{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1200"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1200","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Nemzeti identitás Székelyföldön - Székelyföldi fiatal felnőttek kisebbségi identitásának átalakulása","abstract":"Számos kutatás vizsgálta már az erdélyi magyarok nemzeti identitását, azonban a székelyföldi magyar nemzetiségű fiatal felnőtt (18-35 év közötti) korosztály nemzeti identitásáról és a témával kapcsolatos vélekedéseikről kevés önálló elemzés született. A kutatás célja e hiány mérséklése volt, a székelyföldi fiatalok nemzeti identitásának jellemzőinek megismerése. A disszertáció alapkérdése, hogyan válhat és lehet egy individuális ágens a székely “nemzeti” közösség részévé és milyen többlet-felkészültségekkel (tudásokkal, preferenciákkal, regulátorokkal stb.) kell rendelkeznie ehhez. Hogyan konstituálódik és regulálódik az ágensek által egy nem eredendő közösség, milyen prezentációkra, spektációkra, konstrukciókra és legitimációkra van szükség ahhoz, hogy a székely ágensek a többlet-felkészültségeik birtokában magukat nemzeti közösségként lássák és láttassák? Hol tart a székely ágensek önálló nemzeti közösséggé, kollektív ágenssé való formálódása, legitim-e a székelység mint nemzeti közösség, egyáltalán, beszélhetünk-e valamiféle kommunikatívról ezzel kapcsolatban? A vizsgált csoport körében végzett nagymintás kutatások sorozata által mért lassú nemzettudat változás következtében a célcsoport jelentős része elkezdte a székely etnikai identitás elemeit felerősíteni. A közös – magyar és székely – identitáselemekben meglévő kismértékű eltéréseket oly mértékben nagyították fel, hogy megfeleljen az új “székely nemzeti” identitásnak. A kultúrnemzeti magyar identitás összetevőit elkezdték helyettesíteni a “székely” jelzővel illetett tulajdonságokkal, viselkedésekkel, szimbólumokkal, ami által a magyar nemzeti identitás – a “magyar” jelző elhalványodásával – fokozatosan székely nemzeti identitássá válik. Az elkülönülés időszaka több generációt ölel át, mozgatórugói a generációk közös élménye (“lerománozás”, hagyományok, életmód), a kollektív emlékezet (népszavazás, magukra utaltság), az auto- és heterosztereotípiák (“góbéság”, “székely” nyelv és életmód) és kulturális emlékezet (történelmi múlt, “erdélyiség”). Önazonosságukat alapvetően két irányban mutatják meg: a többségi román és a többségi magyar társadalomtól is megkülönböztetik magukat. Az együttélés kollektív élménye azonban sok esetben nagyobb közeledést mutat a románok felé, mint a magyarországi magyarok irányába. Ennek ellenére románként kategorizálni őket az identitásuk durva megsértése, a tudatlanság fokmérője, ami furcsa kettősségre mutatott rá: ami a románok részéről – a “bozgorozással” együtt – nacionalista megnyilvánulás, addig a magyarok részéről a nemzetietlenség fokmérője: a nemzetietlenség szerintük az egyik legfontosabb választóvonal székely és magyar között. A kutatás rávilágított arra, hogy sem a magyar, sem a román nemzeti identitás nem megfeleltethető a székely „nemzeti” identitással, de nem egy új nemzet születésének vagyunk a részesei, hanem az összmagyarság egy részét – lényegében a székelyföldi magyarokat – érintő nemzettudat módosulásnak. A székely etnikai alapú kollektív ágens – mint minden kollektív ágens – felkészültségei az őt alkotó individuális ágensek felkészültségeiben gyökereznek, és ha adaptációra kényszerülnek az individuális ágensek, akkor a felkészültségeik megváltoztatására kényszerülnek – a változás nyilvánvalóan összefügg a probléma valamikénti felismerésével. Ha a nemzeti identitást alkotó felkészültségeket érinti az adaptációs kényszer, akkor a nemzeti identitásban bekövetkező változások a nemzet kollektív ágens felkészültségeiben – sajátvilágában – is változásokat okoz. Feltételezve, de nem tekintve bizonyítottnak, ha a 2004. decemberi népszavazás sikertelensége