{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:11"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:11","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"A magyar tőkepiac vizsgálata pénzügyi viselkedéstani módszerekkel","abstract":"Az értekezés célja a magyar tőkepiac hatékonyságának elemzése egy sajátos szempontból: választ keresek arra, hogy e piac jelenlegi és lehetséges, jövőbeni szereplői magatartását milyen emberi tényezők befolyásolják. A kutatás a hagyományos, szakirodalomban már évtizedek óta alkalmazott statisztikai módszereken túl a pénzügyi viselkedéstan eszköztárára is támaszkodik. A piaci hatékonyság szakirodalma három jól elkülöníthető korszakra, szakaszra bontható. A piacokat modellezni próbáló első kísérletek és a természeti jelenségek megfigyeléséből nyert tapasztalatok alkalmazása a XX. század hatvanas éveivel bezárólag megteremtette a bolyongáselméletet, és természetesen annak különböző kritikáit. A fejlődés második szakaszának nyitánya Eugene Fama munkássága. Fama. Az addig igen különböző, bolyongást vizsgáló fejtegetéseket egységes, zárt elméletbe foglalta – amelyet immár piaci hatékonyság elméletének nevezett: a hatékonyan működő piacon az információ beépül az árakba. A hatékonyság vizsgálata arra keresi a választ, hogy lehet-e többlethozamot biztosító információt találni, és ha igen, akkor mi lehet ennek az információnak a forrása. Az árfolyamváltozások jobb előrejelzéséhez hozzájárul, ha megfigyeljük a piaci szereplők reakcióit, viselkedését az új értesülések köztudatba kerülésekor. Vajon általánosíthatjuk a piaci szereplők viselkedési szokásait azzal a nagyon leegyszerűsítő alapvetéssel, hogy mindenki saját hasznának maximalizálására törekszik? Az elmélet fejlődésének harmadik szakasza bevezeti a gazdaságpszichológiából már ismert tételeket. A nyolcvanas évek közepétől egyre nagyobb tért hódít a pénzügyek területén a befektető, mint ember viselkedésének feltárása, esetleges hibái, irracionális magatartása és ezek tőzsdei árfolyamokra gyakorolt hatásának elemzése. E három szakasz elválaszthatatlan egymástól, a viselkedéstan a hatékonyság elméletének szerves fejlődési folyamatába illeszkedik. Kutatásom célja volt felmérni, hogy a magyar tőkepiac szereplői, illetve várható, jövőbeni szereplői mennyire viselkednek racionálisan különböző kockázatos helyzetekben. A vizsgálat befektetői szokásokat, egyéni kereskedési motívumokat és azok változását volt hivatott elemezni. Az egyetemi hallgatók, brókerhallgatók, és tőzsdei befektetők körében végzett kérdőíves felmérések arra kerestek választ, hogy a tanulmányok és a kereskedési tapasztalatok révén elsajátított pénzügyi ismeretek mennyiben változtatják meg a befektetési kockázathoz való viszonyt. A megkérdezés célja továbbá olyan egyéni pszichológiai motívumok feltárása, amelyek akár a racionális viselkedéstől eltérő jelenségeket, befektetési lépéseket is magyarázzák. A kérdőívre adott válaszok kiértékelése megmutatta, hogy a magyar magánbefektetők magatartása, illetve annak irracionális sajátosságai eltérnek a fejlett tőzsdéken leírtaktól. Alapvetően megállapítható, hogy több esetben – a vizsgált jelenségek jó részénél – a magyar befektetők nem mutatták a szakirodalomban leírt irracionális tulajdonságokat. Ezen eltérések okainak feltárása további kutatások témáját adhatja.","abstract_html":"Az értekezés célja a magyar tőkepiac hatékonyságának elemzése egy sajátos szempontból: választ keresek arra, hogy e piac jelenlegi és lehetséges, jövőbeni szereplői magatartását milyen emberi tényezők befolyásolják. A kutatás a hagyományos, szakirodalomban már évtizedek óta alkalmazott statisztikai módszereken túl a pénzügyi viselkedéstan eszköztárára is támaszkodik. A piaci hatékonyság szakirodalma három jól elkülöníthető korszakra, szakaszra bontható. A piacokat modellezni próbáló első kísérletek és a természeti jelenségek megfigyeléséből nyert tapasztalatok alkalmazása a XX. század hatvanas éveivel bezárólag megteremtette a bolyongáselméletet, és természetesen annak különböző kritikáit. A fejlődés második szakaszának nyitánya Eugene Fama munkássága. Fama. Az addig igen különböző, bolyongást vizsgáló fejtegetéseket egységes, zárt elméletbe foglalta – amelyet immár piaci hatékonyság elméletének nevezett: a hatékonyan működő piacon az információ beépül az árakba. A hatékonyság vizsgálata arra keresi a választ, hogy lehet-e többlethozamot biztosító információt találni, és ha igen, akkor mi lehet ennek az információnak a forrása. Az árfolyamváltozások jobb előrejelzéséhez hozzájárul, ha megfigyeljük a piaci szereplők reakcióit, viselkedését az új értesülések köztudatba kerülésekor. Vajon