{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1207"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1207","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Az udvariatlanság pragmatikája – Diplomácia 280 karakterben: a nemzetközi kapcsolatok alakulása a twiplomácia aranykorában","abstract":"Kétszáznyolcvan karakter. A világ egyik legaktívabb közösségi hálózatának számító Twitteren pontosan ennyi áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott felhasználó megfogalmazza az általa közvetíteni szándékozott üzenetet a nyilvánosság vagy éppen egy konkrét személy felé. A platformot elsősorban tehát az különbözteti meg a klasszikus blogoktól, hogy egy adott tartalom előállítása nem igényel különösebb idő- és energiabefektetést, hiszen a korlátozott karakterszám éppen azt a célt szolgálja, hogy a közlő a lehető legtömörebben fogalmazza meg mondanivalóját a – mediatizált – nyilvánosság felé. Mindez hamar meghozta a népszerűséget a mikroblognak, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a közösségi hálózat alkotói által megfogalmazott célokon túl – egyfajta mellékhatásként – a mikroblog napjainkra a nemzetállamok közötti „üzengetés” megkerülhetetlen fórumává, a nyilvános diplomácia 2.0 egyik legfontosabb eszközévé is vált, amelyet a nemzetközi közösség politikusai és diplomatái is széles körben használnak arra, hogy rövid, tömör, tehát különösebb időbefektetést nem igénylő – politikai és/vagy diplomáciai – vonatkozású üzeneteiket megosszák a nyilvánossággal. A diplomácia nyelvezetének márpedig évszázadokon át kivételes sajátossága volt a megfogalmazások közötti árnyalatnyi különbségekbe rendkívüli pontossággal és odafigyeléssel kódolt jelentés – noha ez a nemzetállamok külügyminisztériumai által közreadott hivatalos kommünikékben továbbra is jelen van, úgy tűnik, a Twitteren zajló mediatizált társadalmi kommunikációban sem idő, sem pedig tér (karakter) nem áll rendelkezésre a körülményeskedő udvariasság kifejezésre juttatásához. Az üzenetek gyorsaságát és tömörségét ösztönző újmédiatérben ráadásul a nemzetközi kapcsolatok ápolását tárgyalásos módon elősegíteni hivatott, eddig zárt ajtók mögött zajló diplomácia diskurzusa egy platformra került a hatalom megtartására vagy megszerzésére irányuló politikai kommunikációval; ez a közeg, illetve a twiplomácia jelensége áll a disszertáció középpontjában, arra keresve a választ, hogy a politikusok és diplomaták milyen céllal, illetve szándékkal használják a mikroblogot, amelyen egy-egy rövid bejegyzésnek akár súlyos politikai és/vagy gazdasági következményei is lehetnek. A kutatás elméleti keretét a (szocio)pragmatika, azon belül is az udvariasság- és udvariatlanságkutatás nemzetközi viszonylatban is fiatal és rendkívül szerteágazó – különböző paradigmahátterekből táplálkozó – tudományterülete adja. A vonatkozó szakirodalom legmeghatározóbb elméleteinek rendszerezése után a nemzetállamok közötti kommunikáció kerül a középpontba, méghozzá a Web 2.0 megjelenésének a hagyományos diplomáciára gyakorolt hatására fókuszálva. Az udvariasság- és udvariatlanságelméletek és a nemzetközi kapcsolatok közötti kapocsként pedig az Erving Goffman kanadai szociológus nevéhez köthető arculat (face) fogalom szolgál, amelynek a nemzetekre történő kiterjesztése, illetve a nemzetarculat fogalom bevezetésének szükségessége mellett foglalunk állást. A felvázolt elméleti háttér alapján a twiplomácia négy jól elkülöníthető kategóriáját határozzuk meg, mégpedig a közlő megnyilatkozása mögött meghúzódó lehetséges szándékokból kiindulva, és az üzenetben megjelenő értékelő attitűdökkel, illetve az azok mögött húzódó tudásstruktúrákkal (sémák) is számolva. A dolgozat fő hipotézise szerint a mediatizált diplomácia diskurzusa a nemzetarculatokról szóló egyezkedések köré szerveződik, ebből kiindulva, illetve ezt alapul véve, a disszertáció esettanulmányok ismertetésével igyekszik szemléltetni, hogy – függően a mikroszintű interakciós aggályok és a makroszintű társadalomtörténeti