{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1145"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1145","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"A környezetpolitika intézményi kihívásai","abstract":"Dolgozatomban intézményi közgazdaságtani és környezetgazdaságtani megközelítésben vizsgálom a környezeti teljesítményt meghatározó szabályozási és piaci tényezőket. A környezetpolitika trilemmájaként definiáltam a fenntartható fejlődés hármas célrendszerét, mely a gazdasági növekedés fenntartását, a környezeti teljesítmény javítását és az életszínvonal megtartását jelenti. A környezetpolitika formális intézményi kereteitől elvárnánk, hogy hatásmechanizmusaik által közelebb vigyenek a fenntartható fejlődés megvalósulásához, azonban mégsem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Éppen ezért nem kizárólag magukat a környezeti szabályozási eszközöket kell vizsgálnunk, hanem rendszerszintű megközelítést kell alkalmaznunk a hatékonysági problémák feltárására és megoldási javaslatok kidolgozására. Ebben áll a trilemma összetettsége. Kutatásom eredményei alapján a magánszektor innovációs teljesítménye nagymértékben meghatározza az adott ország környezeti teljesítményét. A gazdasági-politikai intézmények minősége, a „jó kormányzat” elősegíti egy olyan intézményi környezetnek, egy olyan közegnek a létrejöttét, mely ösztönzőleg hat az innovációkra. Pozitív korreláció van az általam kialakított „good governance kompozit mutató” és az innovációs teljesítmény között, ahogy az innovációs teljesítmény és a környezeti hatékonyság között is. A környezetpolitikai eszközök csak abban az esetben tudnak hatékonyan működni, amennyiben maguk a gazdasági és politikai intézmények megfelelően működnek. Az egyik legfontosabb feladat a döntéshozók számára az innovációs gátak feloldása, melynek alapja a transzparens és kiszámítható jogrend megteremtése, valamint a stakeholderek becsatornázása a döntéshozatali mechanizmusokba. Az innovációs gátakat (többek között) finanszírozási és viselkedésgazdaságtani okokra vezethetjük vissza. A hatékony környezetpolitikának tekintetbe kell vennie a formális szabályozáson túl az informális intézményekben rejlő lehetőségeket, melyek a fogyasztói mentalitásra, preferenciákra, vállalati magatartásra hatnak. Éppen ezért nagy szerepet kell tulajdonítanunk a viselkedésgazdaságtani elméleteknek a fogyasztói és a vállalati döntéshozatal elemzésében. Kínálati oldalon a pozitív és negatív ösztönzők (adók és támogatások) együttes alkalmazásával lehet elérni a legkedvezőbb hatást, részben kiküszöbölve ezek önálló alkalmazása esetén tapasztalható piactorzító és Pareto-szuboptimális végeredményre vezető hatásait. Kínálati oldalon a transzparencia, valamint a pozitív piaci ösztönzők bevezetése elősegítheti a környezeti szempontok hangsúlyosabb megjelenését a vállalati stratégiákban és meghatározó tényezővé válását a vállalati partneri kapcsolatokban. A kínálati oldalt szabályozó eszközök mellett, azok hatásait és működési mechanizmusait elősegítendő nagy hangsúlyt kell fektetni a jelenleg kibontakozóban lévő környezettudatos fogyasztói magatartás szélesebb körben való elterjesztésére. Ehhez a preferenciákat formálni képes „framing” megoldásokat érdemes alkalmazni, valamint elő kell segíteni a valós, költséghatékony alternatívák irányába történő elmozdulást az információk fogyasztókhoz való hatékonyabb eljuttatásával, azaz az információs aszimmetriák csökkentésével. Dolgozatomban az előbbiekben vázolt összefüggéseket kvantitatív és kvalitatív eszközökkel vizsgálom. Kutatásom eredményeképpen a megoldást a piac intézményének előtérbe helyezésében, a piaci mechanizmusok érvényesülésének biztosításában, valamint az innovációt ösztönző és a „deviáns” magatartást büntető eszközrendszer kialakításában látom.","abstract_html":"Dolgozatomban intézményi közgazdaságtani és környezetgazdaságtani megközelítésben vizsgálom a környezeti teljesítményt meghatározó szabályozási és piaci tényezőket. A környezetpolitika trilemmájaként