{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1184"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1184","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"\"Applied Bridge Model\" A framework to contribute to the professional development of child and youth care","abstract":"A disszertáció egy olyan fogalmi keretmodell megalkotására fókuszál, amely alkalmas lehet gyakorlati szakmafejlesztési tevékenységek során tapasztalható anomáliák természetének mélyebb megértésére, ezen keresztül feloldásuk elősegítésére. A tézis a modell alkalmazhatóságát a gyermekvédelemre vetítve támasztja alá, egyben előrevetíti annak kiterjeszthetőségét más területek elemzésére is. A fogalmi keretmodell struktúrája két nagyívű elmélet bizonyos fogalmainak ötvözésére épül, az eredeti elméletek logikai dinamikájának hasonlóságait kiaknázva. Az elméletek a következők: - Niklas Luhmann Rendszerelmélete, és - A Kommunikáció Participációs Elmélete (Participation Theory of Communication – ’PTC’) A disszertáció főbb állításai: – A két eredeti elmélet egyes fogalmai – megőrizve az eredeti logikai szemléletük dinamikáját – megfeleltethetők egymásnak, illetve ötvözhetők egymással; valamint – a gyakorlati területek – például a gyermekvédelem – működése (adott esetben anomáliái) leírhatók a származtatott keretrendszer fogalmainak segítségével. A megalkotott keretmodell logikai dinamikája szerint – párhuzamosan használva az eredeti elméletek fogalmait – a mindenkori (humán, szubhumán vagy transzhumán) ’ágensek’ tekinthetők ’rendszernek’, amelyek a környezetük változásaira – ’irritációira’ – a mindenkori felkészültségük függvényében reagálhatnak. Az, hogy egy irritációt ’problematikusnak’ érzékelnek-e vagy sem, azon fog múlni, hogy felkészültségük kategorikusan, vagyis hozzáférhetően tartalmaz-e olyan ’belső strukturális elemeket’, amelyhez illeszthető a környezeti inger: képes-e felismerni az adott ágens, hogy megváltozott valami (’információvá’ válik-e az irritáció), illetve rendelkezik-e, hozzáférhető-e számára azon készségek halmaza, amellyel képes eliminálni az aktuális problémát. A fejlődés ebben a fogalmi rendszerben azt jelenti, hogy az ágens felkészültsége kategorikusan bővül, a fejlesztés a mindenkori ’szignifikatív’ bővítését célozza. A kommunikáció pedig maga a megvalósult felkészültség növekedés, belső struktúra bővülés. Ebben a megfogalmazásban a kommunikáció sérülése, hiátusa az a pont, ahol ’tetten érhető’ a keretmodell logikai működésének gyakorlati alkalmazhatósága. A fogalmak alkalmazhatóságának alátámasztására a disszertáció szociális alrendszerként tekint a gyermekvédelemre, mint egy olyan (újonnan) létrejött al-rendszerre, amelyet a társadalom rendszere autopoiézis segítségével alkotott meg. Röviden, a társadalom rendszerét az idők során irritálta az érintett (nem kívánt, árvává vált stb.) gyermekek létezése. Amikor diszkomfortos helyzetként érzékelte ezt, a társadalom rendszerének belső struktúrája módosult különböző intézmények életre hívásával, és egyre fejlettebb módszertani leírások megszületésével. Létrehozott egy addig nem létező strukturális elemet önmagán belül, a gyermekvédelmet, ami maga is rendszerként definiálható. A vele kapcsolatban álló egyéb al-rendszerek egymással interpenetráló (egymás létét kölcsönösen feltételező) rendszerek/ágensek komplex halmazának tekinthetők. Az egyes elemek közötti interakciók jellegzetességei pedig szintén magyarázhatók az újonnan származtatott keretmodell fogalmaival. Ennek empirikus illusztrációjaként, hidat építve elmélet és gyakorlat közé, a disszertáció a gyermekvédelmi szakmafejlesztés egy jól körülhatárolható gyakorlati területén kísérelte meg a fogalmak alkalmazhatóságát alátámasztani. Kvalitatív szemlélettel elemezte két magyarországi gyermekotthon belső szervezetfejlesztési tréning alkalmain résztvevő kollégákkal készített csoportos interjúk anyagait. A résztvevőknek a tréning alkalmak megítélésére vonatkozó irányított kérdésekre