{"id":{"repo_id":"corvinus","oai_identifier":"oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1003"},"canonical_url":"https://search.dev.ndltd.org/etd/corvinus/oai:phd.lib.uni-corvinus.hu:1003","repository":{"repo_id":"corvinus","name":"Corvinus University of Budapest","base_url":"http://phd.lib.uni-corvinus.hu/cgi/oai2"},"display":{"title":"A terápiás közösség, mint kollektív ágens: A budapesti „Thalassa Ház” pszichoterápiás intézet terápiás közösségének kialakítása és vizsgálata","abstract":"A disszertáció a budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetben létrehozott terápiás közösség kialakítását, fejlődését és az ott folyó gyógyító munka hatásmechanizmusait vizsgálja és írja le. A leírás közösség – szervezési, pszichoterápiás és kommunikációelméleti perspektívákból tekint a közösség meghatározott mozzanataira. A disszertációban foglalt két akciókutatás és egy hatékonyság – vizsgálat mutatja be továbbá a terápiás közösség gyógyító céljának megvalósításában elért eredményeinek, hatékonyságának rendszerszintű összetevőit. A budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet 2003 márciusa óta működik alapítványi kórházként. A disszertáció szerzője az intézet alapítója és működésének megkezdése óta vezetője. Mára a közösségi alapú pszichoterápiás ellátást nyújtó intézmények egyik vezető műhelye, képzőhely, nemzetközi beágyazottsággal, mint terápiás közösség. A terápiás közösség lélektanilag tervezett környezete – korrektív mikrokultúraként konceptualizálva – az emberi interakciókra alapozott, kapcsolati úton való gyógyítás lehetőségét kínálja olyan paciensek számára, akik eredeti, anomiás kapcsolati környezetükben súlyosabban traumatizálódtak gyermekként. A terápiás közösség pszichoterápiás folyamatai egyben a társas viszonyaink firtathatóságát is fókuszba hozzák, ezzel tágabb értelemben minden időben társadalomkritikai funkciót is ellát. A disszertáció tárgyalja azt a folyamatot, aminek során egy kórházi osztály életébe ágyazott pszichoterápiás rendszerből terápiás közösség formálódott. A terápiás közösség, mint önálló, pszichodinamikus paradigmában dolgozó közösségi alapú pszichoterápiás „módszer”, egészében vált a folyamat során értelmezhetővé. A gondolat, ami egységesen értelmezhető koncepcionális keretbe foglalja a praxist, a közösség, mint kollektív (pszichoterápiás) ágens megértése volt. Közösségünk aktivitásának struktúrája két nagy alrendszerre osztható: a terápiás aktivitásokra, melyek a pszichoteráipás rezsimekben döntő fontosságúak, illetve a közösségi aktivitásokra, melyek a terápiás közösségek hagyományos rendszerében alapvetőek. A terápiás közösségben a pszichoterápiás rendszer ágyazódik bele a közösségi élet igen tagolt mátrixába. Ez a mátrix a különféle össz- és részközösségi aktivitások, szerepek, felelősségi körök és feladatok rendszere. A konceptuózusan felépített struktúra tér – idő határait órarend határozza meg. A felelősségi körök és feladatok a mindennapi élet mozzanataira vonatkoznak, a tagok maguk tartják rendben a házat és a hozzá tartozó nagy kertet, számos intézményműködtető feladatot is a közösség végez el. Ez a tagoltság jelöli ki azokat a színtereket, ahol egy adott probléma, társas, lelki jelenség, reflexió relevánsan azonosítható, kezelhető, ahol és ahogyan helye van a diskurzusban. A konstitutív alapoknak (alapelvek, normák, szabályok) megfelelő keretek és határok által kijelölt kommunikációs tér adekvát fenntartása a közösségi tagok (személyzet és paciensek) közös feladata. A közösséget alkotó tagok „kölcsönös tudássá” szerveződő közös tudása adja a közösség többletfelkészültségét. Az ebben való részesedés által elért kommunikatív állapotok sora