általánosíthatjuk a piaci szereplők viselkedési szokásait azzal a nagyon leegyszerűsítő alapvetéssel, hogy mindenki saját hasznának maximalizálására törekszik? Az elmélet fejlődésének harmadik szakasza bevezeti a gazdaságpszichológiából már ismert tételeket. A nyolcvanas évek közepétől egyre nagyobb tért hódít a pénzügyek területén a befektető, mint ember viselkedésének feltárása, esetleges hibái, irracionális magatartása és ezek tőzsdei árfolyamokra gyakorolt hatásának elemzése. E három szakasz elválaszthatatlan egymástól, a viselkedéstan a hatékonyság elméletének szerves fejlődési folyamatába illeszkedik. Kutatásom célja volt felmérni, hogy a magyar tőkepiac szereplői, illetve várható, jövőbeni szereplői mennyire viselkednek racionálisan különböző kockázatos helyzetekben. A vizsgálat befektetői szokásokat, egyéni kereskedési motívumokat és azok változását volt hivatott elemezni. Az egyetemi hallgatók, brókerhallgatók, és tőzsdei befektetők körében végzett kérdőíves felmérések arra kerestek választ, hogy a tanulmányok és a kereskedési tapasztalatok révén elsajátított pénzügyi ismeretek mennyiben változtatják meg a befektetési kockázathoz való viszonyt. A megkérdezés célja továbbá olyan egyéni pszichológiai motívumok feltárása, amelyek akár a racionális viselkedéstől eltérő jelenségeket, befektetési lépéseket is magyarázzák. A kérdőívre adott válaszok kiértékelése megmutatta, hogy a magyar magánbefektetők magatartása, illetve annak irracionális sajátosságai eltérnek a fejlett tőzsdéken leírtaktól. Alapvetően megállapítható, hogy több esetben – a vizsgált jelenségek jó részénél – a magyar befektetők nem mutatták a szakirodalomban leírt irracionális tulajdonságokat. Ezen eltérések okainak feltárása további kutatások témáját adhatja.","abstract_has_math":false,"creators":["Molnár, Márk András"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2007,"date_issued":"2007","date_published":"2007","updated_at":"2026-07-24T01:49:14Z","subjects":["Pénzügy"],"languages":["hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Molnár, Márk András"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2007"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2007"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Gazdálkodástani Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/11/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Pénzügy"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/11/1/molnar_mark.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Az értekezés célja a magyar tőkepiac hatékonyságának elemzése egy sajátos szempontból: választ keresek arra, hogy e piac jelenlegi és lehetséges, jövőbeni szereplői magatartását milyen emberi tényezők befolyásolják. A kutatás a hagyományos, szakirodalomban már évtizedek óta alkalmazott statisztikai módszereken túl a pénzügyi viselkedéstan eszköztárára is támaszkodik. A piaci hatékonyság szakirodalma három jól elkülöníthető korszakra, szakaszra bontható. A piacokat modellezni próbáló első kísérletek és a természeti jelenségek megfigyeléséből nyert tapasztalatok alkalmazása a XX. század hatvanas éveivel bezárólag megteremtette a bolyongáselméletet, és természetesen annak különböző kritikáit. A fejlődés második szakaszának nyitánya Eugene Fama munkássága. Fama. Az addig igen különböző, bolyongást vizsgáló fejtegetéseket egységes, zárt elméletbe foglalta – amelyet immár piaci hatékonyság elméletének nevezett: a hatékonyan működő piacon az információ beépül az árakba. A hatékonyság vizsgálata arra keresi a választ, hogy lehet-e többlethozamot biztosító információt találni, és ha igen, akkor mi lehet ennek az információnak a forrása. Az árfolyamváltozások jobb előrejelzéséhez hozzájárul, ha megfigyeljük a piaci szereplők reakcióit, viselkedését az új értesülések köztudatba kerülésekor. Vajon általánosíthatjuk a piaci szereplők viselkedési szokásait azzal a nagyon leegyszerűsítő alapvetéssel, hogy mindenki saját hasznának maximalizálására törekszik? Az elmélet fejlődésének harmadik szakasza bevezeti a gazdaságpszichológiából már ismert tételeket. A nyolcvanas évek közepétől egyre nagyobb tért hódít a pénzügyek területén a befektető, mint ember viselkedésének feltárása, esetleges hibái, irracionális magatartása és ezek tőzsdei árfolyamokra gyakorolt hatásának elemzése. E három szakasz elválaszthatatlan egymástól, a viselkedéstan a hatékonyság elméletének szerves fejlődési folyamatába illeszkedik. Kutatásom célja volt felmérni, hogy a magyar tőkepiac szereplői, illetve várható, jövőbeni szereplői mennyire viselkednek racionálisan különböző kockázatos helyzetekben. A vizsgálat befektetői szokásokat, egyéni