{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1304"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1304","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Az eurózóna másságretorikája — Az Európai Központi Bank és a német média hierarchikus Európa-képe az euróválságban","abstract":"Disszertációmban az eurocentrizmus univerzalizmusa és az európai másság szabálya (Böröcz, 2006) segítségével vizsgáltam az eurózóna hierarchikus Európa-képét az eurózóna jegybankjának, az Európai Központi Banknak az elnöki kommunikációja valamint a regionális hegemón hatalommal bíró Németország két jelentős sajtóterméke, a Bild és a Spiegel online fellelhető cikkei alapján. A tagországok az integrációval kapcsolatos feszültségekre, az egyenlőtlenségekre, az aszimmetrikus többletérték-áramlásra és az etnikai jellegű feszültségekre alapvetően kulturális, „civilizációs” és rassz-jellegű válaszokat adtak, így megközelítésük egyaránt hibás és kirekesztő. A relatív hatalmi viszonyok és a hatalmi aszimmetria hasonlóságot mutat Nyugat-Európa koloniális diskurzusával, azzal a különbséggel, hogy itt a „mi” és „ők” kategória nem az „első” világ és a „harmadik” világ diskurzusában történik, hanem Európa „nyugati” felében. Az empirikus kutatásban bemutattam, hogy milyen hierarchikus- és másságképzési mozzanatokat lehet felfedezni egy konfliktus, a válság idején tapasztalt monetárispolitikai-ideológiai vita keretrendszerében. Ezek alapján olyan hierarchikus-kép és belső másságképzési módozatok mutatkoznak meg, amelyek leképezik a nyugat-európai („centrum”, „gazdag”) országok világban elfoglalt diszkurzív terét. E vizsgálat a belső viszonyokról igyekszik megállapításokat tenni, amely – összevetve a rendelkezésre álló poszt-és dekoloniális szakirodalom legfontosabb szerzőivel – érzékletes hasonlóságokat mutat az Európai Unió külső viszonyaival. A kutatás első felében arra kerestem a választ, hogy milyen beszédmód jellemezte a Bild és a Spiegel az Európai Központi Bank elnökével, Mario Draghival kapcsolatos cikkeit. Először a német sajtó önreprezentációját vizsgálva arra mutattam rá, hogy a sajtó a németeket a többi tagállam viszonyában úgy ábrázolja, hogy végletekig leszűkíti az „igazi” európai fogalmát Németországra. A többi tagállamhoz képest a németeket ábrázolja az európai másság szabálya alapján az egyedüli jó, tisztességes és megbízható társadalomnak. Draghi normatív Európa-képének konstrukciójához képest – amely szerint főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen Európai Uniót kellene létrehozni, és mi lenne a feladata az egyes tagországoknak, hogy ezt elérjék –, a német sajtó konkrét ábrázolását nyújtja mind a német társadalomnak, mind a német társadalmon kívülieknek. Ezáltal dekonstruálja a Draghi-féle Európát, lényegében aláássa az EKB-elnök utópikus-vizionális beszédmódját. A saját társadalom hierarchia csúcsára emelésével és felsőbbrendűségének kifejezésével a hierarchia alsóbb részére száműzi az olasz Draghit és a problémás országokat. A határ mint társadalmi tény fogalmával mutatom be, hogy a német sajtó hogyan alkalmazza a feltételes társadalmi kizárás és beengedés mechanizmusát a nem német társadalommal szemben. Bemutatom, hogy a német sajtó azáltal, hogy teljesen leszűkíti Európa-fogalmát, és kizárja azokat a társadalmakat, amelyek nem a neki tetsző módon élnek, vagyis azokat, amelyek az általa kívánatosnak tartott identitás- és kulturális kritériumok szerint nem elég jók. Míg Draghi hozzájárul ahhoz az „Európa”-konstrukcióhoz, amely az EU bürokratikus, de egyben romantikus „egység a sokféleségben” elvét követi, addig a német sajtó ezt a képet lebontva saját társadalmát a jóság nevében kiemeli ebből az egységből. Mindkét fél valósághamisítást végez: Draghi az eurocentrizmus univerzalizmusát követve lebontja az EU-történetből a gyarmatosítás hagyatékát és jelenkori „külső kitettségű” konfliktusait (a béke hordozójaként tekintve „Európára”), miközben kizárja Európából Európa egy részét. A német sajtó pedig az európai másság szabálya szerint önmagát mint a jó megtestesülését látva zár ki ebből a körből mindenki mást, így dekonstruálva az eurocentrikus Európa-képet és sajátítva ki az idealizált Európa-fogalmat.","abstract_html":"Disszertációmban az eurocentrizmus univerzalizmusa és az európai másság szabálya (Böröcz, 2006) segítségével vizsgáltam az eurózóna hierarchikus