diskurzusok kereszteződésében található nemzetarculatban hordozott közös tudástól, vagyis a diplomáciai kapcsolatok előzményeitől – milyen egyedi és változatos erkölcsi rendek és tudásstruktúrák befolyásolhatják a mikroblog által nyilvánossá tett kommunikáció kimenetelét. A dolgozat az esettanulmányok alapján arra a következtetésre jut, hogy a twiplomácia fogalom legalábbis félrevezető, hiszen a mikroblog – már csak a jellegéből fakadóan is – éppen, hogy mellőz minden olyasfajta diszkréciót és (arculatvédő) figyelmességet, ami a diplomácia alapvető célja és jellegzetessége. A twiplomácia, illetve a mikroblog tehát valójában a politikai kommunikáció eszköztárát szélesítette ki (hazabeszélő twiplomácia), noha arra is találtunk példát, hogy a politikusok és/vagy diplomaták a konfliktusok tárgyalásos megoldását szolgáló diplomáciai szándékkal használják a mikroblogot (tiszta twiplomácia). Megállapítást nyert továbbá, hogy a mikroblog az eszkaláció és a deeszkaláció irányába is figyelemreméltó hatékonysággal képes közvetíteni az információt egy akut konfliktus irányába mutató vagy egy már meglévő konfliktusos szituációban, de akár módosíthatja és felül is írhatja a hagyományos diplomáciai kapcsolatokat, amennyiben az adott nemzetállamok kétoldalú kapcsolata mindaddig konfliktustól mentes volt, a „hazabeszélés” pedig az adott másik nemzetállam nemzetarculatának kárára történik. A dolgozat nem utolsósorban arra a következtetésre jutott, hogy bár a mikroblogon látszólag a nemzetállamokat képviselő politikusok és diplomaták egymással folytatnak „párbeszédet”, az üzenetek valódi címzettje elsősorban a hazai közönség, azaz a hazai (hagyományos) média és az adott politikus vagy diplomata hatalmát és pozícióját biztosító választópolgár.","abstract_html":"Kétszáznyolcvan karakter. A világ egyik legaktívabb közösségi hálózatának számító Twitteren pontosan ennyi áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott felhasználó megfogalmazza az általa közvetíteni szándékozott üzenetet a nyilvánosság vagy éppen egy konkrét személy felé. A platformot elsősorban tehát az különbözteti meg a klasszikus blogoktól, hogy egy adott tartalom előállítása nem igényel különösebb idő- és energiabefektetést, hiszen a korlátozott karakterszám éppen azt a célt szolgálja, hogy a közlő a lehető legtömörebben fogalmazza meg mondanivalóját a – mediatizált – nyilvánosság felé. Mindez hamar meghozta a népszerűséget a mikroblognak, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a közösségi hálózat alkotói által megfogalmazott célokon túl – egyfajta mellékhatásként – a mikroblog napjainkra a nemzetállamok közötti „üzengetés” megkerülhetetlen fórumává, a nyilvános diplomácia 2.0 egyik legfontosabb eszközévé is vált, amelyet a nemzetközi közösség politikusai és diplomatái is széles körben használnak arra, hogy rövid, tömör, tehát különösebb időbefektetést nem igénylő – politikai és/vagy diplomáciai – vonatkozású üzeneteiket megosszák a nyilvánossággal. A diplomácia nyelvezetének márpedig évszázadokon át kivételes sajátossága volt a megfogalmazások közötti árnyalatnyi különbségekbe rendkívüli pontossággal és odafigyeléssel kódolt jelentés – noha ez a nemzetállamok külügyminisztériumai által közreadott hivatalos kommünikékben továbbra is jelen van, úgy tűnik, a Twitteren zajló mediatizált társadalmi kommunikációban sem idő, sem pedig tér (karakter) nem áll rendelkezésre a körülményeskedő udvariasság kifejezésre juttatásához. Az üzenetek gyorsaságát és tömörségét ösztönző újmédiatérben ráadásul a nemzetközi kapcsolatok ápolását tárgyalásos módon elősegíteni hivatott, eddig zárt ajtók mögött zajló diplomácia diskurzusa egy platformra került a hatalom megtartására vagy megszerzésére irányuló politikai kommunikációval; ez a közeg, illetve a twiplomácia jelensége áll a disszertáció középpontjában, arra keresve a választ, hogy a politikusok és diplomaták milyen céllal, illetve szándékkal használják a mikroblogot, amelyen egy-egy rövid