{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1250"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1250","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"A hazai lakosság hitelfelvételi folyamatai","abstract":"Dolgozatom célja a hazai háztartási hitelezési hitelhez jutási folyamatok átfogó bemutatása makroszintű és mikroszintű adatok elemzésével. A makroszintű elemzés célja a lakossági hitelezés rendszerváltást követő időszakának korszakolása a hitelciklusok és azok szakaszai szerint, 1990 és 2019 között. A korszakolás az idő dimen-ziójában rendszerbe foglalja a lakosság hitelfelvételi lehetőségeit, amely keretet ad a hitelpiacon való megjelenésüknek. Megállapítottam, hogy a rendszerváltást követően a vállalati hitelpiachoz képest késéssel, 2000-től bontakozott ki az első háztartási hitelciklus, amelynek expanzív szakasza a kamattámogatott forinthitelek, érett szakasza a deviza alapú hitelek térnyerésével párhuzamosan zajlott, majd a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásával – a pénzügyi közvetítés prociklikus voltával összhangban – bekövetkezett a gyors visszaesés, a recessziós periódus pedig egészen 2012-ig tartott. 2013-tól megindult előbb a kilábalás, majd a második hitelpiaci ciklus expanzív szakasza, azonban a 2019-ben elindult babaváró kölcsönök, 2020-ban pedig a koronavírus járvány és a terjedést akadályozó izolációs lépések jelentősen átalakították a hitelpiac méretét és struktúráját. Azt, hogy ezek a folyamatok már a második ciklus érett szakaszát jelentik, korai lenne megállapítani. A mikroszintű adatok a rendszerváltást követő hitelciklusok egyetlen szakaszáról, a második ciklus expanzív szakaszáról állnak rendelkezésre. Így a 2013 és 2017 közötti időtávon vizsgálom a potenciálisan likviditáskorlátos csoportok körét, amelyekhez kutatási kérdésim kapcsolódnak. A kutatási kérdések megválaszolásához egy unikális adatbázist építettem. Az Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóságtól kapott adatok – alapvető szociodemográfiai ismérvek mellett – az összes magyar munkavállaló járulékköteles jövedelmeit tartalmazzák, amelyek alapján havi jövedelmeket lehetett előállítani, illetve azonosítani lehetett a munkahely- és foglalkozásváltást. Ezt összeillesztve a Magyar Nemzeti Bank által gyűjtött szerződésszintű hiteladatokkal olyan adatbázisokat használtam, amely az eddig ismert elemzési eszközök közül a legszélesebb körű ahhoz, hogy a lakosság hitelfelvételi folyamatai kutathatóvá váljanak. A kutatási kérdéseket ökonometriai módszerekkel, a legkisebb négyzetek módszerével becsült lineáris regresszióval és lineáris valószínűségi modell alkalmazásával, valamint maximum likelihood elven becsült logisztikus regressziós modellekkel válaszoltam meg. Az adatelemzés során a „hitelfelvétel” fogalmát a lakáshitelek és a személyi kölcsönök felvételére szűkítettem, mivel a vizsgált időszakban ez a két hiteltermék tette ki a hitelpiac jelentős részét. Az első kérdés arra irányult, hogy demográfiai, jövedelmi és foglalkozási változók mentén a vizsgált időszakban mely háztartások jutottak hitelhez. Azt láttuk, hogy a hitelfelvétel kevésbé jellemző a nőkre, az életkor emelkedésével pedig csökkent a hitelfelvétel valószínűsége. Az adós fennálló egyéb hitelei és az éves jövedelem pozitív kapcsolatban vannak a hitelfelvétellel, míg ha az adott egyén adott évben munkahely- vagy foglalkozásváltáson esett át, az csökkentette annak valószínűségét, hogy hitelt vegyen fel. Az egyes foglalkozási csoportokba tartozás hatása a hitelfelvé-telre inkább ellentétes a lakáshitelesek és a személyi kölcsönt felvevők között. A második kérdéskör arra vonatkozott, hogy egy, a jövedelmi-munkaerőpiaci