definiáltam a fenntartható fejlődés hármas célrendszerét, mely a gazdasági növekedés fenntartását, a környezeti teljesítmény javítását és az életszínvonal megtartását jelenti. A környezetpolitika formális intézményi kereteitől elvárnánk, hogy hatásmechanizmusaik által közelebb vigyenek a fenntartható fejlődés megvalósulásához, azonban mégsem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Éppen ezért nem kizárólag magukat a környezeti szabályozási eszközöket kell vizsgálnunk, hanem rendszerszintű megközelítést kell alkalmaznunk a hatékonysági problémák feltárására és megoldási javaslatok kidolgozására. Ebben áll a trilemma összetettsége. Kutatásom eredményei alapján a magánszektor innovációs teljesítménye nagymértékben meghatározza az adott ország környezeti teljesítményét. A gazdasági-politikai intézmények minősége, a „jó kormányzat” elősegíti egy olyan intézményi környezetnek, egy olyan közegnek a létrejöttét, mely ösztönzőleg hat az innovációkra. Pozitív korreláció van az általam kialakított „good governance kompozit mutató” és az innovációs teljesítmény között, ahogy az innovációs teljesítmény és a környezeti hatékonyság között is. A környezetpolitikai eszközök csak abban az esetben tudnak hatékonyan működni, amennyiben maguk a gazdasági és politikai intézmények megfelelően működnek. Az egyik legfontosabb feladat a döntéshozók számára az innovációs gátak feloldása, melynek alapja a transzparens és kiszámítható jogrend megteremtése, valamint a stakeholderek becsatornázása a döntéshozatali mechanizmusokba. Az innovációs gátakat (többek között) finanszírozási és viselkedésgazdaságtani okokra vezethetjük vissza. A hatékony környezetpolitikának tekintetbe kell vennie a formális szabályozáson túl az informális intézményekben rejlő lehetőségeket, melyek a fogyasztói mentalitásra, preferenciákra, vállalati magatartásra hatnak. Éppen ezért nagy szerepet kell tulajdonítanunk a viselkedésgazdaságtani elméleteknek a fogyasztói és a vállalati döntéshozatal elemzésében. Kínálati oldalon a pozitív és negatív ösztönzők (adók és támogatások) együttes alkalmazásával lehet elérni a legkedvezőbb hatást, részben kiküszöbölve ezek önálló alkalmazása esetén tapasztalható piactorzító és Pareto-szuboptimális végeredményre vezető hatásait. Kínálati oldalon a transzparencia, valamint a pozitív piaci ösztönzők bevezetése elősegítheti a környezeti szempontok hangsúlyosabb megjelenését a vállalati stratégiákban és meghatározó tényezővé válását a vállalati partneri kapcsolatokban. A kínálati oldalt szabályozó eszközök mellett, azok hatásait és működési mechanizmusait elősegítendő nagy hangsúlyt kell fektetni a jelenleg kibontakozóban lévő környezettudatos fogyasztói magatartás szélesebb körben való elterjesztésére. Ehhez a preferenciákat formálni képes „framing” megoldásokat érdemes alkalmazni, valamint elő kell segíteni a valós, költséghatékony alternatívák irányába történő elmozdulást az információk fogyasztókhoz való hatékonyabb eljuttatásával, azaz az információs aszimmetriák csökkentésével. Dolgozatomban az előbbiekben vázolt összefüggéseket kvantitatív és kvalitatív eszközökkel vizsgálom. Kutatásom eredményeképpen a megoldást a piac intézményének előtérbe helyezésében, a piaci mechanizmusok érvényesülésének biztosításában, valamint az innovációt ösztönző és a „deviáns” magatartást büntető eszközrendszer kialakításában látom.","abstract_has_math":false,"creators":["Feierabend, Izabella"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2021,"date_issued":"2021-06","date_published":"2021-06","updated_at":"2026-07-24T01:49:39Z","subjects":["Környezet-gazdaságtan","Politikatudomány"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Feierabend, Izabella"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2021-06-11"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2021-06"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Környezet-gazdaságtan","Politikatudomány"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/1/feierabend_izabella_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/2/feierabend_izabella_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/4/feierabend_izabella_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["Dolgozatomban