bejegyzésnek akár súlyos politikai és/vagy gazdasági következményei is lehetnek. A kutatás elméleti keretét a (szocio)pragmatika, azon belül is az udvariasság- és udvariatlanságkutatás nemzetközi viszonylatban is fiatal és rendkívül szerteágazó – különböző paradigmahátterekből táplálkozó – tudományterülete adja. A vonatkozó szakirodalom legmeghatározóbb elméleteinek rendszerezése után a nemzetállamok közötti kommunikáció kerül a középpontba, méghozzá a Web 2.0 megjelenésének a hagyományos diplomáciára gyakorolt hatására fókuszálva. Az udvariasság- és udvariatlanságelméletek és a nemzetközi kapcsolatok közötti kapocsként pedig az Erving Goffman kanadai szociológus nevéhez köthető arculat (face) fogalom szolgál, amelynek a nemzetekre történő kiterjesztése, illetve a nemzetarculat fogalom bevezetésének szükségessége mellett foglalunk állást. A felvázolt elméleti háttér alapján a twiplomácia négy jól elkülöníthető kategóriáját határozzuk meg, mégpedig a közlő megnyilatkozása mögött meghúzódó lehetséges szándékokból kiindulva, és az üzenetben megjelenő értékelő attitűdökkel, illetve az azok mögött húzódó tudásstruktúrákkal (sémák) is számolva. A dolgozat fő hipotézise szerint a mediatizált diplomácia diskurzusa a nemzetarculatokról szóló egyezkedések köré szerveződik, ebből kiindulva, illetve ezt alapul véve, a disszertáció esettanulmányok ismertetésével igyekszik szemléltetni, hogy – függően a mikroszintű interakciós aggályok és a makroszintű társadalomtörténeti diskurzusok kereszteződésében található nemzetarculatban hordozott közös tudástól, vagyis a diplomáciai kapcsolatok előzményeitől – milyen egyedi és változatos erkölcsi rendek és tudásstruktúrák befolyásolhatják a mikroblog által nyilvánossá tett kommunikáció kimenetelét. A dolgozat az esettanulmányok alapján arra a következtetésre jut, hogy a twiplomácia fogalom legalábbis félrevezető, hiszen a mikroblog – már csak a jellegéből fakadóan is – éppen, hogy mellőz minden olyasfajta diszkréciót és (arculatvédő) figyelmességet, ami a diplomácia alapvető célja és jellegzetessége. A twiplomácia, illetve a mikroblog tehát valójában a politikai kommunikáció eszköztárát szélesítette ki (hazabeszélő twiplomácia), noha arra is találtunk példát, hogy a politikusok és/vagy diplomaták a konfliktusok tárgyalásos megoldását szolgáló diplomáciai szándékkal használják a mikroblogot (tiszta twiplomácia). Megállapítást nyert továbbá, hogy a mikroblog az eszkaláció és a deeszkaláció irányába is figyelemreméltó hatékonysággal képes közvetíteni az információt egy akut konfliktus irányába mutató vagy egy már meglévő konfliktusos szituációban, de akár módosíthatja és felül is írhatja a hagyományos diplomáciai kapcsolatokat, amennyiben az adott nemzetállamok kétoldalú kapcsolata mindaddig konfliktustól mentes volt, a „hazabeszélés” pedig az adott másik nemzetállam nemzetarculatának kárára történik. A dolgozat nem utolsósorban arra a következtetésre jutott, hogy bár a mikroblogon látszólag a nemzetállamokat képviselő politikusok és diplomaták egymással folytatnak „párbeszédet”, az üzenetek valódi címzettje elsősorban a hazai közönség, azaz a hazai (hagyományos) média és az adott politikus vagy diplomata hatalmát és pozícióját biztosító választópolgár.","abstract_has_math":false,"creators":["Tóth, Loretta Mária"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2022,"date_issued":"2022-05","date_published":"2022-05","updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z","subjects":["Szociológia"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Tóth, Loretta Mária"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2022-05"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2022-05"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby.uri","label":"Dc Relation Isreferencedby URI","values":["https://doi.org/10.14267/phd.2022028"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Szociológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/13/Toth_Loretta_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/2/Toth_Loretta_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/14/Toth_Loretta_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Kétszáznyolcvan