adaptációs kényszert okozott sokszázezer székely etnikai önazonosságú, de magyar nemzeti identitású individuális ágens számára, akkor a felismert probléma és annak megoldása – a csalódottság, a magukra maradottság érzésén keresztül – elvezethetett az önálló székely nemzet mint a probléma megoldását jelentő elérhető kívánatos állapot felismeréséhez. Zárómondatként összefoglalva a kutatás eredményét, kijelenthető, hogy a székely mint nemzet kollektív ágens konstitutív alapja nincsen meg, nyilvánossága igen korlátozott, azonban a székely etnikai identitású kollektív ágens nyilvánosságában már legitim módon lehet prezentálni és diszkusszálni a székely nemzet kollektív ágens konstitutív alapjáról, sajátvilágának többlet-felkészültségeiről.","abstract_html":"Számos kutatás vizsgálta már az erdélyi magyarok nemzeti identitását, azonban a székelyföldi magyar nemzetiségű fiatal felnőtt (18-35 év közötti) korosztály nemzeti identitásáról és a témával kapcsolatos vélekedéseikről kevés önálló elemzés született. A kutatás célja e hiány mérséklése volt, a székelyföldi fiatalok nemzeti identitásának jellemzőinek megismerése. A disszertáció alapkérdése, hogyan válhat és lehet egy individuális ágens a székely “nemzeti” közösség részévé és milyen többlet-felkészültségekkel (tudásokkal, preferenciákkal, regulátorokkal stb.) kell rendelkeznie ehhez. Hogyan konstituálódik és regulálódik az ágensek által egy nem eredendő közösség, milyen prezentációkra, spektációkra, konstrukciókra és legitimációkra van szükség ahhoz, hogy a székely ágensek a többlet-felkészültségeik birtokában magukat nemzeti közösségként lássák és láttassák? Hol tart a székely ágensek önálló nemzeti közösséggé, kollektív ágenssé való formálódása, legitim-e a székelység mint nemzeti közösség, egyáltalán, beszélhetünk-e valamiféle kommunikatívról ezzel kapcsolatban? A vizsgált csoport körében végzett nagymintás kutatások sorozata által mért lassú nemzettudat változás következtében a célcsoport jelentős része elkezdte a székely etnikai identitás elemeit felerősíteni. A közös – magyar és székely – identitáselemekben meglévő kismértékű eltéréseket oly mértékben nagyították fel, hogy megfeleljen az új “székely nemzeti” identitásnak. A kultúrnemzeti magyar identitás összetevőit elkezdték helyettesíteni a “székely” jelzővel illetett tulajdonságokkal, viselkedésekkel, szimbólumokkal, ami által a magyar nemzeti identitás – a “magyar” jelző elhalványodásával – fokozatosan székely nemzeti identitássá válik. Az elkülönülés időszaka több generációt ölel át, mozgatórugói a generációk közös élménye (“lerománozás”, hagyományok, életmód), a kollektív emlékezet (népszavazás, magukra utaltság), az auto- és heterosztereotípiák (“góbéság”, “székely” nyelv és életmód) és kulturális emlékezet (történelmi múlt, “erdélyiség”). Önazonosságukat alapvetően két irányban mutatják meg: a többségi román és a többségi magyar társadalomtól is megkülönböztetik magukat. Az együttélés kollektív élménye azonban sok esetben nagyobb közeledést mutat a románok felé, mint a magyarországi magyarok irányába. Ennek ellenére románként kategorizálni őket az identitásuk durva megsértése, a tudatlanság fokmérője, ami furcsa kettősségre mutatott rá: ami a románok részéről – a “bozgorozással” együtt – nacionalista megnyilvánulás, addig a magyarok részéről a nemzetietlenség fokmérője: a nemzetietlenség szerintük az egyik legfontosabb választóvonal székely és magyar között. A kutatás rávilágított arra, hogy sem a magyar, sem a román nemzeti identitás nem megfeleltethető a székely „nemzeti” identitással, de nem egy új nemzet születésének vagyunk a részesei, hanem az összmagyarság egy részét – lényegében a székelyföldi magyarokat – érintő nemzettudat módosulásnak. A székely etnikai alapú kollektív ágens – mint minden kollektív ágens – felkészültségei az őt alkotó individuális ágensek felkészültségeiben gyökereznek, és ha adaptációra