adott válaszaiban kutatott olyan verbális ’nyomok’ után, amelyek igazolhatják, alátámaszthatják a fogalmak alkalmazhatóságát. A cél végső soron a fejlesztési anomáliáknak, kudarcoknak a korábbiaknál pontosabb magyarázata volt. A teljesség igénye nélkül, ilyen azonosítható nyomok voltak a corpusban a ü tréning hatókörén kívüli tényezők (vezetés, fizetés, törvényi szabályozás, gazdasági alulfinanszírozottság stb.) említése a válaszokban, amikor egyértelműen a tréning alkalmak megítélésére koncentrált a kérdés, illetve – jellegzetes szókapcsolatok (’igen, de...’), illetve nyelvtani formulák (feltételes mód) azonosíthatósága, előfordulási gyakorisága például a tréningen elsajátítottak tényleges alkalmazása során megtapasztalható sikerek inkorporálásának negálása hátterében (sok válaszadó akkor sem ismerte fel a fejlődését, amikor pedig megtörtént esettel alátámasztva számolt be arról), – a kettő együtt pedig hangsúlyozza az egymással kapcsolatban álló al-rendszerek egymásra gyakorolt lehetséges facilitáló, serkentő vagy inhibitor, gátló hatásainak jelentőségét (pl. gazdasági finanszírozottság és társadalmi megbecsültség vs. egyéni motiváció a felkészültség bővítésére) – különös tekintettel a döntéshozói oldal, döntéselőkészítési folyamatok támogatására. A származtatott fogalmi keretrendszer alkalmazhatóságának elméleti és gyakorlati oldalról történő igazolásán túl a disszertáció magában hordozza további kutatások megalapozásának a lehetőségét is, ideértve akár további fogalmak – pl. a luhmann-i ’médium’ – későbbi, kiterjesztett értelmezési és gyakorlati hasznosíthatósági lehetőségét, vagy a fejlesztések sikereit gátolni képes tényezők paramétereinek azonosítását, nemzetközi összehasonlító elemzésekkel is alátámasztva.","abstract_html":"A disszertáció egy olyan fogalmi keretmodell megalkotására fókuszál, amely alkalmas lehet gyakorlati szakmafejlesztési tevékenységek során tapasztalható anomáliák természetének mélyebb megértésére, ezen keresztül feloldásuk elősegítésére. A tézis a modell alkalmazhatóságát a gyermekvédelemre vetítve támasztja alá, egyben előrevetíti annak kiterjeszthetőségét más területek elemzésére is. A fogalmi keretmodell struktúrája két nagyívű elmélet bizonyos fogalmainak ötvözésére épül, az eredeti elméletek logikai dinamikájának hasonlóságait kiaknázva. Az elméletek a következők: - Niklas Luhmann Rendszerelmélete, és - A Kommunikáció Participációs Elmélete (Participation Theory of Communication – ’PTC’) A disszertáció főbb állításai: – A két eredeti elmélet egyes fogalmai – megőrizve az eredeti logikai szemléletük dinamikáját – megfeleltethetők egymásnak, illetve ötvözhetők egymással; valamint – a gyakorlati területek – például a gyermekvédelem – működése (adott esetben anomáliái) leírhatók a származtatott keretrendszer fogalmainak segítségével. A megalkotott keretmodell logikai dinamikája szerint – párhuzamosan használva az eredeti elméletek fogalmait – a mindenkori (humán, szubhumán vagy transzhumán) ’ágensek’ tekinthetők ’rendszernek’, amelyek a környezetük változásaira – ’irritációira’ – a mindenkori felkészültségük függvényében reagálhatnak. Az, hogy egy irritációt ’problematikusnak’ érzékelnek-e vagy sem, azon fog múlni, hogy felkészültségük kategorikusan, vagyis hozzáférhetően tartalmaz-e olyan ’belső strukturális elemeket’, amelyhez illeszthető a környezeti inger: képes-e felismerni az adott ágens, hogy megváltozott valami (’információvá’ válik-e az irritáció), illetve rendelkezik-e, hozzáférhető-e számára azon készségek halmaza, amellyel képes eliminálni az aktuális problémát. A fejlődés ebben a fogalmi rendszerben azt jelenti, hogy az ágens felkészültsége kategorikusan bővül, a fejlesztés a mindenkori ’szignifikatív’ bővítését célozza. A kommunikáció pedig maga a megvalósult felkészültség növekedés, belső struktúra bővülés. Ebben a megfogalmazásban a kommunikáció sérülése, hiátusa az a pont, ahol ’tetten érhető’ a keretmodell logikai működésének