karakter. A világ egyik legaktívabb közösségi hálózatának számító Twitteren pontosan ennyi áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott felhasználó megfogalmazza az általa közvetíteni szándékozott üzenetet a nyilvánosság vagy éppen egy konkrét személy felé. A platformot elsősorban tehát az különbözteti meg a klasszikus blogoktól, hogy egy adott tartalom előállítása nem igényel különösebb idő- és energiabefektetést, hiszen a korlátozott karakterszám éppen azt a célt szolgálja, hogy a közlő a lehető legtömörebben fogalmazza meg mondanivalóját a – mediatizált – nyilvánosság felé. Mindez hamar meghozta a népszerűséget a mikroblognak, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a közösségi hálózat alkotói által megfogalmazott célokon túl – egyfajta mellékhatásként – a mikroblog napjainkra a nemzetállamok közötti „üzengetés” megkerülhetetlen fórumává, a nyilvános diplomácia 2.0 egyik legfontosabb eszközévé is vált, amelyet a nemzetközi közösség politikusai és diplomatái is széles körben használnak arra, hogy rövid, tömör, tehát különösebb időbefektetést nem igénylő – politikai és/vagy diplomáciai – vonatkozású üzeneteiket megosszák a nyilvánossággal. A diplomácia nyelvezetének márpedig évszázadokon át kivételes sajátossága volt a megfogalmazások közötti árnyalatnyi különbségekbe rendkívüli pontossággal és odafigyeléssel kódolt jelentés – noha ez a nemzetállamok külügyminisztériumai által közreadott hivatalos kommünikékben továbbra is jelen van, úgy tűnik, a Twitteren zajló mediatizált társadalmi kommunikációban sem idő, sem pedig tér (karakter) nem áll rendelkezésre a körülményeskedő udvariasság kifejezésre juttatásához. Az üzenetek gyorsaságát és tömörségét ösztönző újmédiatérben ráadásul a nemzetközi kapcsolatok ápolását tárgyalásos módon elősegíteni hivatott, eddig zárt ajtók mögött zajló diplomácia diskurzusa egy platformra került a hatalom megtartására vagy megszerzésére irányuló politikai kommunikációval; ez a közeg, illetve a twiplomácia jelensége áll a disszertáció középpontjában, arra keresve a választ, hogy a politikusok és diplomaták milyen céllal, illetve szándékkal használják a mikroblogot, amelyen egy-egy rövid bejegyzésnek akár súlyos politikai és/vagy gazdasági következményei is lehetnek. A kutatás elméleti keretét a (szocio)pragmatika, azon belül is az udvariasság- és udvariatlanságkutatás nemzetközi viszonylatban is fiatal és rendkívül szerteágazó – különböző paradigmahátterekből táplálkozó – tudományterülete adja. A vonatkozó szakirodalom legmeghatározóbb elméleteinek rendszerezése után a nemzetállamok közötti kommunikáció kerül a középpontba, méghozzá a Web 2.0 megjelenésének a hagyományos diplomáciára gyakorolt hatására fókuszálva. Az udvariasság- és udvariatlanságelméletek és a nemzetközi kapcsolatok közötti kapocsként pedig az Erving Goffman kanadai szociológus nevéhez köthető arculat (face) fogalom szolgál, amelynek a nemzetekre történő kiterjesztése, illetve a nemzetarculat fogalom bevezetésének szükségessége mellett foglalunk állást. A felvázolt elméleti háttér alapján a twiplomácia négy jól elkülöníthető kategóriáját határozzuk meg, mégpedig a közlő megnyilatkozása mögött meghúzódó lehetséges szándékokból kiindulva, és az üzenetben megjelenő értékelő attitűdökkel, illetve az azok mögött húzódó tudásstruktúrákkal (sémák) is számolva. A dolgozat fő hipotézise szerint a mediatizált diplomácia diskurzusa a nemzetarculatokról szóló egyezkedések köré szerveződik, ebből kiindulva, illetve ezt alapul véve, a disszertáció esettanulmányok ismertetésével igyekszik szemléltetni, hogy – függően a mikroszintű interakciós aggályok és a makroszintű társadalomtörténeti diskurzusok kereszteződésében található nemzetarculatban hordozott közös tudástól, vagyis a diplomáciai kapcsolatok előzményeitől – milyen egyedi és változatos erkölcsi rendek és tudásstruktúrák befolyásolhatják a mikroblog által nyilvánossá tett kommunikáció kimenetelét. A dolgozat az esettanulmányok alapján arra a következtetésre jut, hogy a twiplomácia fogalom legalábbis félrevezető, hiszen a mikroblog – már csak a jellegéből fakadóan is – éppen, hogy mellőz minden olyasfajta diszkréciót és (arculatvédő) figyelmességet, ami a diplomácia alapvető célja és jellegzetessége. A twiplomácia, illetve a mikroblog tehát valójában a politikai kommunikáció eszköztárát szélesítette ki (hazabeszélő twiplomácia), noha arra is találtunk példát, hogy a politikusok és/vagy diplomaták a konfliktusok tárgyalásos megoldását szolgáló diplomáciai szándékkal használják a mikroblogot (tiszta twiplomácia). Megállapítást nyert továbbá, hogy a mikroblog az eszkaláció és a deeszkaláció irányába is figyelemreméltó hatékonysággal képes közvetíteni az információt egy akut konfliktus irányába mutató vagy egy már meglévő konfliktusos szituációban, de akár módosíthatja és felül is írhatja a hagyományos diplomáciai kapcsolatokat, amennyiben az adott nemzetállamok kétoldalú kapcsolata mindaddig konfliktustól mentes volt, a „hazabeszélés” pedig az adott másik nemzetállam nemzetarculatának kárára történik. A dolgozat nem utolsósorban arra a következtetésre jutott, hogy bár a mikroblogon látszólag a nemzetállamokat képviselő politikusok és diplomaták egymással folytatnak „párbeszédet”, az üzenetek valódi címzettje elsősorban a hazai közönség, azaz a hazai (hagyományos) média és az adott politikus vagy diplomata hatalmát és pozícióját biztosító választópolgár."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Az udvariatlanság pragmatikája – Diplomácia 280 karakterben: a nemzetközi kapcsolatok alakulása a twiplomácia aranykorában"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Tóth, Loretta Mária"],"dc:date":["2022-05"],"dc:date.issued":["2022-05"],"dc:description.abstract":["Kétszáznyolcvan karakter. A világ egyik legaktívabb közösségi hálózatának számító Twitteren pontosan ennyi áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott felhasználó megfogalmazza az általa közvetíteni szándékozott üzenetet a nyilvánosság vagy éppen egy konkrét személy felé. A platformot elsősorban tehát az különbözteti meg a klasszikus blogoktól, hogy egy adott tartalom előállítása nem igényel különösebb idő- és energiabefektetést, hiszen a korlátozott karakterszám éppen azt a célt szolgálja, hogy a közlő a lehető legtömörebben fogalmazza meg mondanivalóját a – mediatizált – nyilvánosság felé. Mindez hamar meghozta a népszerűséget a mikroblognak, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a közösségi hálózat alkotói által megfogalmazott célokon túl – egyfajta mellékhatásként – a mikroblog napjainkra a nemzetállamok közötti „üzengetés” megkerülhetetlen fórumává, a nyilvános diplomácia 2.0 egyik legfontosabb eszközévé is vált, amelyet a nemzetközi közösség politikusai és diplomatái is széles körben használnak arra, hogy rövid, tömör, tehát különösebb időbefektetést nem igénylő – politikai és/vagy diplomáciai – vonatkozású üzeneteiket megosszák a nyilvánossággal. A diplomácia nyelvezetének márpedig évszázadokon át kivételes sajátossága volt a megfogalmazások közötti árnyalatnyi különbségekbe rendkívüli pontossággal és odafigyeléssel kódolt jelentés – noha ez a nemzetállamok külügyminisztériumai által közreadott hivatalos kommünikékben továbbra is jelen van, úgy tűnik, a Twitteren zajló mediatizált társadalmi kommunikációban sem idő, sem pedig tér (karakter) nem áll rendelkezésre a körülményeskedő udvariasság kifejezésre juttatásához. Az üzenetek gyorsaságát és tömörségét ösztönző újmédiatérben ráadásul a nemzetközi kapcsolatok ápolását tárgyalásos módon elősegíteni hivatott, eddig zárt ajtók mögött zajló diplomácia diskurzusa egy platformra került a hatalom megtartására vagy megszerzésére irányuló politikai kommunikációval; ez a közeg, illetve a twiplomácia jelensége