{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1198"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1198","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Informalitás, önszerveződés, kvázi-nyilvánosság - Kultúra, sport, hétköznapi diskurzusok, egyházi ünnepek és szórakozás a Gyergyóimedencében az 1970–1980-as években","abstract":"A Ceauşescu-korszak második fele az úgynevezett „júliusi tézisek” kinyilatkoztatásával vette kezdetét. Ennek következtében a politikai-ideológiai nevelés új iránya határozta meg előbb a párt ideológiáját, később az egész romániai társadalmat, így az oktatást, a kulturális életet és a nemzetiségpolitikát is. Ez az új irány intenzív változásokat eredményezett. Különösen a nyolcvanas évek váltak a lakosság és az országban élő nemzetiségek számára nehezen elviselhetővé. A sikertelen gazdaságpolitikára és a gazdasági válság nehezítette életkörülményekre a pártvezetés válasza az ideológiai szigorítás és Ceauşescu személyi kultuszának erősítése volt. A disszertációban arra vállalkoztam, hogy Gyergyói-medence az 1970–1980-as években megélt mindennapi életeseményeit rekonstruáljam. A visszaemlékezések elemzésében a hatalom és az egyéni mozgástér kölcsönhatásának társadalmi gyakorlatát helyeztem a középpontba. Fő kutatási kérdésem: A „lenti” társadalomnak milyen válaszreakciói voltak a mindennapok feletti diktatúrára? A társadalmi kommunikáció eseményeit kulturális cselekvésekként értelmeztem, a viselkedésmódokat és azok szimbolikus dimenzióit helyeztem előtérbe (Szijártó 2001: 120). Kutatásom két kiemelt jelenség mentén vizsgálta a hétköznapokat: az informalitás és a hozzá kapcsolódó kvázi-nyilvánosság tükrében. A dolgozat a különböző területeken megnyilvánuló informális társadalmi gyakorlatokat elemzi, ami a korszakban vizsgált társadalom nyílt titkait, íratlan szabályait, mikropraktikáit jelenti az ügyek intézése, a materiális és a szimbolikus javakhoz való hozzáférés céljából (Ledeneva 2018a: 1–9). Az informalitás vizsgálatával a dolgozat egy további, kiemelt célja volt, hogy a szakirodalomban domináns helyet elfoglaló informális gazdaság vizsgálata helyett, a kulturális és sportélet területén, illetve az etnikai és a vallási identitás kvázi-nyilvános működtetésében megnyilvánuló informális cselekvéseket elemezze. A másik fogalom, amely a vizsgálat tárgyát képezte a hatalom és az egyéni mozgástér tekintetében a kvázi-nyilvánosság. Ez az a nyilvánosság volt, amely a formális, hivatalos térhez állt közelebb, de helyet adott az informális események lebonyolításának is. A kvázi-nyilvánosság volt az egyetlen olyan nyilvános szféra a korszakban,ahol a fent leírtak szerint lehetett nyilvánosan működtetni a (magyar) etnikai identitást (Bodó 2004: 56–63). A korszakra jellemző társadalmi kommunikáció jelenségeinek vizsgálatában négy témakört különítettem el: 1. A Gyergyói-medence amatőr művészeti formációi és azok kulturális tevékenységeinek rekonstruálása. A téma második része a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep működését vizsgálta, amelyet önszerveződő közösségnek tekintek. 2. A dolgozat második nagy témaköre a sportéletet elemzi, egyrészt a szocialista keretek közti professzionalizmuson, másrészt az amatőr, önszerveződő sportközösségek mindennapjain keresztül. 3. A harmadik témakör a hétköznapi diskurzusokat elemzi az ugratási eseményeken keresztül. Tartalmukban a vizsgált korszak ellentmondásaira, a nehéz életkörülményekre és a társadalomban jelentkező, nyíltan ki nem mondható feszültségekre reflektálnak. 