helyzetet lénye-gesen befolyásoló eseményt (jövedelemváltozás, munkahely- vagy foglalkozásváltás) követően hogyan időzítik a háztartások a hitelfelvételt. A kérdés relevanciáját az a szembetűnő megfigyelés adja, hogy a mikroszintű adatok tanúsága szerint az utolsó jövedelemváltozástól a hitelfelvételig eltelő idő módusza 1 hónap: mindkét vizsgált hiteltípus vonatkozásában az esetek mintegy negye-dében mindössze egy hónappal követte a hitelfelvétel a változást, akár nőtt, akár csökkent a jövedelem. Jövedelememelkedés esetén ez türelmetlenségre, határozott időpreferenciára utal: amint lehetőség nyílik hitelfelvétellel megvalósítani a hitelcélt, meg is hozzák ezt a döntést az ügyfelek. Jövedelemcsökkenés esetén viszont ugyanez erkölcsi kockázat meglétére utal: az adósok e köre még az előtt megjelenik hiteligényével a bankrendszerben, hogy az alacsonyabb jövedelemszint már a hitelbírálat során is nyilvánvalóvá válna. Ugyanakkor a likviditáskorlátok jövőbeni korlátozó voltától való félelem motívumát is jelentheti: mivel tartósan alacsonyabb jövedelmi szint mellett nagyobb eséllyel válnak effektívvé a hitelfelvételi korlátok, az egyén inkább korábbi időpontra időzíti a hitelcél megvalósítását. Eredményeim alapján a jövedelemcsökkenés és -emelkedés esetében a hitelfelvételig eltelt idő rövidebb a nők, a fiatalabbak, a magasabb jövedelműek és az egyéb adósságokkal rendelkezők esetében. A munkahely- vagy foglalkozásváltás és a hitelfelvétel között eltelt időt ceteris paribus növeli a nagyobb jövedelem, valamint munkahelyváltást követően a férfiak vállalnak gyorsabban adósság-szolgálatot. Végül a harmadik kérdés a szerződéses összegek heterogenitását magyarázó tényezőkre irányult. Eredményeim alapján a nők, részben az idősebbek, az alacsonyabb jövedelműek, a primer szektorban vagy a szakképesítést nem igénylő ipari és szolgáltató szektorban foglalkoztatottak, va-lamint a fegyveres szervek alapfokú végzettségű munkavállalói közé tartoznak azok, akik bár hitel-képesek, a megítélt hitelösszeg összességében elmaradhat attól a szinttől, amely mellett elérhetnék az optimális fogyasztási szintet. A dolgozatban bemutatott eredmények érvényessége, általánosíthatósága igen magas: a felhasznált adatok a vizsgált időszakra nézve teljeskörű adminisztratív adatbázisok összefűzésével álltak elő, így a kutatási kérdések a lehető (elérhető) legszélesebb spektrumot felölelő adattartományon kerültek megválaszolásra – ezáltal minden korábbinál pontosabb képet alkothattam a lakosság hitelfelvételi folyamatairól.","abstract_html":"Dolgozatom célja a hazai háztartási hitelezési hitelhez jutási folyamatok átfogó bemutatása makroszintű és mikroszintű adatok elemzésével. A makroszintű elemzés célja a lakossági hitelezés rendszerváltást követő időszakának korszakolása a hitelciklusok és azok szakaszai szerint, 1990 és 2019 között. A korszakolás az idő dimen-ziójában rendszerbe foglalja a lakosság hitelfelvételi lehetőségeit, amely keretet ad a hitelpiacon való megjelenésüknek. Megállapítottam, hogy a rendszerváltást követően a vállalati hitelpiachoz képest késéssel, 2000-től bontakozott ki az első háztartási hitelciklus, amelynek expanzív szakasza a kamattámogatott forinthitelek, érett szakasza a deviza alapú hitelek térnyerésével párhuzamosan zajlott, majd a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásával – a pénzügyi közvetítés prociklikus voltával összhangban – bekövetkezett a gyors visszaesés, a recessziós periódus pedig egészen 2012-ig tartott. 