releváns a paciens problémafelismerésében és a megoldási stratégiák megalkotásában, másfelől tovább növeli a közösség integritását. A disszertáció tárgyal két - qualitatív ill. szemikvantitatív – akciókutatást, melyek célja a terápiás közösség hatékonysági mozzanatainak jobb azonosítása, illetve egy utánkövetéses vizsgálatot, a terápiás közösség, mint ellátási forma hatékonyságára vonatkozóan. Az első kutatás a pacienseink által megélt terápiás közösség – élménymodalitásokat veti össze a traumatikus gyermekkor élménymodalitásaival. Eszközként biográfiai analízist és a terápiás közösségben átéltek leírásában megjelenő fogalmi metaforikák elemzését használtuk. Eredményként látjuk, hogy a közösség teljes mentális tere alkalmas arra, hogy a traumatizáció kognitív mintái újra átélhetőek és reparálhatóak legyenek. A második akciókutatás a terápiás közösség egyik legfontosabb színtere, a nagycsoport és az egész közösség, közvetve az intézmény viszonyát vizsgálta. Eszköze strukturált szóbeli interjú. A kérdések a közösségi diskurzusban elfoglalt saját és a másiknak tulajdonított tudatelméleti pozíciókra vonatkoztak, a válaszokban szintén a fogalmi metaforikák elemzése történt. Eredményként kirajzolódott, hogy a bizalom és a közösségiség élményének épülése a változás fő dimenziói, a közösség egyik metadiskurzusa a pszichológiai „tüköráttétel” átdolgozása. A disszertációban bemutatott harmadik, kutatás egy utánkövetéses vizsgálat, mellyel a közösségben terápiájukat befejezett paciensek életében bekövetkezett releváns változásokat mértük föl, értékelve evvel terápiás közösségünk hatékonyságát is. Kutatásunkban az életminőséget, mint a kurrens kutatás és diskurzus fontos kimeneti változóját használtuk kiindulásként. Vizsgálatunk szerint a páciensek pszichoszociális funkcionalitása jelentősen javult a Thalassa Házban történő kezelést követően, egy éves időtávban. Úgy találtuk, hogy a terápiával elégedettebb páciensek elégedettebbek életükkel is, amit úgy is interpretálhatunk, hogy mindenki úgy viszonyul a terápiájához, ahogy az életéhez - és fordítva. A terápiás közösségben megélt szemléletváltás adaptívan viszonyul a társas létben alapvetően meghatározó működésmódokhoz.","abstract_html":"A disszertáció a budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetben létrehozott terápiás közösség kialakítását, fejlődését és az ott folyó gyógyító munka hatásmechanizmusait vizsgálja és írja le. A leírás közösség – szervezési, pszichoterápiás és kommunikációelméleti perspektívákból tekint a közösség meghatározott mozzanataira. A disszertációban foglalt két akciókutatás és egy hatékonyság – vizsgálat mutatja be továbbá a terápiás közösség gyógyító céljának megvalósításában elért eredményeinek, hatékonyságának rendszerszintű összetevőit. A budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet 2003 márciusa óta működik alapítványi kórházként. A disszertáció szerzője az intézet alapítója és működésének megkezdése óta vezetője. Mára a közösségi alapú pszichoterápiás ellátást nyújtó intézmények egyik vezető műhelye, képzőhely, nemzetközi beágyazottsággal, mint terápiás közösség. A terápiás közösség lélektanilag tervezett környezete – korrektív mikrokultúraként konceptualizálva – az emberi interakciókra alapozott, kapcsolati úton való gyógyítás lehetőségét kínálja olyan paciensek számára, akik eredeti, anomiás kapcsolati környezetükben súlyosabban traumatizálódtak gyermekként. A terápiás közösség pszichoterápiás folyamatai egyben a társas viszonyaink firtathatóságát is fókuszba hozzák, ezzel tágabb értelemben minden időben társadalomkritikai funkciót is ellát. A disszertáció tárgyalja azt a folyamatot, aminek során egy kórházi osztály