4. Munkám negyedik témaköre az egyházi és az egyéni élet sorsfordulóinak ünnepei, illetve az amerikai és a nyugat-európai médiatermékek fogyasztásán alapuló szórakozási alkalmak köré épült. Arra törekedtem, hogy láthatóak legyenek azok a közösségi események, amelyek kívül estek a kötelező, országosan működtetett és ideológiai tartalommal megtöltött rendezvényektől. A négy témakör látszólag egymástól távol esik, azonban mindegyikben az informalitás és a kvázi-nyilvánosság, a korszakra jellemző társadalmi kommunikációs jelenségeit vizsgáltam. Az esetek elemzési alapegysége a nyelvhasználat, a kommunikációs eszközhasználat, a megnyilvánulásiformák, és a szimbólumhasználat. A dolgozat elemzéseiből kiderül és egyben amellett érvelek, hogy a már meglévő, az államszocialista társadalmi berendezkedésű országokról és azok informális gyakorlatairól szóló munkák megállapításaihoz új eredményekkel, meglátásokkal bír a dolgozat. Tehát az informális gyakorlatok a második gazdaság működtetése és a fennálló hatalmi renddel szemben tanúsított magatartások mellett további intenciókat tükröznek: a kisebbségi etnikai és vallási identitás, a kisközösségek közös sport- és művészeti esztétikai preferenciáinak a kvázi-nyilvánosságban való működtetésére, illetve a nyugati és az amerikai modernizációs minták (használati cikkek és médiatermékek fogyasztása általi) adaptálására.","abstract_html":"A Ceauşescu-korszak második fele az úgynevezett „júliusi tézisek” kinyilatkoztatásával vette kezdetét. Ennek következtében a politikai-ideológiai nevelés új iránya határozta meg előbb a párt ideológiáját, később az egész romániai társadalmat, így az oktatást, a kulturális életet és a nemzetiségpolitikát is. Ez az új irány intenzív változásokat eredményezett. Különösen a nyolcvanas évek váltak a lakosság és az országban élő nemzetiségek számára nehezen elviselhetővé. A sikertelen gazdaságpolitikára és a gazdasági válság nehezítette életkörülményekre a pártvezetés válasza az ideológiai szigorítás és Ceauşescu személyi kultuszának erősítése volt. A disszertációban arra vállalkoztam, hogy Gyergyói-medence az 1970–1980-as években megélt mindennapi életeseményeit rekonstruáljam. A visszaemlékezések elemzésében a hatalom és az egyéni mozgástér kölcsönhatásának társadalmi gyakorlatát helyeztem a középpontba. Fő kutatási kérdésem: A „lenti” társadalomnak milyen válaszreakciói voltak a mindennapok feletti diktatúrára? A társadalmi kommunikáció eseményeit kulturális cselekvésekként értelmeztem, a viselkedésmódokat és azok szimbolikus dimenzióit helyeztem előtérbe (Szijártó 2001: 120). Kutatásom két kiemelt jelenség mentén vizsgálta a hétköznapokat: az informalitás és a hozzá kapcsolódó kvázi-nyilvánosság tükrében. A dolgozat a különböző területeken megnyilvánuló informális társadalmi gyakorlatokat elemzi, ami a korszakban vizsgált társadalom nyílt titkait, íratlan szabályait, mikropraktikáit jelenti az ügyek intézése, a materiális és a szimbolikus javakhoz való hozzáférés céljából (Ledeneva 2018a: 1–9). Az informalitás vizsgálatával a dolgozat egy további, kiemelt célja volt, hogy a szakirodalomban domináns helyet elfoglaló informális gazdaság vizsgálata helyett, a kulturális és sportélet területén, illetve az etnikai és a vallási identitás kvázi-nyilvános működtetésében megnyilvánuló informális cselekvéseket elemezze. A másik fogalom, amely a vizsgálat tárgyát képezte a hatalom és az egyéni mozgástér tekintetében a kvázi-nyilvánosság. Ez az a nyilvánosság volt, amely a formális, hivatalos térhez állt közelebb, de helyet adott az informális események lebonyolításának is. A kvázi-nyilvánosság volt az egyetlen olyan nyilvános szféra a korszakban,ahol a fent leírtak szerint lehetett nyilvánosan működtetni a (magyar) etnikai identitást (Bodó 2004: 56–63). A korszakra jellemző társadalmi kommunikáció jelenségeinek vizsgálatában négy témakört különítettem el: 1. A Gyergyói-medence amatőr művészeti formációi és azok kulturális tevékenységeinek rekonstruálása. A téma második része a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep működését vizsgálta, amelyet önszerveződő közösségnek tekintek. 2. A dolgozat második nagy témaköre a sportéletet elemzi, egyrészt a szocialista keretek közti professzionalizmuson, másrészt az amatőr, önszerveződő sportközösségek mindennapjain keresztül. 3. A harmadik témakör a hétköznapi diskurzusokat elemzi az ugratási eseményeken keresztül. Tartalmukban a vizsgált korszak ellentmondásaira, a nehéz életkörülményekre és a társadalomban jelentkező, nyíltan ki nem mondható feszültségekre reflektálnak. 