intézményi közgazdaságtani és környezetgazdaságtani megközelítésben vizsgálom a környezeti teljesítményt meghatározó szabályozási és piaci tényezőket. A környezetpolitika trilemmájaként definiáltam a fenntartható fejlődés hármas célrendszerét, mely a gazdasági növekedés fenntartását, a környezeti teljesítmény javítását és az életszínvonal megtartását jelenti. A környezetpolitika formális intézményi kereteitől elvárnánk, hogy hatásmechanizmusaik által közelebb vigyenek a fenntartható fejlődés megvalósulásához, azonban mégsem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Éppen ezért nem kizárólag magukat a környezeti szabályozási eszközöket kell vizsgálnunk, hanem rendszerszintű megközelítést kell alkalmaznunk a hatékonysági problémák feltárására és megoldási javaslatok kidolgozására. Ebben áll a trilemma összetettsége. Kutatásom eredményei alapján a magánszektor innovációs teljesítménye nagymértékben meghatározza az adott ország környezeti teljesítményét. A gazdasági-politikai intézmények minősége, a „jó kormányzat” elősegíti egy olyan intézményi környezetnek, egy olyan közegnek a létrejöttét, mely ösztönzőleg hat az innovációkra. Pozitív korreláció van az általam kialakított „good governance kompozit mutató” és az innovációs teljesítmény között, ahogy az innovációs teljesítmény és a környezeti hatékonyság között is. A környezetpolitikai eszközök csak abban az esetben tudnak hatékonyan működni, amennyiben maguk a gazdasági és politikai intézmények megfelelően működnek. Az egyik legfontosabb feladat a döntéshozók számára az innovációs gátak feloldása, melynek alapja a transzparens és kiszámítható jogrend megteremtése, valamint a stakeholderek becsatornázása a döntéshozatali mechanizmusokba. Az innovációs gátakat (többek között) finanszírozási és viselkedésgazdaságtani okokra vezethetjük vissza. A hatékony környezetpolitikának tekintetbe kell vennie a formális szabályozáson túl az informális intézményekben rejlő lehetőségeket, melyek a fogyasztói mentalitásra, preferenciákra, vállalati magatartásra hatnak. Éppen ezért nagy szerepet kell tulajdonítanunk a viselkedésgazdaságtani elméleteknek a fogyasztói és a vállalati döntéshozatal elemzésében. Kínálati oldalon a pozitív és negatív ösztönzők (adók és támogatások) együttes alkalmazásával lehet elérni a legkedvezőbb hatást, részben kiküszöbölve ezek önálló alkalmazása esetén tapasztalható piactorzító és Pareto-szuboptimális végeredményre vezető hatásait. Kínálati oldalon a transzparencia, valamint a pozitív piaci ösztönzők bevezetése elősegítheti a környezeti szempontok hangsúlyosabb megjelenését a vállalati stratégiákban és meghatározó tényezővé válását a vállalati partneri kapcsolatokban. A kínálati oldalt szabályozó eszközök mellett, azok hatásait és működési mechanizmusait elősegítendő nagy hangsúlyt kell fektetni a jelenleg kibontakozóban lévő környezettudatos fogyasztói magatartás szélesebb körben való elterjesztésére. Ehhez a preferenciákat formálni képes „framing” megoldásokat érdemes alkalmazni, valamint elő kell segíteni a valós, költséghatékony alternatívák irányába történő elmozdulást az információk fogyasztókhoz való hatékonyabb eljuttatásával, azaz az információs aszimmetriák csökkentésével. Dolgozatomban az előbbiekben vázolt összefüggéseket kvantitatív és kvalitatív eszközökkel vizsgálom. Kutatásom eredményeképpen a megoldást a piac intézményének előtérbe helyezésében, a piaci mechanizmusok érvényesülésének biztosításában, valamint az innovációt ösztönző és a „deviáns” magatartást büntető eszközrendszer kialakításában látom."