kényszerülnek az individuális ágensek, akkor a felkészültségeik megváltoztatására kényszerülnek – a változás nyilvánvalóan összefügg a probléma valamikénti felismerésével. Ha a nemzeti identitást alkotó felkészültségeket érinti az adaptációs kényszer, akkor a nemzeti identitásban bekövetkező változások a nemzet kollektív ágens felkészültségeiben – sajátvilágában – is változásokat okoz. Feltételezve, de nem tekintve bizonyítottnak, ha a 2004. decemberi népszavazás sikertelensége adaptációs kényszert okozott sokszázezer székely etnikai önazonosságú, de magyar nemzeti identitású individuális ágens számára, akkor a felismert probléma és annak megoldása – a csalódottság, a magukra maradottság érzésén keresztül – elvezethetett az önálló székely nemzet mint a probléma megoldását jelentő elérhető kívánatos állapot felismeréséhez. Zárómondatként összefoglalva a kutatás eredményét, kijelenthető, hogy a székely mint nemzet kollektív ágens konstitutív alapja nincsen meg, nyilvánossága igen korlátozott, azonban a székely etnikai identitású kollektív ágens nyilvánosságában már legitim módon lehet prezentálni és diszkusszálni a székely nemzet kollektív ágens konstitutív alapjáról, sajátvilágának többlet-felkészültségeiről.","abstract_has_math":false,"creators":["András, Hanga"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2022,"date_issued":"2022-03","date_published":"2022-03","updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z","subjects":["Szociológia"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["András, Hanga"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2022-03-21"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2022-03"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby.uri","label":"Dc Relation Isreferencedby URI","values":["https://doi.org/10.14267/phd.2022018"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Szociológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/1/Andras_Hanga_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/2/Andras_Hanga_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/4/Andras_Hanga_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Számos kutatás vizsgálta már az erdélyi magyarok nemzeti identitását, azonban a székelyföldi magyar nemzetiségű fiatal felnőtt (18-35 év közötti) korosztály nemzeti identitásáról és a témával kapcsolatos vélekedéseikről kevés önálló elemzés született. A kutatás célja e hiány mérséklése volt, a székelyföldi fiatalok nemzeti identitásának jellemzőinek megismerése. A disszertáció alapkérdése, hogyan válhat és lehet egy individuális ágens a székely “nemzeti” közösség részévé és milyen többlet-felkészültségekkel (tudásokkal, preferenciákkal, regulátorokkal stb.) kell rendelkeznie ehhez. Hogyan konstituálódik és regulálódik az ágensek által egy nem eredendő közösség, milyen prezentációkra, spektációkra, konstrukciókra és legitimációkra van szükség ahhoz, hogy a székely ágensek a többlet-felkészültségeik birtokában magukat nemzeti közösségként lássák és láttassák? Hol tart a székely ágensek önálló nemzeti közösséggé, kollektív ágenssé való formálódása, legitim-e a székelység mint nemzeti közösség, egyáltalán, beszélhetünk-e valamiféle kommunikatívról ezzel kapcsolatban? A vizsgált csoport körében végzett nagymintás kutatások sorozata által mért lassú nemzettudat változás következtében a célcsoport jelentős része elkezdte a székely etnikai identitás elemeit felerősíteni. A közös – magyar és székely – identitáselemekben meglévő kismértékű eltéréseket oly mértékben nagyították fel, hogy megfeleljen az új “székely nemzeti” identitásnak. A kultúrnemzeti magyar identitás összetevőit elkezdték helyettesíteni a “székely” jelzővel illetett tulajdonságokkal, viselkedésekkel, szimbólumokkal, ami által a magyar nemzeti identitás – a “magyar” jelző elhalványodásával – fokozatosan székely nemzeti identitássá válik. Az elkülönülés időszaka több generációt