4. Munkám negyedik témaköre az egyházi és az egyéni élet sorsfordulóinak ünnepei, illetve az amerikai és a nyugat-európai médiatermékek fogyasztásán alapuló szórakozási alkalmak köré épült. Arra törekedtem, hogy láthatóak legyenek azok a közösségi események, amelyek kívül estek a kötelező, országosan működtetett és ideológiai tartalommal megtöltött rendezvényektől. A négy témakör látszólag egymástól távol esik, azonban mindegyikben az informalitás és a kvázi-nyilvánosság, a korszakra jellemző társadalmi kommunikációs jelenségeit vizsgáltam. Az esetek elemzési alapegysége a nyelvhasználat, a kommunikációs eszközhasználat, a megnyilvánulásiformák, és a szimbólumhasználat. A dolgozat elemzéseiből kiderül és egyben amellett érvelek, hogy a már meglévő, az államszocialista társadalmi berendezkedésű országokról és azok informális gyakorlatairól szóló munkák megállapításaihoz új eredményekkel, meglátásokkal bír a dolgozat. Tehát az informális gyakorlatok a második gazdaság működtetése és a fennálló hatalmi renddel szemben tanúsított magatartások mellett további intenciókat tükröznek: a kisebbségi etnikai és vallási identitás, a kisközösségek közös sport- és művészeti esztétikai preferenciáinak a kvázi-nyilvánosságban való működtetésére, illetve a nyugati és az amerikai modernizációs minták (használati cikkek és médiatermékek fogyasztása általi) adaptálására.","abstract_has_math":false,"creators":["Kovács, Eszter"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2022,"date_issued":"2022-03","date_published":"2022-03","updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z","subjects":["Kultúra. közművelődés, sport","Szociológia"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Kovács, Eszter"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2022-03-01"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2022-03"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby.uri","label":"Dc Relation Isreferencedby URI","values":["https://doi.org/10.14267/phd.2022011"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Kultúra. közművelődés, sport","Szociológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/1/Kovacs_Eszter_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/2/Kovacs_Eszter_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/3/Kovacs_Eszter_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A Ceauşescu-korszak második fele az úgynevezett „júliusi tézisek” kinyilatkoztatásával vette kezdetét. Ennek következtében a politikai-ideológiai nevelés új iránya határozta meg előbb a párt ideológiáját, később az egész romániai társadalmat, így az oktatást, a kulturális életet és a nemzetiségpolitikát is. Ez az új irány intenzív változásokat eredményezett. Különösen a nyolcvanas évek váltak a lakosság és az országban élő nemzetiségek számára nehezen elviselhetővé. A sikertelen gazdaságpolitikára és a gazdasági válság nehezítette életkörülményekre a pártvezetés válasza az ideológiai szigorítás és Ceauşescu személyi kultuszának erősítése volt. A disszertációban arra vállalkoztam, hogy Gyergyói-medence az 1970–1980-as években megélt mindennapi életeseményeit rekonstruáljam. A visszaemlékezések elemzésében a hatalom és az egyéni mozgástér kölcsönhatásának társadalmi gyakorlatát helyeztem a középpontba. Fő kutatási kérdésem: A „lenti” társadalomnak milyen válaszreakciói voltak a mindennapok feletti diktatúrára? A társadalmi kommunikáció eseményeit kulturális cselekvésekként értelmeztem, a viselkedésmódokat és azok szimbolikus dimenzióit helyeztem előtérbe (Szijártó 2001: 120). Kutatásom két kiemelt jelenség mentén vizsgálta a hétköznapokat: az informalitás és a hozzá kapcsolódó kvázi-nyilvánosság tükrében. A dolgozat a különböző területeken megnyilvánuló informális társadalmi gyakorlatokat elemzi, ami a korszakban vizsgált társadalom nyílt titkait, íratlan szabályait, mikropraktikáit jelenti az ügyek intézése, a materiális és a szimbolikus javakhoz való hozzáférés céljából (Ledeneva 2018a: 1–9). Az informalitás vizsgálatával a dolgozat egy további, kiemelt célja volt, hogy a szakirodalomban domináns helyet elfoglaló informális gazdaság vizsgálata helyett, a kulturális és sportélet területén, illetve az etnikai és a vallási identitás kvázi-nyilvános