gyakorlati alkalmazhatósága. A fogalmak alkalmazhatóságának alátámasztására a disszertáció szociális alrendszerként tekint a gyermekvédelemre, mint egy olyan (újonnan) létrejött al-rendszerre, amelyet a társadalom rendszere autopoiézis segítségével alkotott meg. Röviden, a társadalom rendszerét az idők során irritálta az érintett (nem kívánt, árvává vált stb.) gyermekek létezése. Amikor diszkomfortos helyzetként érzékelte ezt, a társadalom rendszerének belső struktúrája módosult különböző intézmények életre hívásával, és egyre fejlettebb módszertani leírások megszületésével. Létrehozott egy addig nem létező strukturális elemet önmagán belül, a gyermekvédelmet, ami maga is rendszerként definiálható. A vele kapcsolatban álló egyéb al-rendszerek egymással interpenetráló (egymás létét kölcsönösen feltételező) rendszerek/ágensek komplex halmazának tekinthetők. Az egyes elemek közötti interakciók jellegzetességei pedig szintén magyarázhatók az újonnan származtatott keretmodell fogalmaival. Ennek empirikus illusztrációjaként, hidat építve elmélet és gyakorlat közé, a disszertáció a gyermekvédelmi szakmafejlesztés egy jól körülhatárolható gyakorlati területén kísérelte meg a fogalmak alkalmazhatóságát alátámasztani. Kvalitatív szemlélettel elemezte két magyarországi gyermekotthon belső szervezetfejlesztési tréning alkalmain résztvevő kollégákkal készített csoportos interjúk anyagait. A résztvevőknek a tréning alkalmak megítélésére vonatkozó irányított kérdésekre adott válaszaiban kutatott olyan verbális ’nyomok’ után, amelyek igazolhatják, alátámaszthatják a fogalmak alkalmazhatóságát. A cél végső soron a fejlesztési anomáliáknak, kudarcoknak a korábbiaknál pontosabb magyarázata volt. A teljesség igénye nélkül, ilyen azonosítható nyomok voltak a corpusban a ü tréning hatókörén kívüli tényezők (vezetés, fizetés, törvényi szabályozás, gazdasági alulfinanszírozottság stb.) említése a válaszokban, amikor egyértelműen a tréning alkalmak megítélésére koncentrált a kérdés, illetve – jellegzetes szókapcsolatok (’igen, de...’), illetve nyelvtani formulák (feltételes mód) azonosíthatósága, előfordulási gyakorisága például a tréningen elsajátítottak tényleges alkalmazása során megtapasztalható sikerek inkorporálásának negálása hátterében (sok válaszadó akkor sem ismerte fel a fejlődését, amikor pedig megtörtént esettel alátámasztva számolt be arról), – a kettő együtt pedig hangsúlyozza az egymással kapcsolatban álló al-rendszerek egymásra gyakorolt lehetséges facilitáló, serkentő vagy inhibitor, gátló hatásainak jelentőségét (pl. gazdasági finanszírozottság és társadalmi megbecsültség vs. egyéni motiváció a felkészültség bővítésére) – különös tekintettel a döntéshozói oldal, döntéselőkészítési folyamatok támogatására. A származtatott fogalmi keretrendszer alkalmazhatóságának elméleti és gyakorlati oldalról történő igazolásán túl a disszertáció magában hordozza további kutatások megalapozásának a lehetőségét is, ideértve akár további fogalmak – pl. a luhmann-i ’médium’ – későbbi, kiterjesztett értelmezési és gyakorlati hasznosíthatósági lehetőségét, vagy a fejlesztések sikereit gátolni képes tényezők paramétereinek azonosítását, nemzetközi összehasonlító elemzésekkel is alátámasztva.","abstract_has_math":false,"creators":["Major, Zsolt Balázs"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2021,"date_issued":"2021-11","date_published":"2021-11","updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z","subjects":["Szociológia"],"languages":["en","hu"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Major, Zsolt Balázs"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2021-11-22"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2021-11"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Szociológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["en","hu"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/1/major_zsolt_balazs_den.