életébe ágyazott pszichoterápiás rendszerből terápiás közösség formálódott. A terápiás közösség, mint önálló, pszichodinamikus paradigmában dolgozó közösségi alapú pszichoterápiás „módszer”, egészében vált a folyamat során értelmezhetővé. A gondolat, ami egységesen értelmezhető koncepcionális keretbe foglalja a praxist, a közösség, mint kollektív (pszichoterápiás) ágens megértése volt. Közösségünk aktivitásának struktúrája két nagy alrendszerre osztható: a terápiás aktivitásokra, melyek a pszichoteráipás rezsimekben döntő fontosságúak, illetve a közösségi aktivitásokra, melyek a terápiás közösségek hagyományos rendszerében alapvetőek. A terápiás közösségben a pszichoterápiás rendszer ágyazódik bele a közösségi élet igen tagolt mátrixába. Ez a mátrix a különféle össz- és részközösségi aktivitások, szerepek, felelősségi körök és feladatok rendszere. A konceptuózusan felépített struktúra tér – idő határait órarend határozza meg. A felelősségi körök és feladatok a mindennapi élet mozzanataira vonatkoznak, a tagok maguk tartják rendben a házat és a hozzá tartozó nagy kertet, számos intézményműködtető feladatot is a közösség végez el. Ez a tagoltság jelöli ki azokat a színtereket, ahol egy adott probléma, társas, lelki jelenség, reflexió relevánsan azonosítható, kezelhető, ahol és ahogyan helye van a diskurzusban. A konstitutív alapoknak (alapelvek, normák, szabályok) megfelelő keretek és határok által kijelölt kommunikációs tér adekvát fenntartása a közösségi tagok (személyzet és paciensek) közös feladata. A közösséget alkotó tagok „kölcsönös tudássá” szerveződő közös tudása adja a közösség többletfelkészültségét. Az ebben való részesedés által elért kommunikatív állapotok sora releváns a paciens problémafelismerésében és a megoldási stratégiák megalkotásában, másfelől tovább növeli a közösség integritását. A disszertáció tárgyal két - qualitatív ill. szemikvantitatív – akciókutatást, melyek célja a terápiás közösség hatékonysági mozzanatainak jobb azonosítása, illetve egy utánkövetéses vizsgálatot, a terápiás közösség, mint ellátási forma hatékonyságára vonatkozóan. Az első kutatás a pacienseink által megélt terápiás közösség – élménymodalitásokat veti össze a traumatikus gyermekkor élménymodalitásaival. Eszközként biográfiai analízist és a terápiás közösségben átéltek leírásában megjelenő fogalmi metaforikák elemzését használtuk. Eredményként látjuk, hogy a közösség teljes mentális tere alkalmas arra, hogy a traumatizáció kognitív mintái újra átélhetőek és reparálhatóak legyenek. A második akciókutatás a terápiás közösség egyik legfontosabb színtere, a nagycsoport és az egész közösség, közvetve az intézmény viszonyát vizsgálta. Eszköze strukturált szóbeli interjú. A kérdések a közösségi diskurzusban elfoglalt saját és a másiknak tulajdonított tudatelméleti pozíciókra vonatkoztak, a válaszokban szintén a fogalmi metaforikák elemzése történt. Eredményként kirajzolódott, hogy a bizalom és a közösségiség élményének épülése a változás fő dimenziói, a közösség egyik metadiskurzusa a pszichológiai „tüköráttétel” átdolgozása. A disszertációban bemutatott harmadik, kutatás egy utánkövetéses vizsgálat, mellyel a közösségben terápiájukat befejezett paciensek életében bekövetkezett releváns változásokat mértük föl, értékelve evvel terápiás közösségünk hatékonyságát is. Kutatásunkban az életminőséget, mint a kurrens kutatás és diskurzus fontos kimeneti változóját használtuk kiindulásként. Vizsgálatunk szerint a páciensek pszichoszociális funkcionalitása jelentősen javult a Thalassa Házban történő kezelést követően, egy éves időtávban. Úgy találtuk, hogy a terápiával elégedettebb páciensek elégedettebbek életükkel is, amit úgy