Európa-képét az eurózóna jegybankjának, az Európai Központi Banknak az elnöki kommunikációja valamint a regionális hegemón hatalommal bíró Németország két jelentős sajtóterméke, a Bild és a Spiegel online fellelhető cikkei alapján. A tagországok az integrációval kapcsolatos feszültségekre, az egyenlőtlenségekre, az aszimmetrikus többletérték-áramlásra és az etnikai jellegű feszültségekre alapvetően kulturális, „civilizációs” és rassz-jellegű válaszokat adtak, így megközelítésük egyaránt hibás és kirekesztő. A relatív hatalmi viszonyok és a hatalmi aszimmetria hasonlóságot mutat Nyugat-Európa koloniális diskurzusával, azzal a különbséggel, hogy itt a „mi” és „ők” kategória nem az „első” világ és a „harmadik” világ diskurzusában történik, hanem Európa „nyugati” felében. Az empirikus kutatásban bemutattam, hogy milyen hierarchikus- és másságképzési mozzanatokat lehet felfedezni egy konfliktus, a válság idején tapasztalt monetárispolitikai-ideológiai vita keretrendszerében. Ezek alapján olyan hierarchikus-kép és belső másságképzési módozatok mutatkoznak meg, amelyek leképezik a nyugat-európai („centrum”, „gazdag”) országok világban elfoglalt diszkurzív terét. E vizsgálat a belső viszonyokról igyekszik megállapításokat tenni, amely – összevetve a rendelkezésre álló poszt-és dekoloniális szakirodalom legfontosabb szerzőivel – érzékletes hasonlóságokat mutat az Európai Unió külső viszonyaival. A kutatás első felében arra kerestem a választ, hogy milyen beszédmód jellemezte a Bild és a Spiegel az Európai Központi Bank elnökével, Mario Draghival kapcsolatos cikkeit. Először a német sajtó önreprezentációját vizsgálva arra mutattam rá, hogy a sajtó a németeket a többi tagállam viszonyában úgy ábrázolja, hogy végletekig leszűkíti az „igazi” európai fogalmát Németországra. A többi tagállamhoz képest a németeket ábrázolja az európai másság szabálya alapján az egyedüli jó, tisztességes és megbízható társadalomnak. Draghi normatív Európa-képének konstrukciójához képest – amely szerint főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen Európai Uniót kellene létrehozni, és mi lenne a feladata az egyes tagországoknak, hogy ezt elérjék –, a német sajtó konkrét ábrázolását nyújtja mind a német társadalomnak, mind a német társadalmon kívülieknek. Ezáltal dekonstruálja a Draghi-féle Európát, lényegében aláássa az EKB-elnök utópikus-vizionális beszédmódját. A saját társadalom hierarchia csúcsára emelésével és felsőbbrendűségének kifejezésével a hierarchia alsóbb részére száműzi az olasz Draghit és a problémás országokat. A határ mint társadalmi tény fogalmával mutatom be, hogy a német sajtó hogyan alkalmazza a feltételes társadalmi kizárás és beengedés mechanizmusát a nem német társadalommal szemben. Bemutatom, hogy a német sajtó azáltal, hogy teljesen leszűkíti Európa-fogalmát, és kizárja azokat a társadalmakat, amelyek nem a neki tetsző módon élnek, vagyis azokat, amelyek az általa kívánatosnak tartott identitás- és kulturális kritériumok szerint nem elég jók. Míg Draghi hozzájárul ahhoz az „Európa”-konstrukcióhoz, amely az EU bürokratikus, de egyben romantikus „egység a sokféleségben” elvét követi, addig a német sajtó ezt a képet lebontva saját társadalmát a jóság nevében kiemeli ebből az egységből. Mindkét fél valósághamisítást végez: Draghi az eurocentrizmus univerzalizmusát követve lebontja az EU-történetből a gyarmatosítás hagyatékát és jelenkori „külső kitettségű” konfliktusait (a béke hordozójaként tekintve „Európára”), miközben kizárja Európából Európa egy részét. A német sajtó pedig az európai másság szabálya szerint önmagát mint a jó megtestesülését látva zár ki ebből a körből mindenki mást, így dekonstruálva az eurocentrikus Európa-képet és sajátítva ki az idealizált Európa-fogalmat.","abstract_has_math":false,"creators":["Jele, Ágnes"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2023,"date_issued":"2023-09","date_published":"2023-09","updated_at":"2026-07-24T01:49:44Z","subjects":["Média és kommunikáció"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Jele, Ágnes"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2023-09-07"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2023-09"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Média és