áll a disszertáció középpontjában, arra keresve a választ, hogy a politikusok és diplomaták milyen céllal, illetve szándékkal használják a mikroblogot, amelyen egy-egy rövid bejegyzésnek akár súlyos politikai és/vagy gazdasági következményei is lehetnek. A kutatás elméleti keretét a (szocio)pragmatika, azon belül is az udvariasság- és udvariatlanságkutatás nemzetközi viszonylatban is fiatal és rendkívül szerteágazó – különböző paradigmahátterekből táplálkozó – tudományterülete adja. A vonatkozó szakirodalom legmeghatározóbb elméleteinek rendszerezése után a nemzetállamok közötti kommunikáció kerül a középpontba, méghozzá a Web 2.0 megjelenésének a hagyományos diplomáciára gyakorolt hatására fókuszálva. Az udvariasság- és udvariatlanságelméletek és a nemzetközi kapcsolatok közötti kapocsként pedig az Erving Goffman kanadai szociológus nevéhez köthető arculat (face) fogalom szolgál, amelynek a nemzetekre történő kiterjesztése, illetve a nemzetarculat fogalom bevezetésének szükségessége mellett foglalunk állást. A felvázolt elméleti háttér alapján a twiplomácia négy jól elkülöníthető kategóriáját határozzuk meg, mégpedig a közlő megnyilatkozása mögött meghúzódó lehetséges szándékokból kiindulva, és az üzenetben megjelenő értékelő attitűdökkel, illetve az azok mögött húzódó tudásstruktúrákkal (sémák) is számolva. A dolgozat fő hipotézise szerint a mediatizált diplomácia diskurzusa a nemzetarculatokról szóló egyezkedések köré szerveződik, ebből kiindulva, illetve ezt alapul véve, a disszertáció esettanulmányok ismertetésével igyekszik szemléltetni, hogy – függően a mikroszintű interakciós aggályok és a makroszintű társadalomtörténeti diskurzusok kereszteződésében található nemzetarculatban hordozott közös tudástól, vagyis a diplomáciai kapcsolatok előzményeitől – milyen egyedi és változatos erkölcsi rendek és tudásstruktúrák befolyásolhatják a mikroblog által nyilvánossá tett kommunikáció kimenetelét. A dolgozat az esettanulmányok alapján arra a következtetésre jut, hogy a twiplomácia fogalom legalábbis félrevezető, hiszen a mikroblog – már csak a jellegéből fakadóan is – éppen, hogy mellőz minden olyasfajta diszkréciót és (arculatvédő) figyelmességet, ami a diplomácia alapvető célja és jellegzetessége. A twiplomácia, illetve a mikroblog tehát valójában a politikai kommunikáció eszköztárát szélesítette ki (hazabeszélő twiplomácia), noha arra is találtunk példát, hogy a politikusok és/vagy diplomaták a konfliktusok tárgyalásos megoldását szolgáló diplomáciai szándékkal használják a mikroblogot (tiszta twiplomácia). Megállapítást nyert továbbá, hogy a mikroblog az eszkaláció és a deeszkaláció irányába is figyelemreméltó hatékonysággal képes közvetíteni az információt egy akut konfliktus irányába mutató vagy egy már meglévő konfliktusos szituációban, de akár módosíthatja és felül is írhatja a hagyományos diplomáciai kapcsolatokat, amennyiben az adott nemzetállamok kétoldalú kapcsolata mindaddig konfliktustól mentes volt, a „hazabeszélés” pedig az adott másik nemzetállam nemzetarculatának kárára történik. A dolgozat nem utolsósorban arra a következtetésre jutott, hogy bár a mikroblogon látszólag a nemzetállamokat képviselő politikusok és diplomaták egymással folytatnak „párbeszédet”, az üzenetek valódi címzettje elsősorban a hazai közönség, azaz a hazai (hagyományos) média és az adott politikus vagy diplomata hatalmát és pozícióját biztosító választópolgár."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/13/Toth_Loretta_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/2/Toth_Loretta_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/14/Toth_Loretta_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1207/"],"dc:relation.isreferencedby.uri":["https://doi.org/10.14267/phd.2022028"],"dc:subject":["Szociológia"],"dc:title":["Az udvariatlanság pragmatikája – Diplomácia 280 karakterben: a nemzetközi kapcsolatok alakulása a twiplomácia aranykorában"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z"}