is interpretálhatunk, hogy mindenki úgy viszonyul a terápiájához, ahogy az életéhez - és fordítva. A terápiás közösségben megélt szemléletváltás adaptívan viszonyul a társas létben alapvetően meghatározó működésmódokhoz.","abstract_has_math":false,"creators":["Zalka, Zsolt István"],"institution":"Budapesti Corvinus Egyetem","degree_name":"phd","degree_level":"doctoral","degree_discipline":null,"degree_department":null,"school":null,"contributors":[],"advisors":[],"committee_chairs":[],"committee_members":[],"year":2018,"date_issued":"2018-06","date_published":"2018-06","updated_at":"2026-07-24T01:49:36Z","subjects":["Társadalombiztosítás, szociálpolitika, egészségügy","Szociológia","Pszichológia"],"languages":["hu","en"],"rights":[],"rights_urls":[],"identifier_entries":[]},"links":{"outbound_url":null,"outbound_label":null,"outbound_source":null},"metadata_groups":[{"id":"people","label":"People","entries":[{"key":"dc:creator","label":"Author","values":["Zalka, Zsolt István"]}]},{"id":"academic_context","label":"Academic Context","entries":[{"key":"dc:date","label":"Dc Date","values":["2018-06-06"]},{"key":"dc:date.issued","label":"Date","values":["2018-06"]},{"key":"dc:publisher.department","label":"Dc Publisher Department","values":["Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola"]},{"key":"dc:publisher.institution","label":"Dc Publisher Institution","values":["Budapesti Corvinus Egyetem"]},{"key":"dc:relation.isreferencedby","label":"Dc Relation Isreferencedby","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/"]},{"key":"dc:type","label":"Dc Type","values":["Disszertáció"]},{"key":"dc:type.qualificationlevel","label":"Dc Type Qualificationlevel","values":["doctoral"]},{"key":"dc:type.qualificationname","label":"Dc Type Qualificationname","values":["phd"]}]},{"id":"subjects_keywords","label":"Subjects and Keywords","entries":[{"key":"dc:subject","label":"Dc Subject","values":["Társadalombiztosítás, szociálpolitika, egészségügy","Szociológia","Pszichológia"]}]},{"id":"language_rights","label":"Language and Rights","entries":[{"key":"dc:language","label":"Dc Language","values":["hu","en"]}]},{"id":"identifiers","label":"Identifiers","entries":[{"key":"dc:identifier.uri","label":"Identifier URI","values":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/1/Zalka_Zsolt_Istvan_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/4/Zalka_Zsolt_Istvan_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/13/Zalka_Zsolt_Istvan_ten.pdf"]}]},{"id":"additional","label":"Additional Metadata","entries":[{"key":"dc:description.abstract","label":"Abstract","values":["A disszertáció a budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetben létrehozott terápiás közösség kialakítását, fejlődését és az ott folyó gyógyító munka hatásmechanizmusait vizsgálja és írja le. A leírás közösség – szervezési, pszichoterápiás és kommunikációelméleti perspektívákból tekint a közösség meghatározott mozzanataira. A disszertációban foglalt két akciókutatás és egy hatékonyság – vizsgálat mutatja be továbbá a terápiás közösség gyógyító céljának megvalósításában elért eredményeinek, hatékonyságának rendszerszintű összetevőit. A budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet 2003 márciusa óta működik alapítványi kórházként. A disszertáció szerzője az intézet alapítója és működésének megkezdése óta vezetője. Mára a közösségi alapú pszichoterápiás ellátást nyújtó intézmények egyik vezető műhelye, képzőhely, nemzetközi beágyazottsággal, mint terápiás közösség. A terápiás közösség lélektanilag tervezett környezete – korrektív mikrokultúraként konceptualizálva – az emberi interakciókra alapozott, kapcsolati úton