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/2/major_zsolt_balazs_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/3/major_zsolt_balazs_thu.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A disszertáció egy olyan fogalmi keretmodell megalkotására fókuszál, amely alkalmas lehet gyakorlati szakmafejlesztési tevékenységek során tapasztalható anomáliák természetének mélyebb megértésére, ezen keresztül feloldásuk elősegítésére. A tézis a modell alkalmazhatóságát a gyermekvédelemre vetítve támasztja alá, egyben előrevetíti annak kiterjeszthetőségét más területek elemzésére is. A fogalmi keretmodell struktúrája két nagyívű elmélet bizonyos fogalmainak ötvözésére épül, az eredeti elméletek logikai dinamikájának hasonlóságait kiaknázva. Az elméletek a következők: - Niklas Luhmann Rendszerelmélete, és - A Kommunikáció Participációs Elmélete (Participation Theory of Communication – ’PTC’) A disszertáció főbb állításai: – A két eredeti elmélet egyes fogalmai – megőrizve az eredeti logikai szemléletük dinamikáját – megfeleltethetők egymásnak, illetve ötvözhetők egymással; valamint – a gyakorlati területek – például a gyermekvédelem – működése (adott esetben anomáliái) leírhatók a származtatott keretrendszer fogalmainak segítségével. A megalkotott keretmodell logikai dinamikája szerint – párhuzamosan használva az eredeti elméletek fogalmait – a mindenkori (humán, szubhumán vagy transzhumán) ’ágensek’ tekinthetők ’rendszernek’, amelyek a környezetük változásaira – ’irritációira’ – a mindenkori felkészültségük függvényében reagálhatnak. Az, hogy egy irritációt ’problematikusnak’ érzékelnek-e vagy sem, azon fog múlni, hogy felkészültségük kategorikusan, vagyis hozzáférhetően tartalmaz-e olyan ’belső strukturális elemeket’, amelyhez illeszthető a környezeti inger: képes-e felismerni az adott ágens, hogy megváltozott valami (’információvá’ válik-e az irritáció), illetve rendelkezik-e, hozzáférhető-e számára azon készségek halmaza, amellyel képes eliminálni az aktuális problémát. A fejlődés ebben a fogalmi rendszerben azt jelenti, hogy az ágens felkészültsége kategorikusan bővül, a fejlesztés a mindenkori ’szignifikatív’ bővítését célozza. A kommunikáció pedig maga a megvalósult felkészültség növekedés, belső struktúra bővülés. Ebben a megfogalmazásban a kommunikáció sérülése, hiátusa az a pont, ahol ’tetten érhető’ a keretmodell logikai működésének gyakorlati alkalmazhatósága. A fogalmak alkalmazhatóságának alátámasztására a disszertáció szociális alrendszerként tekint a gyermekvédelemre, mint egy olyan (újonnan) létrejött al-rendszerre, amelyet a társadalom rendszere autopoiézis segítségével alkotott meg. Röviden, a társadalom rendszerét az idők során irritálta az érintett (nem kívánt, árvává vált stb.) gyermekek létezése. Amikor diszkomfortos helyzetként érzékelte ezt, a társadalom rendszerének belső struktúrája módosult különböző intézmények életre hívásával, és egyre fejlettebb módszertani leírások megszületésével. Létrehozott egy addig nem létező strukturális elemet önmagán belül, a gyermekvédelmet, ami maga is rendszerként definiálható. A vele kapcsolatban álló egyéb al-rendszerek egymással interpenetráló (egymás létét kölcsönösen feltételező) rendszerek/ágensek komplex halmazának tekinthetők. Az egyes elemek közötti interakciók jellegzetességei pedig szintén magyarázhatók az újonnan származtatott keretmodell fogalmaival. Ennek empirikus illusztrációjaként, hidat építve elmélet és gyakorlat közé, a disszertáció a gyermekvédelmi szakmafejlesztés egy jól körülhatárolható gyakorlati területén kísérelte meg a fogalmak alkalmazhatóságát alátámasztani. Kvalitatív szemlélettel elemezte két magyarországi gyermekotthon belső szervezetfejlesztési tréning alkalmain résztvevő kollégákkal készített csoportos interjúk anyagait. A résztvevőknek a tréning alkalmak megítélésére vonatkozó irányított kérdésekre adott válaszaiban kutatott olyan verbális ’nyomok’ után, amelyek igazolhatják, alátámaszthatják a fogalmak alkalmazhatóságát. A cél