ölel át, mozgatórugói a generációk közös élménye (“lerománozás”, hagyományok, életmód), a kollektív emlékezet (népszavazás, magukra utaltság), az auto- és heterosztereotípiák (“góbéság”, “székely” nyelv és életmód) és kulturális emlékezet (történelmi múlt, “erdélyiség”). Önazonosságukat alapvetően két irányban mutatják meg: a többségi román és a többségi magyar társadalomtól is megkülönböztetik magukat. Az együttélés kollektív élménye azonban sok esetben nagyobb közeledést mutat a románok felé, mint a magyarországi magyarok irányába. Ennek ellenére románként kategorizálni őket az identitásuk durva megsértése, a tudatlanság fokmérője, ami furcsa kettősségre mutatott rá: ami a románok részéről – a “bozgorozással” együtt – nacionalista megnyilvánulás, addig a magyarok részéről a nemzetietlenség fokmérője: a nemzetietlenség szerintük az egyik legfontosabb választóvonal székely és magyar között. A kutatás rávilágított arra, hogy sem a magyar, sem a román nemzeti identitás nem megfeleltethető a székely „nemzeti” identitással, de nem egy új nemzet születésének vagyunk a részesei, hanem az összmagyarság egy részét – lényegében a székelyföldi magyarokat – érintő nemzettudat módosulásnak. A székely etnikai alapú kollektív ágens – mint minden kollektív ágens – felkészültségei az őt alkotó individuális ágensek felkészültségeiben gyökereznek, és ha adaptációra kényszerülnek az individuális ágensek, akkor a felkészültségeik megváltoztatására kényszerülnek – a változás nyilvánvalóan összefügg a probléma valamikénti felismerésével. Ha a nemzeti identitást alkotó felkészültségeket érinti az adaptációs kényszer, akkor a nemzeti identitásban bekövetkező változások a nemzet kollektív ágens felkészültségeiben – sajátvilágában – is változásokat okoz. Feltételezve, de nem tekintve bizonyítottnak, ha a 2004. decemberi népszavazás sikertelensége adaptációs kényszert okozott sokszázezer székely etnikai önazonosságú, de magyar nemzeti identitású individuális ágens számára, akkor a felismert probléma és annak megoldása – a csalódottság, a magukra maradottság érzésén keresztül – elvezethetett az önálló székely nemzet mint a probléma megoldását jelentő elérhető kívánatos állapot felismeréséhez. Zárómondatként összefoglalva a kutatás eredményét, kijelenthető, hogy a székely mint nemzet kollektív ágens konstitutív alapja nincsen meg, nyilvánossága igen korlátozott, azonban a székely etnikai identitású kollektív ágens nyilvánosságában már legitim módon lehet prezentálni és diszkusszálni a székely nemzet kollektív ágens konstitutív alapjáról, sajátvilágának többlet-felkészültségeiről."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Nemzeti identitás Székelyföldön - Székelyföldi fiatal felnőttek kisebbségi identitásának átalakulása"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["András, Hanga"],"dc:date":["2022-03-21"],"dc:date.issued":["2022-03"],"dc:description.abstract":["Számos kutatás vizsgálta már az erdélyi magyarok nemzeti identitását, azonban a székelyföldi magyar nemzetiségű fiatal felnőtt (18-35 év közötti) korosztály nemzeti identitásáról és a témával kapcsolatos vélekedéseikről kevés önálló elemzés született. A kutatás célja e hiány mérséklése volt, a székelyföldi fiatalok nemzeti identitásának jellemzőinek megismerése. A disszertáció alapkérdése, hogyan válhat és lehet egy individuális ágens a székely “nemzeti” közösség részévé és milyen többlet-felkészültségekkel (tudásokkal, preferenciákkal, regulátorokkal stb.) kell rendelkeznie ehhez. Hogyan konstituálódik és regulálódik az ágensek által egy nem eredendő közösség, milyen prezentációkra, spektációkra, konstrukciókra és legitimációkra van szükség ahhoz, hogy a székely ágensek a többlet-felkészültségeik birtokában magukat nemzeti közösségként lássák és láttassák? Hol tart a székely ágensek önálló nemzeti közösséggé, kollektív ágenssé való formálódása, legitim-e a székelység mint nemzeti