való gyógyítás lehetőségét kínálja olyan paciensek számára, akik eredeti, anomiás kapcsolati környezetükben súlyosabban traumatizálódtak gyermekként. A terápiás közösség pszichoterápiás folyamatai egyben a társas viszonyaink firtathatóságát is fókuszba hozzák, ezzel tágabb értelemben minden időben társadalomkritikai funkciót is ellát. A disszertáció tárgyalja azt a folyamatot, aminek során egy kórházi osztály életébe ágyazott pszichoterápiás rendszerből terápiás közösség formálódott. A terápiás közösség, mint önálló, pszichodinamikus paradigmában dolgozó közösségi alapú pszichoterápiás „módszer”, egészében vált a folyamat során értelmezhetővé. A gondolat, ami egységesen értelmezhető koncepcionális keretbe foglalja a praxist, a közösség, mint kollektív (pszichoterápiás) ágens megértése volt. Közösségünk aktivitásának struktúrája két nagy alrendszerre osztható: a terápiás aktivitásokra, melyek a pszichoteráipás rezsimekben döntő fontosságúak, illetve a közösségi aktivitásokra, melyek a terápiás közösségek hagyományos rendszerében alapvetőek. A terápiás közösségben a pszichoterápiás rendszer ágyazódik bele a közösségi élet igen tagolt mátrixába. Ez a mátrix a különféle össz- és részközösségi aktivitások, szerepek, felelősségi körök és feladatok rendszere. A konceptuózusan felépített struktúra tér – idő határait órarend határozza meg. A felelősségi körök és feladatok a mindennapi élet mozzanataira vonatkoznak, a tagok maguk tartják rendben a házat és a hozzá tartozó nagy kertet, számos intézményműködtető feladatot is a közösség végez el. Ez a tagoltság jelöli ki azokat a színtereket, ahol egy adott probléma, társas, lelki jelenség, reflexió relevánsan azonosítható, kezelhető, ahol és ahogyan helye van a diskurzusban. A konstitutív alapoknak (alapelvek, normák, szabályok) megfelelő keretek és határok által kijelölt kommunikációs tér adekvát fenntartása a közösségi tagok (személyzet és paciensek) közös feladata. A közösséget alkotó tagok „kölcsönös tudássá” szerveződő közös tudása adja a közösség többletfelkészültségét. Az ebben való részesedés által elért kommunikatív állapotok sora releváns a paciens problémafelismerésében és a megoldási stratégiák megalkotásában, másfelől tovább növeli a közösség integritását. A disszertáció tárgyal két - qualitatív ill. szemikvantitatív – akciókutatást, melyek célja a terápiás közösség hatékonysági mozzanatainak jobb azonosítása, illetve egy utánkövetéses vizsgálatot, a terápiás közösség, mint ellátási forma hatékonyságára vonatkozóan. Az első kutatás a pacienseink által megélt terápiás közösség – élménymodalitásokat veti össze a traumatikus gyermekkor élménymodalitásaival. Eszközként biográfiai analízist és a terápiás közösségben átéltek leírásában megjelenő fogalmi metaforikák elemzését használtuk. Eredményként látjuk, hogy a közösség teljes mentális tere alkalmas arra, hogy a traumatizáció kognitív mintái újra átélhetőek és reparálhatóak legyenek. A második akciókutatás a terápiás közösség egyik legfontosabb színtere, a nagycsoport és az egész közösség, közvetve az intézmény viszonyát vizsgálta. Eszköze strukturált szóbeli interjú. A kérdések a közösségi diskurzusban elfoglalt saját és a másiknak tulajdonított tudatelméleti pozíciókra vonatkoztak, a válaszokban szintén a fogalmi metaforikák elemzése történt. Eredményként kirajzolódott, hogy a bizalom és a közösségiség élményének épülése a változás fő dimenziói, a közösség egyik metadiskurzusa a pszichológiai „tüköráttétel” átdolgozása. A disszertációban bemutatott harmadik, kutatás egy utánkövetéses vizsgálat, mellyel a közösségben terápiájukat befejezett paciensek életében bekövetkezett releváns változásokat mértük föl, értékelve