2013-tól megindult előbb a kilábalás, majd a második hitelpiaci ciklus expanzív szakasza, azonban a 2019-ben elindult babaváró kölcsönök, 2020-ban pedig a koronavírus járvány és a terjedést akadályozó izolációs lépések jelentősen átalakították a hitelpiac méretét és struktúráját. Azt, hogy ezek a folyamatok már a második ciklus érett szakaszát jelentik, korai lenne megállapítani. A mikroszintű adatok a rendszerváltást követő hitelciklusok egyetlen szakaszáról, a második ciklus expanzív szakaszáról állnak rendelkezésre. Így a 2013 és 2017 közötti időtávon vizsgálom a potenciálisan likviditáskorlátos csoportok körét, amelyekhez kutatási kérdésim kapcsolódnak. A kutatási kérdések megválaszolásához egy unikális adatbázist építettem. Az Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóságtól kapott adatok – alapvető szociodemográfiai ismérvek mellett – az összes magyar munkavállaló járulékköteles jövedelmeit tartalmazzák, amelyek alapján havi jövedelmeket lehetett előállítani, illetve azonosítani lehetett a munkahely- és foglalkozásváltást. Ezt összeillesztve a Magyar Nemzeti Bank által gyűjtött szerződésszintű hiteladatokkal olyan adatbázisokat használtam, amely az eddig ismert elemzési eszközök közül a legszélesebb körű ahhoz, hogy a lakosság hitelfelvételi folyamatai kutathatóvá váljanak. A kutatási kérdéseket ökonometriai módszerekkel, a legkisebb négyzetek módszerével becsült lineáris regresszióval és lineáris valószínűségi modell alkalmazásával, valamint maximum likelihood elven becsült logisztikus regressziós modellekkel válaszoltam meg. Az adatelemzés során a „hitelfelvétel” fogalmát a lakáshitelek és a személyi kölcsönök felvételére szűkítettem, mivel a vizsgált időszakban ez a két hiteltermék tette ki a hitelpiac jelentős részét. Az első kérdés arra irányult, hogy demográfiai, jövedelmi és foglalkozási változók mentén a vizsgált időszakban mely háztartások jutottak hitelhez. Azt láttuk, hogy a hitelfelvétel kevésbé jellemző a nőkre, az életkor emelkedésével pedig csökkent a hitelfelvétel valószínűsége. Az adós fennálló egyéb hitelei és az éves jövedelem pozitív kapcsolatban vannak a hitelfelvétellel, míg ha az adott egyén adott évben munkahely- vagy foglalkozásváltáson esett át, az csökkentette annak valószínűségét, hogy hitelt vegyen fel. Az egyes foglalkozási csoportokba tartozás hatása a hitelfelvé-telre inkább ellentétes a lakáshitelesek és a személyi kölcsönt felvevők között. A második kérdéskör arra vonatkozott, hogy egy, a jövedelmi-munkaerőpiaci helyzetet lénye-gesen befolyásoló eseményt (jövedelemváltozás, munkahely- vagy foglalkozásváltás) követően hogyan időzítik a háztartások a hitelfelvételt. A kérdés relevanciáját az a szembetűnő megfigyelés adja, hogy a mikroszintű adatok tanúsága szerint az utolsó jövedelemváltozástól a hitelfelvételig eltelő idő módusza 1 hónap: mindkét vizsgált hiteltípus vonatkozásában az esetek mintegy negye-dében mindössze egy hónappal követte a hitelfelvétel a változást, akár nőtt, akár csökkent a jövedelem. Jövedelememelkedés esetén ez türelmetlenségre, határozott időpreferenciára utal: amint lehetőség nyílik hitelfelvétellel megvalósítani a hitelcélt, meg is hozzák ezt a döntést az ügyfelek. Jövedelemcsökkenés esetén viszont ugyanez erkölcsi kockázat meglétére utal: az adósok e köre még az előtt megjelenik hiteligényével a bankrendszerben, hogy az alacsonyabb jövedelemszint már a hitelbírálat során is nyilvánvalóvá válna. Ugyanakkor a likviditáskorlátok jövőbeni korlátozó voltától való félelem motívumát is jelentheti: mivel tartósan alacsonyabb jövedelmi szint mellett nagyobb eséllyel válnak effektívvé a hitelfelvételi korlátok, az egyén inkább korábbi időpontra időzíti a hitelcél megvalósítását. Eredményeim alapján a jövedelemcsökkenés és -emelkedés esetében a hitelfelvételig eltelt idő rövidebb a nők, a fiatalabbak, a magasabb jövedelműek és az