végső soron a fejlesztési anomáliáknak, kudarcoknak a korábbiaknál pontosabb magyarázata volt. A teljesség igénye nélkül, ilyen azonosítható nyomok voltak a corpusban a ü tréning hatókörén kívüli tényezők (vezetés, fizetés, törvényi szabályozás, gazdasági alulfinanszírozottság stb.) említése a válaszokban, amikor egyértelműen a tréning alkalmak megítélésére koncentrált a kérdés, illetve – jellegzetes szókapcsolatok (’igen, de...’), illetve nyelvtani formulák (feltételes mód) azonosíthatósága, előfordulási gyakorisága például a tréningen elsajátítottak tényleges alkalmazása során megtapasztalható sikerek inkorporálásának negálása hátterében (sok válaszadó akkor sem ismerte fel a fejlődését, amikor pedig megtörtént esettel alátámasztva számolt be arról), – a kettő együtt pedig hangsúlyozza az egymással kapcsolatban álló al-rendszerek egymásra gyakorolt lehetséges facilitáló, serkentő vagy inhibitor, gátló hatásainak jelentőségét (pl. gazdasági finanszírozottság és társadalmi megbecsültség vs. egyéni motiváció a felkészültség bővítésére) – különös tekintettel a döntéshozói oldal, döntéselőkészítési folyamatok támogatására. A származtatott fogalmi keretrendszer alkalmazhatóságának elméleti és gyakorlati oldalról történő igazolásán túl a disszertáció magában hordozza további kutatások megalapozásának a lehetőségét is, ideértve akár további fogalmak – pl. a luhmann-i ’médium’ – későbbi, kiterjesztett értelmezési és gyakorlati hasznosíthatósági lehetőségét, vagy a fejlesztések sikereit gátolni képes tényezők paramétereinek azonosítását, nemzetközi összehasonlító elemzésekkel is alátámasztva."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["\"Applied Bridge Model\" A framework to contribute to the professional development of child and youth care"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Major, Zsolt Balázs"],"dc:date":["2021-11-22"],"dc:date.issued":["2021-11"],"dc:description.abstract":["A disszertáció egy olyan fogalmi keretmodell megalkotására fókuszál, amely alkalmas lehet gyakorlati szakmafejlesztési tevékenységek során tapasztalható anomáliák természetének mélyebb megértésére, ezen keresztül feloldásuk elősegítésére. A tézis a modell alkalmazhatóságát a gyermekvédelemre vetítve támasztja alá, egyben előrevetíti annak kiterjeszthetőségét más területek elemzésére is. A fogalmi keretmodell struktúrája két nagyívű elmélet bizonyos fogalmainak ötvözésére épül, az eredeti elméletek logikai dinamikájának hasonlóságait kiaknázva. Az elméletek a következők: - Niklas Luhmann Rendszerelmélete, és - A Kommunikáció Participációs Elmélete (Participation Theory of Communication – ’PTC’) A disszertáció főbb állításai: – A két eredeti elmélet egyes fogalmai – megőrizve az eredeti logikai szemléletük dinamikáját – megfeleltethetők egymásnak, illetve ötvözhetők egymással; valamint – a gyakorlati területek – például a gyermekvédelem – működése (adott esetben anomáliái) leírhatók a származtatott keretrendszer fogalmainak segítségével. A megalkotott keretmodell logikai dinamikája szerint – párhuzamosan használva az eredeti elméletek fogalmait – a mindenkori (humán, szubhumán vagy transzhumán) ’ágensek’ tekinthetők ’rendszernek’, amelyek a környezetük változásaira – ’irritációira’ – a mindenkori felkészültségük függvényében reagálhatnak. Az, hogy egy irritációt ’problematikusnak’ érzékelnek-e vagy sem, azon fog múlni, hogy felkészültségük kategorikusan, vagyis hozzáférhetően tartalmaz-e olyan ’belső strukturális elemeket’, amelyhez illeszthető a környezeti inger: képes-e felismerni az adott ágens, hogy megváltozott valami (’információvá’ válik-e az irritáció), illetve rendelkezik-e, hozzáférhető-e számára azon készségek halmaza, amellyel képes eliminálni az aktuális problémát. A fejlődés ebben a fogalmi rendszerben azt jelenti, hogy az ágens felkészültsége kategorikusan bővül, a fejlesztés a mindenkori ’szignifikatív’ bővítését célozza. A kommunikáció pedig maga a megvalósult felkészültség