evvel terápiás közösségünk hatékonyságát is. Kutatásunkban az életminőséget, mint a kurrens kutatás és diskurzus fontos kimeneti változóját használtuk kiindulásként. Vizsgálatunk szerint a páciensek pszichoszociális funkcionalitása jelentősen javult a Thalassa Házban történő kezelést követően, egy éves időtávban. Úgy találtuk, hogy a terápiával elégedettebb páciensek elégedettebbek életükkel is, amit úgy is interpretálhatunk, hogy mindenki úgy viszonyul a terápiájához, ahogy az életéhez - és fordítva. A terápiás közösségben megélt szemléletváltás adaptívan viszonyul a társas létben alapvetően meghatározó működésmódokhoz."]},{"key":"dc:format","label":"Dc Format","values":["application/pdf"]},{"key":"dc:title","label":"Title","values":["A terápiás közösség, mint kollektív ágens: A budapesti „Thalassa Ház” pszichoterápiás intézet terápiás közösségének kialakítása és vizsgálata"]}]}],"canonical_facts":{"dc:creator":["Zalka, Zsolt István"],"dc:date":["2018-06-06"],"dc:date.issued":["2018-06"],"dc:description.abstract":["A disszertáció a budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetben létrehozott terápiás közösség kialakítását, fejlődését és az ott folyó gyógyító munka hatásmechanizmusait vizsgálja és írja le. A leírás közösség – szervezési, pszichoterápiás és kommunikációelméleti perspektívákból tekint a közösség meghatározott mozzanataira. A disszertációban foglalt két akciókutatás és egy hatékonyság – vizsgálat mutatja be továbbá a terápiás közösség gyógyító céljának megvalósításában elért eredményeinek, hatékonyságának rendszerszintű összetevőit. A budapesti Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet 2003 márciusa óta működik alapítványi kórházként. A disszertáció szerzője az intézet alapítója és működésének megkezdése óta vezetője. Mára a közösségi alapú pszichoterápiás ellátást nyújtó intézmények egyik vezető műhelye, képzőhely, nemzetközi beágyazottsággal, mint terápiás közösség. A terápiás közösség lélektanilag tervezett környezete – korrektív mikrokultúraként konceptualizálva – az emberi interakciókra alapozott, kapcsolati úton való gyógyítás lehetőségét kínálja olyan paciensek számára, akik eredeti, anomiás kapcsolati környezetükben súlyosabban traumatizálódtak gyermekként. A terápiás közösség pszichoterápiás folyamatai egyben a társas viszonyaink firtathatóságát is fókuszba hozzák, ezzel tágabb értelemben minden időben társadalomkritikai funkciót is ellát. A disszertáció tárgyalja azt a folyamatot, aminek során egy kórházi osztály életébe ágyazott pszichoterápiás rendszerből terápiás közösség formálódott. A terápiás közösség, mint önálló, pszichodinamikus paradigmában dolgozó közösségi alapú pszichoterápiás „módszer”, egészében vált a folyamat során értelmezhetővé. A gondolat, ami egységesen értelmezhető koncepcionális keretbe foglalja a praxist, a közösség, mint kollektív (pszichoterápiás) ágens megértése volt. Közösségünk aktivitásának struktúrája két nagy alrendszerre osztható: a terápiás aktivitásokra, melyek a pszichoteráipás rezsimekben döntő fontosságúak, illetve a közösségi aktivitásokra, melyek a terápiás közösségek hagyományos rendszerében alapvetőek. A terápiás közösségben a pszichoterápiás rendszer ágyazódik bele a közösségi élet igen tagolt mátrixába. Ez a mátrix a különféle össz- és részközösségi aktivitások, szerepek, felelősségi körök és feladatok rendszere. A konceptuózusan felépített struktúra tér – idő határait órarend határozza meg. A felelősségi körök és feladatok a mindennapi élet mozzanataira vonatkoznak, a tagok maguk tartják rendben a házat és a hozzá tartozó nagy kertet, számos intézményműködtető feladatot is a közösség végez el. Ez a tagoltság jelöli