működtetésében megnyilvánuló informális cselekvéseket elemezze. A másik fogalom, amely a vizsgálat tárgyát képezte a hatalom és az egyéni mozgástér tekintetében a kvázi-nyilvánosság. Ez az a nyilvánosság volt, amely a formális, hivatalos térhez állt közelebb, de helyet adott az informális események lebonyolításának is. A kvázi-nyilvánosság volt az egyetlen olyan nyilvános szféra a korszakban,ahol a fent leírtak szerint lehetett nyilvánosan működtetni a (magyar) etnikai identitást (Bodó 2004: 56–63). A korszakra jellemző társadalmi kommunikáció jelenségeinek vizsgálatában négy témakört különítettem el: 1. A Gyergyói-medence amatőr művészeti formációi és azok kulturális tevékenységeinek rekonstruálása. A téma második része a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep működését vizsgálta, amelyet önszerveződő közösségnek tekintek. 2. A dolgozat második nagy témaköre a sportéletet elemzi, egyrészt a szocialista keretek közti professzionalizmuson, másrészt az amatőr, önszerveződő sportközösségek mindennapjain keresztül. 3. A harmadik témakör a hétköznapi diskurzusokat elemzi az ugratási eseményeken keresztül. Tartalmukban a vizsgált korszak ellentmondásaira, a nehéz életkörülményekre és a társadalomban jelentkező, nyíltan ki nem mondható feszültségekre reflektálnak. 4. Munkám negyedik témaköre az egyházi és az egyéni élet sorsfordulóinak ünnepei, illetve az amerikai és a nyugat-európai médiatermékek fogyasztásán alapuló szórakozási alkalmak köré épült. Arra törekedtem, hogy láthatóak legyenek azok a közösségi események, amelyek kívül estek a kötelező, országosan működtetett és ideológiai tartalommal megtöltött rendezvényektől. A négy témakör látszólag egymástól távol esik, azonban mindegyikben az informalitás és a kvázi-nyilvánosság, a korszakra jellemző társadalmi kommunikációs jelenségeit vizsgáltam. Az esetek elemzési alapegysége a nyelvhasználat, a kommunikációs eszközhasználat, a megnyilvánulásiformák, és a szimbólumhasználat. A dolgozat elemzéseiből kiderül és egyben amellett érvelek, hogy a már meglévő, az államszocialista társadalmi berendezkedésű országokról és azok informális gyakorlatairól szóló munkák megállapításaihoz új eredményekkel, meglátásokkal bír a dolgozat. Tehát az informális gyakorlatok a második gazdaság működtetése és a fennálló hatalmi renddel szemben tanúsított magatartások mellett további intenciókat tükröznek: a kisebbségi etnikai és vallási identitás, a kisközösségek közös sport- és művészeti esztétikai preferenciáinak a kvázi-nyilvánosságban való működtetésére, illetve a nyugati és az amerikai modernizációs minták (használati cikkek és médiatermékek fogyasztása általi) adaptálására."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Informalitás, önszerveződés, kvázi-nyilvánosság - Kultúra, sport, hétköznapi diskurzusok, egyházi ünnepek és szórakozás a Gyergyóimedencében az 1970–1980-as években"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Kovács, Eszter"],"dc:date":["2022-03-01"],"dc:date.issued":["2022-03"],"dc:description.abstract":["A Ceauşescu-korszak második fele az úgynevezett „júliusi tézisek” kinyilatkoztatásával vette kezdetét. Ennek következtében a politikai-ideológiai nevelés új iránya határozta meg előbb a párt ideológiáját, később az egész romániai társadalmat, így az oktatást, a kulturális életet és a nemzetiségpolitikát is. Ez az új irány intenzív változásokat eredményezett. Különösen a nyolcvanas évek váltak a lakosság és az országban élő nemzetiségek számára nehezen elviselhetővé. A sikertelen gazdaságpolitikára és a gazdasági válság nehezítette életkörülményekre a pártvezetés válasza az ideológiai szigorítás és Ceauşescu személyi kultuszának erősítése volt. A disszertációban arra vállalkoztam, hogy Gyergyói-medence az 1970–1980-as években megélt mindennapi életeseményeit rekonstruáljam. A visszaemlékezések elemzésében a hatalom és az egyéni mozgástér kölcsönhatásának társadalmi gyakorlatát helyeztem a középpontba. Fő kutatási kérdésem: A „lenti” társadalomnak milyen válaszreakciói voltak a mindennapok feletti diktatúrára? A társadalmi kommunikáció eseményeit kulturális