kommunikáció"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/1/Jele_Agnes_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/2/Jele_Agnes_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/6/Jele_Agnes_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Disszertációmban az eurocentrizmus univerzalizmusa és az európai másság szabálya (Böröcz, 2006) segítségével vizsgáltam az eurózóna hierarchikus Európa-képét az eurózóna jegybankjának, az Európai Központi Banknak az elnöki kommunikációja valamint a regionális hegemón hatalommal bíró Németország két jelentős sajtóterméke, a Bild és a Spiegel online fellelhető cikkei alapján. A tagországok az integrációval kapcsolatos feszültségekre, az egyenlőtlenségekre, az aszimmetrikus többletérték-áramlásra és az etnikai jellegű feszültségekre alapvetően kulturális, „civilizációs” és rassz-jellegű válaszokat adtak, így megközelítésük egyaránt hibás és kirekesztő. A relatív hatalmi viszonyok és a hatalmi aszimmetria hasonlóságot mutat Nyugat-Európa koloniális diskurzusával, azzal a különbséggel, hogy itt a „mi” és „ők” kategória nem az „első” világ és a „harmadik” világ diskurzusában történik, hanem Európa „nyugati” felében. Az empirikus kutatásban bemutattam, hogy milyen hierarchikus- és másságképzési mozzanatokat lehet felfedezni egy konfliktus, a válság idején tapasztalt monetárispolitikai-ideológiai vita keretrendszerében. Ezek alapján olyan hierarchikus-kép és belső másságképzési módozatok mutatkoznak meg, amelyek leképezik a nyugat-európai („centrum”, „gazdag”) országok világban elfoglalt diszkurzív terét. E vizsgálat a belső viszonyokról igyekszik megállapításokat tenni, amely – összevetve a rendelkezésre álló poszt-és dekoloniális szakirodalom legfontosabb szerzőivel – érzékletes hasonlóságokat mutat az Európai Unió külső viszonyaival. A kutatás első felében arra kerestem a választ, hogy milyen beszédmód jellemezte a Bild és a Spiegel az Európai Központi Bank elnökével, Mario Draghival kapcsolatos cikkeit. Először a német sajtó önreprezentációját vizsgálva arra mutattam rá, hogy a sajtó a németeket a többi tagállam viszonyában úgy ábrázolja, hogy végletekig leszűkíti az „igazi” európai fogalmát Németországra. A többi tagállamhoz képest a németeket ábrázolja az európai másság szabálya alapján az egyedüli jó, tisztességes és megbízható társadalomnak. Draghi normatív Európa-képének konstrukciójához képest – amely szerint főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen Európai Uniót kellene létrehozni, és mi lenne a feladata az egyes tagországoknak, hogy ezt elérjék –, a német sajtó konkrét ábrázolását nyújtja mind a német társadalomnak, mind a német társadalmon kívülieknek. Ezáltal dekonstruálja a Draghi-féle Európát, lényegében aláássa az EKB-elnök utópikus-vizionális beszédmódját. A saját társadalom hierarchia csúcsára emelésével és felsőbbrendűségének kifejezésével a hierarchia alsóbb részére száműzi az olasz Draghit és a problémás országokat. A határ mint társadalmi tény fogalmával mutatom be, hogy a német sajtó hogyan alkalmazza a feltételes társadalmi kizárás és beengedés mechanizmusát a nem német társadalommal szemben. Bemutatom, hogy a német sajtó azáltal, hogy teljesen leszűkíti Európa-fogalmát, és kizárja azokat a társadalmakat, amelyek nem a neki tetsző módon élnek, vagyis azokat, amelyek az általa kívánatosnak tartott identitás- és kulturális kritériumok szerint nem elég jók. Míg Draghi hozzájárul ahhoz az „Európa”-konstrukcióhoz, amely az EU bürokratikus, de egyben romantikus „egység a sokféleségben” elvét követi, addig a német sajtó ezt a képet lebontva saját társadalmát a jóság nevében kiemeli ebből az egységből. Mindkét fél valósághamisítást végez: Draghi az eurocentrizmus univerzalizmusát követve lebontja az EU-történetből a gyarmatosítás hagyatékát és jelenkori „külső kitettségű” konfliktusait (a béke hordozójaként tekintve „Európára”), miközben kizárja Európából Európa egy részét. A német sajtó pedig az európai másság szabálya szerint önmagát mint a jó megtestesülését látva zár ki ebből a körből mindenki mást, így dekonstruálva az eurocentrikus Európa-képet és sajátítva ki az idealizált Európa-fogalmat."