ki azokat a színtereket, ahol egy adott probléma, társas, lelki jelenség, reflexió relevánsan azonosítható, kezelhető, ahol és ahogyan helye van a diskurzusban. A konstitutív alapoknak (alapelvek, normák, szabályok) megfelelő keretek és határok által kijelölt kommunikációs tér adekvát fenntartása a közösségi tagok (személyzet és paciensek) közös feladata. A közösséget alkotó tagok „kölcsönös tudássá” szerveződő közös tudása adja a közösség többletfelkészültségét. Az ebben való részesedés által elért kommunikatív állapotok sora releváns a paciens problémafelismerésében és a megoldási stratégiák megalkotásában, másfelől tovább növeli a közösség integritását. A disszertáció tárgyal két - qualitatív ill. szemikvantitatív – akciókutatást, melyek célja a terápiás közösség hatékonysági mozzanatainak jobb azonosítása, illetve egy utánkövetéses vizsgálatot, a terápiás közösség, mint ellátási forma hatékonyságára vonatkozóan. Az első kutatás a pacienseink által megélt terápiás közösség – élménymodalitásokat veti össze a traumatikus gyermekkor élménymodalitásaival. Eszközként biográfiai analízist és a terápiás közösségben átéltek leírásában megjelenő fogalmi metaforikák elemzését használtuk. Eredményként látjuk, hogy a közösség teljes mentális tere alkalmas arra, hogy a traumatizáció kognitív mintái újra átélhetőek és reparálhatóak legyenek. A második akciókutatás a terápiás közösség egyik legfontosabb színtere, a nagycsoport és az egész közösség, közvetve az intézmény viszonyát vizsgálta. Eszköze strukturált szóbeli interjú. A kérdések a közösségi diskurzusban elfoglalt saját és a másiknak tulajdonított tudatelméleti pozíciókra vonatkoztak, a válaszokban szintén a fogalmi metaforikák elemzése történt. Eredményként kirajzolódott, hogy a bizalom és a közösségiség élményének épülése a változás fő dimenziói, a közösség egyik metadiskurzusa a pszichológiai „tüköráttétel” átdolgozása. A disszertációban bemutatott harmadik, kutatás egy utánkövetéses vizsgálat, mellyel a közösségben terápiájukat befejezett paciensek életében bekövetkezett releváns változásokat mértük föl, értékelve evvel terápiás közösségünk hatékonyságát is. Kutatásunkban az életminőséget, mint a kurrens kutatás és diskurzus fontos kimeneti változóját használtuk kiindulásként. Vizsgálatunk szerint a páciensek pszichoszociális funkcionalitása jelentősen javult a Thalassa Házban történő kezelést követően, egy éves időtávban. Úgy találtuk, hogy a terápiával elégedettebb páciensek elégedettebbek életükkel is, amit úgy is interpretálhatunk, hogy mindenki úgy viszonyul a terápiájához, ahogy az életéhez - és fordítva. A terápiás közösségben megélt szemléletváltás adaptívan viszonyul a társas létben alapvetően meghatározó működésmódokhoz."],"dc:format":["application/pdf"],"dc:identifier.uri":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/1/Zalka_Zsolt_Istvan_dhu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/4/Zalka_Zsolt_Istvan_thu.pdf","https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/13/Zalka_Zsolt_Istvan_ten.pdf"],"dc:language":["hu","en"],"dc:publisher.department":["Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola"],"dc:publisher.institution":["Budapesti Corvinus Egyetem"],"dc:relation.isreferencedby":["https://phd.lib.uni-corvinus.hu/1003/"],"dc:subject":["Társadalombiztosítás, szociálpolitika, egészségügy","Szociológia","Pszichológia"],"dc:title":["A terápiás közösség, mint kollektív ágens: A budapesti „Thalassa Ház” pszichoterápiás intézet terápiás közösségének kialakítása és vizsgálata"],"dc:type":["Disszertáció"],"dc:type.qualificationlevel":["doctoral"],"dc:type.qualificationname":["phd"]},"updated_at":"2026-07-24T01:49:36Z"}