növekedés, belső struktúra bővülés. Ebben a megfogalmazásban a kommunikáció sérülése, hiátusa az a pont, ahol ’tetten érhető’ a keretmodell logikai működésének gyakorlati alkalmazhatósága. A fogalmak alkalmazhatóságának alátámasztására a disszertáció szociális alrendszerként tekint a gyermekvédelemre, mint egy olyan (újonnan) létrejött al-rendszerre, amelyet a társadalom rendszere autopoiézis segítségével alkotott meg. Röviden, a társadalom rendszerét az idők során irritálta az érintett (nem kívánt, árvává vált stb.) gyermekek létezése. Amikor diszkomfortos helyzetként érzékelte ezt, a társadalom rendszerének belső struktúrája módosult különböző intézmények életre hívásával, és egyre fejlettebb módszertani leírások megszületésével. Létrehozott egy addig nem létező strukturális elemet önmagán belül, a gyermekvédelmet, ami maga is rendszerként definiálható. A vele kapcsolatban álló egyéb al-rendszerek egymással interpenetráló (egymás létét kölcsönösen feltételező) rendszerek/ágensek komplex halmazának tekinthetők. Az egyes elemek közötti interakciók jellegzetességei pedig szintén magyarázhatók az újonnan származtatott keretmodell fogalmaival. Ennek empirikus illusztrációjaként, hidat építve elmélet és gyakorlat közé, a disszertáció a gyermekvédelmi szakmafejlesztés egy jól körülhatárolható gyakorlati területén kísérelte meg a fogalmak alkalmazhatóságát alátámasztani. Kvalitatív szemlélettel elemezte két magyarországi gyermekotthon belső szervezetfejlesztési tréning alkalmain résztvevő kollégákkal készített csoportos interjúk anyagait. A résztvevőknek a tréning alkalmak megítélésére vonatkozó irányított kérdésekre adott válaszaiban kutatott olyan verbális ’nyomok’ után, amelyek igazolhatják, alátámaszthatják a fogalmak alkalmazhatóságát. A cél végső soron a fejlesztési anomáliáknak, kudarcoknak a korábbiaknál pontosabb magyarázata volt. A teljesség igénye nélkül, ilyen azonosítható nyomok voltak a corpusban a ü tréning hatókörén kívüli tényezők (vezetés, fizetés, törvényi szabályozás, gazdasági alulfinanszírozottság stb.) említése a válaszokban, amikor egyértelműen a tréning alkalmak megítélésére koncentrált a kérdés, illetve – jellegzetes szókapcsolatok (’igen, de...’), illetve nyelvtani formulák (feltételes mód) azonosíthatósága, előfordulási gyakorisága például a tréningen elsajátítottak tényleges alkalmazása során megtapasztalható sikerek inkorporálásának negálása hátterében (sok válaszadó akkor sem ismerte fel a fejlődését, amikor pedig megtörtént esettel alátámasztva számolt be arról), – a kettő együtt pedig hangsúlyozza az egymással kapcsolatban álló al-rendszerek egymásra gyakorolt lehetséges facilitáló, serkentő vagy inhibitor, gátló hatásainak jelentőségét (pl. gazdasági finanszírozottság és társadalmi megbecsültség vs. egyéni motiváció a felkészültség bővítésére) – különös tekintettel a döntéshozói oldal, döntéselőkészítési folyamatok támogatására. A származtatott fogalmi keretrendszer alkalmazhatóságának elméleti és gyakorlati oldalról történő igazolásán túl a disszertáció magában hordozza további kutatások megalapozásának a lehetőségét is, ideértve akár további fogalmak – pl. a luhmann-i ’médium’ – későbbi, kiterjesztett értelmezési és gyakorlati hasznosíthatósági lehetőségét, vagy a fejlesztések sikereit gátolni képes tényezők paramétereinek azonosítását, nemzetközi összehasonlító elemzésekkel is alátámasztva."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/1/major_zsolt_balazs_den.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/2/major_zsolt_balazs_ten.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/3/major_zsolt_balazs_thu.pdf"],"dc:language":["en","hu"],"dc:publisher.department":["Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1184/"],"dc:subject":["Szociológia"],"dc:title":["\"Applied Bridge Model\" A framework to contribute to the professional development of child and youth care"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:42Z"}