kereskedési motívumokat és azok változását volt hivatott elemezni. Az egyetemi hallgatók, brókerhallgatók, és tőzsdei befektetők körében végzett kérdőíves felmérések arra kerestek választ, hogy a tanulmányok és a kereskedési tapasztalatok révén elsajátított pénzügyi ismeretek mennyiben változtatják meg a befektetési kockázathoz való viszonyt. A megkérdezés célja továbbá olyan egyéni pszichológiai motívumok feltárása, amelyek akár a racionális viselkedéstől eltérő jelenségeket, befektetési lépéseket is magyarázzák. A kérdőívre adott válaszok kiértékelése megmutatta, hogy a magyar magánbefektetők magatartása, illetve annak irracionális sajátosságai eltérnek a fejlett tőzsdéken leírtaktól. Alapvetően megállapítható, hogy több esetben – a vizsgált jelenségek jó részénél – a magyar befektetők nem mutatták a szakirodalomban leírt irracionális tulajdonságokat. Ezen eltérések okainak feltárása további kutatások témáját adhatja."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["A magyar tőkepiac vizsgálata pénzügyi viselkedéstani módszerekkel"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Molnár, Márk András"],"dc:date":["2007"],"dc:date.issued":["2007"],"dc:description.abstract":["Az értekezés célja a magyar tőkepiac hatékonyságának elemzése egy sajátos szempontból: választ keresek arra, hogy e piac jelenlegi és lehetséges, jövőbeni szereplői magatartását milyen emberi tényezők befolyásolják. A kutatás a hagyományos, szakirodalomban már évtizedek óta alkalmazott statisztikai módszereken túl a pénzügyi viselkedéstan eszköztárára is támaszkodik. A piaci hatékonyság szakirodalma három jól elkülöníthető korszakra, szakaszra bontható. A piacokat modellezni próbáló első kísérletek és a természeti jelenségek megfigyeléséből nyert tapasztalatok alkalmazása a XX. század hatvanas éveivel bezárólag megteremtette a bolyongáselméletet, és természetesen annak különböző kritikáit. A fejlődés második szakaszának nyitánya Eugene Fama munkássága. Fama. Az addig igen különböző, bolyongást vizsgáló fejtegetéseket egységes, zárt elméletbe foglalta – amelyet immár piaci hatékonyság elméletének nevezett: a hatékonyan működő piacon az információ beépül az árakba. A hatékonyság vizsgálata arra keresi a választ, hogy lehet-e többlethozamot biztosító információt találni, és ha igen, akkor mi lehet ennek az információnak a forrása. Az árfolyamváltozások jobb előrejelzéséhez hozzájárul, ha megfigyeljük a piaci szereplők reakcióit, viselkedését az új értesülések köztudatba kerülésekor. Vajon általánosíthatjuk a piaci szereplők viselkedési szokásait azzal a nagyon leegyszerűsítő alapvetéssel, hogy mindenki saját hasznának maximalizálására törekszik? Az elmélet fejlődésének harmadik szakasza bevezeti a gazdaságpszichológiából már ismert tételeket. A nyolcvanas évek közepétől egyre nagyobb tért hódít a pénzügyek területén a befektető, mint ember viselkedésének feltárása, esetleges hibái, irracionális magatartása és ezek tőzsdei árfolyamokra gyakorolt hatásának elemzése. E három szakasz elválaszthatatlan egymástól, a viselkedéstan a hatékonyság elméletének szerves fejlődési folyamatába illeszkedik. Kutatásom célja volt felmérni, hogy a magyar tőkepiac szereplői, illetve várható, jövőbeni szereplői mennyire viselkednek racionálisan különböző kockázatos helyzetekben. A vizsgálat befektetői szokásokat, egyéni kereskedési motívumokat és azok változását volt hivatott elemezni. Az egyetemi hallgatók, brókerhallgatók, és tőzsdei befektetők körében végzett kérdőíves felmérések arra kerestek választ, hogy a tanulmányok és a kereskedési tapasztalatok révén elsajátított pénzügyi ismeretek mennyiben változtatják meg a befektetési kockázathoz való viszonyt. A megkérdezés célja továbbá olyan egyéni pszichológiai motívumok feltárása, amelyek akár a racionális viselkedéstől eltérő jelenségeket, befektetési lépéseket is magyarázzák. A kérdőívre adott válaszok kiértékelése megmutatta, hogy a magyar magánbefektetők magatartása, illetve annak irracionális sajátosságai eltérnek a fejlett tőzsdéken leírtaktól. Alapvetően megállapítható, hogy több esetben – a vizsgált jelenségek jó részénél – a magyar befektetők nem mutatták a szakirodalomban leírt irracionális tulajdonságokat. Ezen eltérések okainak feltárása további kutatások témáját adhatja."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/11/1/molnar_mark.pdf"],"dc:language":["hu"],"dc:publisher.department":["Gazdálkodástani Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/11/"],"dc:subject":["Pénzügy"],"dc:title":["A magyar tőkepiac vizsgálata pénzügyi viselkedéstani módszerekkel"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:14Z"}