cselekvésekként értelmeztem, a viselkedésmódokat és azok szimbolikus dimenzióit helyeztem előtérbe (Szijártó 2001: 120). Kutatásom két kiemelt jelenség mentén vizsgálta a hétköznapokat: az informalitás és a hozzá kapcsolódó kvázi-nyilvánosság tükrében. A dolgozat a különböző területeken megnyilvánuló informális társadalmi gyakorlatokat elemzi, ami a korszakban vizsgált társadalom nyílt titkait, íratlan szabályait, mikropraktikáit jelenti az ügyek intézése, a materiális és a szimbolikus javakhoz való hozzáférés céljából (Ledeneva 2018a: 1–9). Az informalitás vizsgálatával a dolgozat egy további, kiemelt célja volt, hogy a szakirodalomban domináns helyet elfoglaló informális gazdaság vizsgálata helyett, a kulturális és sportélet területén, illetve az etnikai és a vallási identitás kvázi-nyilvános működtetésében megnyilvánuló informális cselekvéseket elemezze. A másik fogalom, amely a vizsgálat tárgyát képezte a hatalom és az egyéni mozgástér tekintetében a kvázi-nyilvánosság. Ez az a nyilvánosság volt, amely a formális, hivatalos térhez állt közelebb, de helyet adott az informális események lebonyolításának is. A kvázi-nyilvánosság volt az egyetlen olyan nyilvános szféra a korszakban,ahol a fent leírtak szerint lehetett nyilvánosan működtetni a (magyar) etnikai identitást (Bodó 2004: 56–63). A korszakra jellemző társadalmi kommunikáció jelenségeinek vizsgálatában négy témakört különítettem el: 1. A Gyergyói-medence amatőr művészeti formációi és azok kulturális tevékenységeinek rekonstruálása. A téma második része a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep működését vizsgálta, amelyet önszerveződő közösségnek tekintek. 2. A dolgozat második nagy témaköre a sportéletet elemzi, egyrészt a szocialista keretek közti professzionalizmuson, másrészt az amatőr, önszerveződő sportközösségek mindennapjain keresztül. 3. A harmadik témakör a hétköznapi diskurzusokat elemzi az ugratási eseményeken keresztül. Tartalmukban a vizsgált korszak ellentmondásaira, a nehéz életkörülményekre és a társadalomban jelentkező, nyíltan ki nem mondható feszültségekre reflektálnak. 4. Munkám negyedik témaköre az egyházi és az egyéni élet sorsfordulóinak ünnepei, illetve az amerikai és a nyugat-európai médiatermékek fogyasztásán alapuló szórakozási alkalmak köré épült. Arra törekedtem, hogy láthatóak legyenek azok a közösségi események, amelyek kívül estek a kötelező, országosan működtetett és ideológiai tartalommal megtöltött rendezvényektől. A négy témakör látszólag egymástól távol esik, azonban mindegyikben az informalitás és a kvázi-nyilvánosság, a korszakra jellemző társadalmi kommunikációs jelenségeit vizsgáltam. Az esetek elemzési alapegysége a nyelvhasználat, a kommunikációs eszközhasználat, a megnyilvánulásiformák, és a szimbólumhasználat. A dolgozat elemzéseiből kiderül és egyben amellett érvelek, hogy a már meglévő, az államszocialista társadalmi berendezkedésű országokról és azok informális gyakorlatairól szóló munkák megállapításaihoz új eredményekkel, meglátásokkal bír a dolgozat. Tehát az informális gyakorlatok a második gazdaság működtetése és a fennálló hatalmi renddel szemben tanúsított magatartások mellett további intenciókat tükröznek: a kisebbségi etnikai és vallási identitás, a kisközösségek közös sport- és művészeti esztétikai preferenciáinak a kvázi-nyilvánosságban való működtetésére, illetve a nyugati és az amerikai modernizációs minták (használati cikkek és médiatermékek fogyasztása általi) adaptálására."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/1/Kovacs_Eszter_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/2/Kovacs_Eszter_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/3/Kovacs_Eszter_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1198/"],"dc:relation.isreferencedby.uri":["https://doi.org/10.14267/phd.2022011"],"dc:subject":["Kultúra. közművelődés, sport","Szociológia"],"dc:title":["Informalitás, önszerveződés, kvázi-nyilvánosság - Kultúra, sport, hétköznapi diskurzusok, egyházi ünnepek és szórakozás a Gyergyóimedencében az 1970–1980-as években"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z"}