgozat a 2000–2008-as periódusra fókuszálva három – regionális, szubregionális és állami – szinten mutatja be a kínai–latin-amerikai kapcsolatok alakulását, ezeket „egymásra csúsztatva” kaphatjuk ugyanis – a lehető legteljesebb képet – a két térség viszonyáról."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Latin-Amerika és Kína: a kapcsolatok új rendszere? = Latin America and China: New System of Relations?"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Lehoczki, Bernadett"],"dc:date":["2009"],"dc:date.issued":["2009"],"dc:description.abstract":["Latin-Amerika függetlenséget követő gazdaságtörténete be nem teljesült remények sorozata. Az elmúlt közel kétszáz évben a térség államai nem voltak képesek kitörni a „fejlődő” kategóriából – a XX. század minden magyarázó elmélete (strukturalista, dependencia iskola, desarrollismo) és megoldást kínáló modellje (importhelyettesítő iparosítás, neoliberális gazdaságpolitika) ellenére sem. Latin-Amerika máig a világgazdaságot domináló ún. „triádon” (Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán) kívül helyezkedik el, az abban részt vevő térségekbe és országokba kapaszkodva küzd a politikai és gazdasági marginalizáció ellen. A nyolcvanas évek adósságválságát követően a térség államai ismét a kifelé fordulás, a világgazdasági integráció útján kísérlik meg a gazdasági előrelépést. Mindez alapvető prioritássá teszi Latin-Amerika számára a világgazdasági pólusokhoz, szereplőkhöz – mint exporttermékeinek potenciális felvevőpiacához és lehetséges tőkebefektetőkhöz – fűződő viszonyt. Az elmúlt évszázadokban a világpolitikai és -gazdasági realitásoknak megfelelően Latin-Amerika országai külpolitikai és külgazdasági kapcsolataikban alapvetően az Egyesült Államokra és Európára fókuszáltak. Az ezredforduló környékén azonban a világgazdaság fejlődésének súlypontja az ázsiai és csendes-óceáni térségre tevődött át, mely régióban Kína szerepe egyre meghatározóbb. Ma már közhelynek számít, hogy Kína a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, elfogadott tény, hogy az ország potenciális gazdasági nagyhatalom. Ennek következtében mind meghatározóbb szerepet játszik Kelet-Ázsia gazdasági fejlődésében és integrációjában, érezhetően befolyásolja a világgazdaságnak nemcsak mutatóit, de súlypontjait is. Széles körű szakirodalom foglalkozik Kínának az ázsiai régióban elfoglalt helyével, regionális szerepvállalásával, Japánnal való versengésével, illetve az Egyesült Államokhoz és Európához fűződő viszonyával; ezek lehetőségeivel és korlátaival. Kevés szó esik azonban Kína és Latin-Amerika kapcsolatrendszeréről, amely – mindezekkel párhuzamosan, ugyanakkor összefüggésben – szintén fejlődik, egyre komplexebbé és több dimenziójúvá válik. Az értekezés Latin-Amerika és Kína kapcsolatrendszerét, valamint annak Latin-Amerika külkapcsolati rendszerére való hatásait vizsgálja. A kínai–latin-amerikai gazdasági és diplomáciai kapcsolatok több évtizedes múltra tekintenek vissza, de a hidegháború végével, a bipoláris világrend felbomlásával új lehetőségek nyíltak Latin-Amerika és Kína viszonyrendszerében. Ezek a lehetőségek tovább tágultak az ezredfordulót követően, az elmúlt években korábban nem tapasztalt dinamizmust nyertek a rendkívüli gazdasági fejlődést mutató ázsiai ország és az egyes latin-amerikai országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok. Az értekezésben arra keresem a választ, Latin-Amerika hogyan kerül a kínai kapcsolaton keresztül új nemzetközi erőtérbe, mennyiben rendeződik át helyzete a nemzetközi kapcsolatokban és a világgazdaság rendszerében. Az értekezés célja annak bemutatása, hogyan befolyásolja Kína megjelenése Latin-Amerika intra- és interregionális kapcsolatrendszerét, hagyományos partnereihez, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió, fűződő viszonyát, hogyan újítja meg a latin-amerikai térség és Ázsia kapcsolatait, milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt a Kínához való közeledés. S arra is, hogy az új szereplő felbukkanása, egyre erősebb jelenléte hogyan hat az egyes latin-amerikai alrégiókra, országcsoportokra, merre viszi azok – már jelenleg is elszakított – fejlődési pályáját. A dolgozat a 2000–2008-as periódusra fókuszálva három – regionális, szubregionális és állami – szinten mutatja be a kínai–latin-amerikai kapcsolatok alakulását, ezeket „egymásra csúsztatva” kaphatjuk ugyanis – a lehető legteljesebb képet – a két térség viszonyáról."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/1/lehoczki_bernadett.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/2/lehoczki_bernadett_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/3/lehoczki_bernadett_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/345/"],"dc:subject":["Nemzetközi kapcsolatok"],"dc:title":["Latin-Amerika és Kína: a kapcsolatok új rendszere? = Latin America and China: New System of Relations?"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:20Z"}