egyéb adósságokkal rendelkezők esetében. A munkahely- vagy foglalkozásváltás és a hitelfelvétel között eltelt időt ceteris paribus növeli a nagyobb jövedelem, valamint munkahelyváltást követően a férfiak vállalnak gyorsabban adósság-szolgálatot. Végül a harmadik kérdés a szerződéses összegek heterogenitását magyarázó tényezőkre irányult. Eredményeim alapján a nők, részben az idősebbek, az alacsonyabb jövedelműek, a primer szektorban vagy a szakképesítést nem igénylő ipari és szolgáltató szektorban foglalkoztatottak, va-lamint a fegyveres szervek alapfokú végzettségű munkavállalói közé tartoznak azok, akik bár hitel-képesek, a megítélt hitelösszeg összességében elmaradhat attól a szinttől, amely mellett elérhetnék az optimális fogyasztási szintet. A dolgozatban bemutatott eredmények érvényessége, általánosíthatósága igen magas: a felhasznált adatok a vizsgált időszakra nézve teljeskörű adminisztratív adatbázisok összefűzésével álltak elő, így a kutatási kérdések a lehető (elérhető) legszélesebb spektrumot felölelő adattartományon kerültek megválaszolásra – ezáltal minden korábbinál pontosabb képet alkothattam a lakosság hitelfelvételi folyamatairól.","abstract_has_math":false,"creators":["Fellner, Zita"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2023,"date_issued":"2023-09","date_published":"2023-09","updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z","subjects":["Pénzügy"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Fellner, Zita"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2023-09-15"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2023-09"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Közgazdasági és Gazdaságinformatikai Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Pénzügy"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/1/Fellner_Zita_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/2/Fellner_Zita_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/3/Fellner_Zita_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Dolgozatom célja a hazai háztartási hitelezési hitelhez jutási folyamatok átfogó bemutatása makroszintű és mikroszintű adatok elemzésével. A makroszintű elemzés célja a lakossági hitelezés rendszerváltást követő időszakának korszakolása a hitelciklusok és azok szakaszai szerint, 1990 és 2019 között. A korszakolás az idő dimen-ziójában rendszerbe foglalja a lakosság hitelfelvételi lehetőségeit, amely keretet ad a hitelpiacon való megjelenésüknek. Megállapítottam, hogy a rendszerváltást követően a vállalati hitelpiachoz képest késéssel, 2000-től bontakozott ki az első háztartási hitelciklus, amelynek expanzív szakasza a kamattámogatott forinthitelek, érett szakasza a deviza alapú hitelek térnyerésével párhuzamosan zajlott, majd a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásával – a pénzügyi közvetítés prociklikus voltával összhangban – bekövetkezett a gyors visszaesés, a recessziós periódus pedig egészen 2012-ig tartott. 2013-tól megindult előbb a kilábalás, majd a második hitelpiaci ciklus expanzív szakasza, azonban a 2019-ben elindult babaváró kölcsönök, 2020-ban pedig a koronavírus járvány és a terjedést akadályozó izolációs lépések jelentősen átalakították a hitelpiac méretét és struktúráját. Azt, hogy ezek a folyamatok már a második ciklus érett szakaszát jelentik, korai lenne megállapítani. A mikroszintű adatok a rendszerváltást követő hitelciklusok egyetlen szakaszáról, a második ciklus expanzív szakaszáról állnak rendelkezésre. Így a 2013 és 2017 közötti időtávon vizsgálom a potenciálisan likviditáskorlátos csoportok körét, amelyekhez kutatási kérdésim kapcsolódnak. A kutatási kérdések megválaszolásához egy unikális