{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1188"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1188","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"Csernobil a médiában : A szovjet-kommunista típusú sajtómodell a Kádár-korszakban egy esettanulmány tükrében","abstract":"Doktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására. A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott. Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ: o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat? o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről? o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra? A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is. A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát. Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson.","abstract_html":"Doktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására. A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott. Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ: o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat? o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről? o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra? A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is. A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát. Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson.","abstract_has_math":false,"creators":["Kékesdi-Boldog, Dalma"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2021,"date_issued":"2021-12","date_published":"2021-12","updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z","subjects":["Média és kommunikáció"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Kékesdi-Boldog, Dalma"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2021-12-16"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2021-12"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Média és kommunikáció"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/1/Kekesdi_Boldog_Dalma_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/4/Kekesdi_Boldog_Dalma_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/7/Kekesdi_Boldog_Dalma_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Doktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására. A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott. Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ: o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat? o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről? o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra? A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is. A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát. Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["Csernobil a médiában : A szovjet-kommunista típusú sajtómodell a Kádár-korszakban egy esettanulmány tükrében"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Kékesdi-Boldog, Dalma"],"dc:date":["2021-12-16"],"dc:date.issued":["2021-12"],"dc:description.abstract":["Doktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására. A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott. Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ: o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat? o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről? o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra? A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is. A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát. Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/1/Kekesdi_Boldog_Dalma_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/4/Kekesdi_Boldog_Dalma_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/7/Kekesdi_Boldog_Dalma_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1188/"],"dc:subject":["Média és kommunikáció"],"dc:title":["Csernobil a médiában : A szovjet-kommunista típusú sajtómodell a Kádár-korszakban egy esettanulmány tükrében"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z"}