közösség, egyáltalán, beszélhetünk-e valamiféle kommunikatívról ezzel kapcsolatban? A vizsgált csoport körében végzett nagymintás kutatások sorozata által mért lassú nemzettudat változás következtében a célcsoport jelentős része elkezdte a székely etnikai identitás elemeit felerősíteni. A közös – magyar és székely – identitáselemekben meglévő kismértékű eltéréseket oly mértékben nagyították fel, hogy megfeleljen az új “székely nemzeti” identitásnak. A kultúrnemzeti magyar identitás összetevőit elkezdték helyettesíteni a “székely” jelzővel illetett tulajdonságokkal, viselkedésekkel, szimbólumokkal, ami által a magyar nemzeti identitás – a “magyar” jelző elhalványodásával – fokozatosan székely nemzeti identitássá válik. Az elkülönülés időszaka több generációt ölel át, mozgatórugói a generációk közös élménye (“lerománozás”, hagyományok, életmód), a kollektív emlékezet (népszavazás, magukra utaltság), az auto- és heterosztereotípiák (“góbéság”, “székely” nyelv és életmód) és kulturális emlékezet (történelmi múlt, “erdélyiség”). Önazonosságukat alapvetően két irányban mutatják meg: a többségi román és a többségi magyar társadalomtól is megkülönböztetik magukat. Az együttélés kollektív élménye azonban sok esetben nagyobb közeledést mutat a románok felé, mint a magyarországi magyarok irányába. Ennek ellenére románként kategorizálni őket az identitásuk durva megsértése, a tudatlanság fokmérője, ami furcsa kettősségre mutatott rá: ami a románok részéről – a “bozgorozással” együtt – nacionalista megnyilvánulás, addig a magyarok részéről a nemzetietlenség fokmérője: a nemzetietlenség szerintük az egyik legfontosabb választóvonal székely és magyar között. A kutatás rávilágított arra, hogy sem a magyar, sem a román nemzeti identitás nem megfeleltethető a székely „nemzeti” identitással, de nem egy új nemzet születésének vagyunk a részesei, hanem az összmagyarság egy részét – lényegében a székelyföldi magyarokat – érintő nemzettudat módosulásnak. A székely etnikai alapú kollektív ágens – mint minden kollektív ágens – felkészültségei az őt alkotó individuális ágensek felkészültségeiben gyökereznek, és ha adaptációra kényszerülnek az individuális ágensek, akkor a felkészültségeik megváltoztatására kényszerülnek – a változás nyilvánvalóan összefügg a probléma valamikénti felismerésével. Ha a nemzeti identitást alkotó felkészültségeket érinti az adaptációs kényszer, akkor a nemzeti identitásban bekövetkező változások a nemzet kollektív ágens felkészültségeiben – sajátvilágában – is változásokat okoz. Feltételezve, de nem tekintve bizonyítottnak, ha a 2004. decemberi népszavazás sikertelensége adaptációs kényszert okozott sokszázezer székely etnikai önazonosságú, de magyar nemzeti identitású individuális ágens számára, akkor a felismert probléma és annak megoldása – a csalódottság, a magukra maradottság érzésén keresztül – elvezethetett az önálló székely nemzet mint a probléma megoldását jelentő elérhető kívánatos állapot felismeréséhez. Zárómondatként összefoglalva a kutatás eredményét, kijelenthető, hogy a székely mint nemzet kollektív ágens konstitutív alapja nincsen meg, nyilvánossága igen korlátozott, azonban a székely etnikai identitású kollektív ágens nyilvánosságában már legitim módon lehet prezentálni és diszkusszálni a székely nemzet kollektív ágens konstitutív alapjáról, sajátvilágának többlet-felkészültségeiről."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/1/Andras_Hanga_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/2/Andras_Hanga_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/4/Andras_Hanga_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1200/"],"dc:relation.isreferencedby.uri":["https://doi.org/10.14267/phd.2022018"],"dc:subject":["Szociológia"],"dc:title":["Nemzeti identitás Székelyföldön - Székelyföldi fiatal felnőttek kisebbségi identitásának átalakulása"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z"}