adatbázist építettem. Az Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóságtól kapott adatok – alapvető szociodemográfiai ismérvek mellett – az összes magyar munkavállaló járulékköteles jövedelmeit tartalmazzák, amelyek alapján havi jövedelmeket lehetett előállítani, illetve azonosítani lehetett a munkahely- és foglalkozásváltást. Ezt összeillesztve a Magyar Nemzeti Bank által gyűjtött szerződésszintű hiteladatokkal olyan adatbázisokat használtam, amely az eddig ismert elemzési eszközök közül a legszélesebb körű ahhoz, hogy a lakosság hitelfelvételi folyamatai kutathatóvá váljanak. A kutatási kérdéseket ökonometriai módszerekkel, a legkisebb négyzetek módszerével becsült lineáris regresszióval és lineáris valószínűségi modell alkalmazásával, valamint maximum likelihood elven becsült logisztikus regressziós modellekkel válaszoltam meg. Az adatelemzés során a „hitelfelvétel” fogalmát a lakáshitelek és a személyi kölcsönök felvételére szűkítettem, mivel a vizsgált időszakban ez a két hiteltermék tette ki a hitelpiac jelentős részét. Az első kérdés arra irányult, hogy demográfiai, jövedelmi és foglalkozási változók mentén a vizsgált időszakban mely háztartások jutottak hitelhez. Azt láttuk, hogy a hitelfelvétel kevésbé jellemző a nőkre, az életkor emelkedésével pedig csökkent a hitelfelvétel valószínűsége. Az adós fennálló egyéb hitelei és az éves jövedelem pozitív kapcsolatban vannak a hitelfelvétellel, míg ha az adott egyén adott évben munkahely- vagy foglalkozásváltáson esett át, az csökkentette annak valószínűségét, hogy hitelt vegyen fel. Az egyes foglalkozási csoportokba tartozás hatása a hitelfelvé-telre inkább ellentétes a lakáshitelesek és a személyi kölcsönt felvevők között. A második kérdéskör arra vonatkozott, hogy egy, a jövedelmi-munkaerőpiaci helyzetet lénye-gesen befolyásoló eseményt (jövedelemváltozás, munkahely- vagy foglalkozásváltás) követően hogyan időzítik a háztartások a hitelfelvételt. A kérdés relevanciáját az a szembetűnő megfigyelés adja, hogy a mikroszintű adatok tanúsága szerint az utolsó jövedelemváltozástól a hitelfelvételig eltelő idő módusza 1 hónap: mindkét vizsgált hiteltípus vonatkozásában az esetek mintegy negye-dében mindössze egy hónappal követte a hitelfelvétel a változást, akár nőtt, akár csökkent a jövedelem. Jövedelememelkedés esetén ez türelmetlenségre, határozott időpreferenciára utal: amint lehetőség nyílik hitelfelvétellel megvalósítani a hitelcélt, meg is hozzák ezt a döntést az ügyfelek. Jövedelemcsökkenés esetén viszont ugyanez erkölcsi kockázat meglétére utal: az adósok e köre még az előtt megjelenik hiteligényével a bankrendszerben, hogy az alacsonyabb jövedelemszint már a hitelbírálat során is nyilvánvalóvá válna. Ugyanakkor a likviditáskorlátok jövőbeni korlátozó voltától való félelem motívumát is jelentheti: mivel tartósan alacsonyabb jövedelmi szint mellett nagyobb eséllyel válnak effektívvé a hitelfelvételi korlátok, az egyén inkább korábbi időpontra időzíti a hitelcél megvalósítását. Eredményeim alapján a jövedelemcsökkenés és -emelkedés esetében a hitelfelvételig eltelt idő rövidebb a nők, a fiatalabbak, a magasabb jövedelműek és az egyéb adósságokkal rendelkezők esetében. A munkahely- vagy foglalkozásváltás és a hitelfelvétel között eltelt időt ceteris paribus növeli a nagyobb jövedelem, valamint munkahelyváltást követően a férfiak vállalnak gyorsabban adósság-szolgálatot. Végül a harmadik kérdés a szerződéses összegek heterogenitását magyarázó tényezőkre irányult. Eredményeim alapján a nők, részben az idősebbek, az alacsonyabb jövedelműek, a primer szektorban vagy a szakképesítést nem igénylő ipari és szolgáltató szektorban foglalkoztatottak, va-lamint