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Az eurózóna másságretorikája — Az Európai Központi Bank és a német média hierarchikus Európa-képe az euróválságban"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Jele, Ágnes"],"dc:date":["2023-09-07"],"dc:date.issued":["2023-09"],"dc:description.abstract":["Disszertációmban az eurocentrizmus univerzalizmusa és az európai másság szabálya (Böröcz, 2006) segítségével vizsgáltam az eurózóna hierarchikus Európa-képét az eurózóna jegybankjának, az Európai Központi Banknak az elnöki kommunikációja valamint a regionális hegemón hatalommal bíró Németország két jelentős sajtóterméke, a Bild és a Spiegel online fellelhető cikkei alapján. A tagországok az integrációval kapcsolatos feszültségekre, az egyenlőtlenségekre, az aszimmetrikus többletérték-áramlásra és az etnikai jellegű feszültségekre alapvetően kulturális, „civilizációs” és rassz-jellegű válaszokat adtak, így megközelítésük egyaránt hibás és kirekesztő. A relatív hatalmi viszonyok és a hatalmi aszimmetria hasonlóságot mutat Nyugat-Európa koloniális diskurzusával, azzal a különbséggel, hogy itt a „mi” és „ők” kategória nem az „első” világ és a „harmadik” világ diskurzusában történik, hanem Európa „nyugati” felében. Az empirikus kutatásban bemutattam, hogy milyen hierarchikus- és másságképzési mozzanatokat lehet felfedezni egy konfliktus, a válság idején tapasztalt monetárispolitikai-ideológiai vita keretrendszerében. Ezek alapján olyan hierarchikus-kép és belső másságképzési módozatok mutatkoznak meg, amelyek leképezik a nyugat-európai („centrum”, „gazdag”) országok világban elfoglalt diszkurzív terét. E vizsgálat a belső viszonyokról igyekszik megállapításokat tenni, amely – összevetve a rendelkezésre álló poszt-és dekoloniális szakirodalom legfontosabb szerzőivel – érzékletes hasonlóságokat mutat az Európai Unió külső viszonyaival. A kutatás első felében arra kerestem a választ, hogy milyen beszédmód jellemezte a Bild és a Spiegel az Európai Központi Bank elnökével, Mario Draghival kapcsolatos cikkeit. Először a német sajtó önreprezentációját vizsgálva arra mutattam rá, hogy a sajtó a németeket a többi tagállam viszonyában úgy ábrázolja, hogy végletekig leszűkíti az „igazi” európai fogalmát Németországra. A többi tagállamhoz képest a németeket ábrázolja az európai másság szabálya alapján az egyedüli jó, tisztességes és megbízható társadalomnak. Draghi normatív Európa-képének konstrukciójához képest – amely szerint főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen Európai Uniót kellene létrehozni, és mi lenne a feladata az egyes tagországoknak, hogy ezt elérjék –, a német sajtó konkrét ábrázolását nyújtja mind a német társadalomnak, mind a német társadalmon kívülieknek. Ezáltal dekonstruálja a Draghi-féle Európát, lényegében aláássa az EKB-elnök utópikus-vizionális beszédmódját. A saját társadalom hierarchia csúcsára emelésével és felsőbbrendűségének kifejezésével a hierarchia alsóbb részére száműzi az olasz Draghit és a problémás országokat. A határ mint társadalmi tény fogalmával mutatom be, hogy a német sajtó hogyan alkalmazza a feltételes társadalmi kizárás és beengedés mechanizmusát a nem német társadalommal szemben. Bemutatom, hogy a német sajtó azáltal, hogy teljesen leszűkíti Európa-fogalmát, és kizárja azokat a társadalmakat, amelyek nem a neki tetsző módon élnek, vagyis azokat, amelyek az általa kívánatosnak tartott identitás- és kulturális kritériumok szerint nem elég jók. Míg Draghi hozzájárul ahhoz az „Európa”-konstrukcióhoz, amely az EU bürokratikus, de egyben romantikus „egység a sokféleségben” elvét követi, addig a német sajtó ezt a képet lebontva saját társadalmát a jóság nevében kiemeli ebből az egységből. Mindkét fél valósághamisítást végez: Draghi az eurocentrizmus univerzalizmusát követve lebontja az EU-történetből a gyarmatosítás hagyatékát és jelenkori „külső kitettségű” konfliktusait (a béke hordozójaként tekintve „Európára”), miközben kizárja Európából Európa egy részét. A német sajtó pedig az európai másság szabálya szerint önmagát mint a jó megtestesülését látva zár ki ebből a körből mindenki mást, így dekonstruálva az eurocentrikus Európa-képet és sajátítva ki az idealizált Európa-fogalmat."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/1/Jele_Agnes_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/2/Jele_Agnes_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/6/Jele_Agnes_ten.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1304/"],"dc:subject":["Média és kommunikáció"],"dc:title":["Az eurózóna másságretorikája — Az Európai Központi Bank és a német média hierarchikus Európa-képe az euróválságban"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:44Z"}