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["A környezetpolitika intézményi kihívásai"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Feierabend, Izabella"],"dc:date":["2021-06-11"],"dc:date.issued":["2021-06"],"dc:description.abstract":["Dolgozatomban intézményi közgazdaságtani és környezetgazdaságtani megközelítésben vizsgálom a környezeti teljesítményt meghatározó szabályozási és piaci tényezőket. A környezetpolitika trilemmájaként definiáltam a fenntartható fejlődés hármas célrendszerét, mely a gazdasági növekedés fenntartását, a környezeti teljesítmény javítását és az életszínvonal megtartását jelenti. A környezetpolitika formális intézményi kereteitől elvárnánk, hogy hatásmechanizmusaik által közelebb vigyenek a fenntartható fejlődés megvalósulásához, azonban mégsem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Éppen ezért nem kizárólag magukat a környezeti szabályozási eszközöket kell vizsgálnunk, hanem rendszerszintű megközelítést kell alkalmaznunk a hatékonysági problémák feltárására és megoldási javaslatok kidolgozására. Ebben áll a trilemma összetettsége. Kutatásom eredményei alapján a magánszektor innovációs teljesítménye nagymértékben meghatározza az adott ország környezeti teljesítményét. A gazdasági-politikai intézmények minősége, a „jó kormányzat” elősegíti egy olyan intézményi környezetnek, egy olyan közegnek a létrejöttét, mely ösztönzőleg hat az innovációkra. Pozitív korreláció van az általam kialakított „good governance kompozit mutató” és az innovációs teljesítmény között, ahogy az innovációs teljesítmény és a környezeti hatékonyság között is. A környezetpolitikai eszközök csak abban az esetben tudnak hatékonyan működni, amennyiben maguk a gazdasági és politikai intézmények megfelelően működnek. Az egyik legfontosabb feladat a döntéshozók számára az innovációs gátak feloldása, melynek alapja a transzparens és kiszámítható jogrend megteremtése, valamint a stakeholderek becsatornázása a döntéshozatali mechanizmusokba. Az innovációs gátakat (többek között) finanszírozási és viselkedésgazdaságtani okokra vezethetjük vissza. A hatékony környezetpolitikának tekintetbe kell vennie a formális szabályozáson túl az informális intézményekben rejlő lehetőségeket, melyek a fogyasztói mentalitásra, preferenciákra, vállalati magatartásra hatnak. Éppen ezért nagy szerepet kell tulajdonítanunk a viselkedésgazdaságtani elméleteknek a fogyasztói és a vállalati döntéshozatal elemzésében. Kínálati oldalon a pozitív és negatív ösztönzők (adók és támogatások) együttes alkalmazásával lehet elérni a legkedvezőbb hatást, részben kiküszöbölve ezek önálló alkalmazása esetén tapasztalható piactorzító és Pareto-szuboptimális végeredményre vezető hatásait. Kínálati oldalon a transzparencia, valamint a pozitív piaci ösztönzők bevezetése elősegítheti a környezeti szempontok hangsúlyosabb megjelenését a vállalati stratégiákban és meghatározó tényezővé válását a vállalati partneri kapcsolatokban. A kínálati oldalt szabályozó eszközök mellett, azok hatásait és működési mechanizmusait elősegítendő nagy hangsúlyt kell fektetni a jelenleg kibontakozóban lévő környezettudatos fogyasztói magatartás szélesebb körben való elterjesztésére. Ehhez a preferenciákat formálni képes „framing” megoldásokat érdemes alkalmazni, valamint elő kell segíteni a valós, költséghatékony alternatívák irányába történő elmozdulást az információk fogyasztókhoz való hatékonyabb eljuttatásával, azaz az információs aszimmetriák csökkentésével. Dolgozatomban az előbbiekben vázolt összefüggéseket kvantitatív és kvalitatív eszközökkel vizsgálom. Kutatásom eredményeképpen a megoldást a piac intézményének előtérbe helyezésében, a piaci mechanizmusok érvényesülésének biztosításában, valamint az innovációt ösztönző és a „deviáns” magatartást büntető eszközrendszer kialakításában látom."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/1/feierabend_izabella_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/2/feierabend_izabella_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/4/feierabend_izabella_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1145/"],"dc:subject":["Környezet-gazdaságtan","Politikatudomány"],"dc:title":["A környezetpolitika intézményi kihívásai"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:39Z"}