a fegyveres szervek alapfokú végzettségű munkavállalói közé tartoznak azok, akik bár hitel-képesek, a megítélt hitelösszeg összességében elmaradhat attól a szinttől, amely mellett elérhetnék az optimális fogyasztási szintet. A dolgozatban bemutatott eredmények érvényessége, általánosíthatósága igen magas: a felhasznált adatok a vizsgált időszakra nézve teljeskörű adminisztratív adatbázisok összefűzésével álltak elő, így a kutatási kérdések a lehető (elérhető) legszélesebb spektrumot felölelő adattartományon kerültek megválaszolásra – ezáltal minden korábbinál pontosabb képet alkothattam a lakosság hitelfelvételi folyamatairól."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["A hazai lakosság hitelfelvételi folyamatai"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Fellner, Zita"],"dc:date":["2023-09-15"],"dc:date.issued":["2023-09"],"dc:description.abstract":["Dolgozatom célja a hazai háztartási hitelezési hitelhez jutási folyamatok átfogó bemutatása makroszintű és mikroszintű adatok elemzésével. A makroszintű elemzés célja a lakossági hitelezés rendszerváltást követő időszakának korszakolása a hitelciklusok és azok szakaszai szerint, 1990 és 2019 között. A korszakolás az idő dimen-ziójában rendszerbe foglalja a lakosság hitelfelvételi lehetőségeit, amely keretet ad a hitelpiacon való megjelenésüknek. Megállapítottam, hogy a rendszerváltást követően a vállalati hitelpiachoz képest késéssel, 2000-től bontakozott ki az első háztartási hitelciklus, amelynek expanzív szakasza a kamattámogatott forinthitelek, érett szakasza a deviza alapú hitelek térnyerésével párhuzamosan zajlott, majd a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásával – a pénzügyi közvetítés prociklikus voltával összhangban – bekövetkezett a gyors visszaesés, a recessziós periódus pedig egészen 2012-ig tartott. 2013-tól megindult előbb a kilábalás, majd a második hitelpiaci ciklus expanzív szakasza, azonban a 2019-ben elindult babaváró kölcsönök, 2020-ban pedig a koronavírus járvány és a terjedést akadályozó izolációs lépések jelentősen átalakították a hitelpiac méretét és struktúráját. Azt, hogy ezek a folyamatok már a második ciklus érett szakaszát jelentik, korai lenne megállapítani. A mikroszintű adatok a rendszerváltást követő hitelciklusok egyetlen szakaszáról, a második ciklus expanzív szakaszáról állnak rendelkezésre. Így a 2013 és 2017 közötti időtávon vizsgálom a potenciálisan likviditáskorlátos csoportok körét, amelyekhez kutatási kérdésim kapcsolódnak. A kutatási kérdések megválaszolásához egy unikális adatbázist építettem. Az Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóságtól kapott adatok – alapvető szociodemográfiai ismérvek mellett – az összes magyar munkavállaló járulékköteles jövedelmeit tartalmazzák, amelyek alapján havi jövedelmeket lehetett előállítani, illetve azonosítani lehetett a munkahely- és foglalkozásváltást. Ezt összeillesztve a Magyar Nemzeti Bank által gyűjtött szerződésszintű hiteladatokkal olyan adatbázisokat használtam, amely az eddig ismert elemzési eszközök közül a legszélesebb körű ahhoz, hogy a lakosság hitelfelvételi folyamatai kutathatóvá váljanak. A kutatási kérdéseket ökonometriai módszerekkel, a legkisebb négyzetek módszerével becsült lineáris regresszióval és lineáris valószínűségi modell alkalmazásával, valamint maximum likelihood elven becsült logisztikus regressziós modellekkel válaszoltam meg. Az adatelemzés során a „hitelfelvétel” fogalmát a lakáshitelek és a személyi kölcsönök felvételére szűkítettem, mivel a vizsgált időszakban ez a két hiteltermék tette ki a hitelpiac jelentős részét. Az első kérdés arra irányult, hogy demográfiai, jövedelmi és foglalkozási változók mentén a vizsgált időszakban mely háztartások jutottak hitelhez. Azt láttuk, hogy a hitelfelvétel kevésbé jellemző a nőkre, az életkor emelkedésével pedig csökkent a hitelfelvétel valószínűsége. Az adós fennálló egyéb hitelei és az éves jövedelem pozitív kapcsolatban vannak a hitelfelvétellel, míg ha az adott egyén adott évben munkahely- vagy foglalkozásváltáson esett át, az csökkentette annak valószínűségét, hogy hitelt vegyen fel. Az egyes foglalkozási csoportokba tartozás hatása a hitelfelvé-telre inkább ellentétes a lakáshitelesek és a személyi kölcsönt felvevők között. A második kérdéskör arra vonatkozott, hogy egy, a jövedelmi-munkaerőpiaci helyzetet lénye-gesen befolyásoló eseményt (jövedelemváltozás, munkahely- vagy foglalkozásváltás) követően hogyan időzítik a háztartások a hitelfelvételt. A kérdés relevanciáját az a szembetűnő megfigyelés adja, hogy a mikroszintű adatok tanúsága szerint az utolsó jövedelemváltozástól a hitelfelvételig eltelő idő módusza 1 hónap: mindkét vizsgált hiteltípus vonatkozásában az esetek mintegy negye-dében mindössze egy hónappal követte a hitelfelvétel a változást, akár nőtt, akár csökkent a jövedelem. Jövedelememelkedés esetén ez türelmetlenségre, határozott időpreferenciára utal: amint lehetőség nyílik hitelfelvétellel megvalósítani a hitelcélt, meg is hozzák ezt a döntést az ügyfelek. Jövedelemcsökkenés esetén viszont ugyanez erkölcsi kockázat meglétére utal: az adósok e köre még az előtt megjelenik hiteligényével a bankrendszerben, hogy az alacsonyabb jövedelemszint már a hitelbírálat során is nyilvánvalóvá válna. Ugyanakkor a likviditáskorlátok jövőbeni korlátozó voltától való félelem motívumát is jelentheti: mivel tartósan alacsonyabb jövedelmi szint mellett nagyobb eséllyel válnak effektívvé a hitelfelvételi korlátok, az egyén inkább korábbi időpontra időzíti a hitelcél megvalósítását. Eredményeim alapján a jövedelemcsökkenés és -emelkedés esetében a hitelfelvételig eltelt idő rövidebb a nők, a fiatalabbak, a magasabb jövedelműek és az egyéb adósságokkal rendelkezők esetében. A munkahely- vagy foglalkozásváltás és a hitelfelvétel között eltelt időt ceteris paribus növeli a nagyobb jövedelem, valamint munkahelyváltást követően a férfiak vállalnak gyorsabban adósság-szolgálatot. Végül a harmadik kérdés a szerződéses összegek heterogenitását magyarázó tényezőkre irányult. Eredményeim alapján a nők, részben az idősebbek, az alacsonyabb jövedelműek, a primer szektorban vagy a szakképesítést nem igénylő ipari és szolgáltató szektorban foglalkoztatottak, va-lamint a fegyveres szervek alapfokú végzettségű munkavállalói közé tartoznak azok, akik bár hitel-képesek, a megítélt hitelösszeg összességében elmaradhat attól a szinttől, amely mellett elérhetnék az optimális fogyasztási szintet. A dolgozatban bemutatott eredmények érvényessége, általánosíthatósága igen magas: a felhasznált adatok a vizsgált időszakra nézve teljeskörű adminisztratív adatbázisok összefűzésével álltak elő, így a kutatási kérdések a lehető (elérhető) legszélesebb spektrumot felölelő adattartományon kerültek megválaszolásra – ezáltal minden korábbinál pontosabb képet alkothattam a lakosság hitelfelvételi folyamatairól."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/1/Fellner_Zita_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/2/Fellner_Zita_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/3/Fellner_Zita_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Közgazdasági és Gazdaságinformatikai Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1250/"],"dc:subject":["Pénzügy"],"dc:title":["A hazai lakosság hitelfelvételi folyamatai"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z"}